Zsúfolt, de remekbe szabott hétvége

Hát nem volt hasadra süt a nap hétalvó verseny nálunk ezen a hétvégén. Amúgy biztosan mi, szülők nyernénk a versenyt, mert alap helyzetben minden gyermekünk hajnali kiskakas. De szombaton reggel uszoda járat volt. Beindult a téli edzés, aminek minden szombaton eleme a világvégi (legalábbis otthonunkhoz képest elhelyezkedését tekintve) uszodában. De mindkét fiúnak tetszett a hajnali menet (indulás 9kor itthonról), mert amíg Tom elvitte Dávidot és Bendegúzt az uszodába, Domi ment a kis barátjához, Boldihoz játszani. Amúgy Boldi és Bendegúz testvérek és Boldi Domi osztálytársa. Na ezt sikerült jó bonyolultan leírnom :-). Dávidék alaposan kiúszták magukat, 90 hossz a 33as medencében alig másfél óra alatt. Végre már nem akar Dávid megfagyni a medencében és nem adja fel fél úton.  :-))))) Domiék pedig úgy játszottak, mintha ez lenne az első és utolsó alkalom, hogy végre együtt lehetnek. Tényleg jóbarátok. De csak most, az őszi szünetben sikerült azt összehozni, hogy mindenkinek alkalmas legyen az időpont egy baráti hancúrra. Akkor Boldi volt nálunk, most pedig Domi ment. Azt hiszem, most, hogy mindkettőjük bátyja ugyanott edz, és szerencsésen felváltva is tudjuk őket az edzésekre hordani, a kisebbek is gyakrabban fognak tudni együtt játszani. Szóval az alatt a röpke két - két és fél óra alatt mindennel játszottak, mindent kipróbáltak, akárcsak korábban nálunk. De nagyon rendesek voltak, mert mindkét helyen el is pakoltak maguk után. 

A maratoni edzés, a kisebbeknek pedig a hancúr után mindenkinek jólesett egy kis ebéd, hogy Dávid újult erővel vethesse bele magát az angol órába Zsuzsa nénivel. 

És hogy egy kicsit szórakozás is kerüljön a napba, este libavacsorán voltunk nagyiéknál. 

Tegnap pedig...

Hát a vasárnap még inkább program-dúsra sikeredett. Már az  ébresztőt is korábban kellett megfújni, mint szombaton, mert 7 óra 50-re a vasút állomáson kellett lennie Dávidnak ahhoz, hogy részt vehessen a suli házi tájékozódási és túra versenyén. Vonattal, Hévvel, busszal mentek Csobánkára, illetve a Csobánka melletti Oszoly és Kevélyhegy térségébe. Itt csapatokat kellett alkotniuk és a terepen kijelölt pontokat kellett megtalálniuk. Az adott pontokon pedig túrázással és természetjárással kapcsolatos feladatokat oldottak meg. Kíváncsi leszek hol végeztek a versenyben :-) Fárasztó kis túra volt hegymászással, gyaloglással, tábor tűzzel együtt. De gyönyörű őszi idejük volt rengeteg napsütéssel és meleggel. Boldogan de fáradtan szállt le a vonatról este 6kor. És persze, csak hogy ne hasonuljon meg teljesen önmagával, még csomó leckét hagyott a túrázás utánra, amit "kínok kínjai" között írtunk meg, illetve tanultunk meg (ez utóbbit úgy ahogy). Tudom, hogy szigorúbb kellett volna legyek vele, és csak akkor elengedni, ha teljesen kész a kötelességeivel, de neki annyira szüksége van az ilyen társaival töltött, kötelezettség mentes, de mégis odafigyelést igénylő együttlétre, hogy nem volt szívem, nem elengedni őt. 

Nem félnék annyira, egyszer biztosan szívesen kipróbálnám, mert nagyon klassz érzés lehet, amikor felér a hegycsúcsra az ember :-)

Piros baseball sapi: sáros is, koszos is, de boldog kis nyárs faragó. Az én fiam :-) (A többiek miért nem annyira sárosak?)

Én is elmentem volna szívesen :-) -akkor is amikor ennyi idős voltam, mint most ő, de sajnos nem engedtek :-(       

Eközben azért mi sem itthon csücsültünk a babérokon, hanem kihasználtuk a szép időt és kedven helyünket vettük célba. Feladatunk is volt, mert Domiéknál labdarugó pályázat van folyamatban, ahova focis fényképekkel lehet nevezni egészen péntekig. És persze készült számos fotó tegnap a verőfényes napsütésben, hátha akad köztük egy nyerési esélyekkel bíró pályamű. :-) Hát majd meglátjuk :-) De mindenesetre Domi nevezni szeretne és ennek érdekében mindent el kellett  követnünk, hogy válogathasson a fényképek közül. Egy kis ízelítőt?

Azt hiszem gyakrabban kéne mindkettőjükkel ilyen görbe napokat csapnunk, amikor igazán csak ők vannak (bár most sem csak Domi volt, mert a két kis úthenger is velünk volt), vagy még pontosabban fogalmazva az ő program kérésük kerül előtérbe és csak velük. 

És persze miközben röpült a labda, kattogott a fényképező, megtanultuk a verset is a vers és próza mondó versenyre. :-)))