Fogadó óra két felvonásban

Mosoly mosoly és mosoly :-)

Talán tényleg meg kellett várjuk a felsőt. Talán a több tanáros rendszer mégis csak sokkal jobb. Talán Dávid is érezni fogja, hogy ha akar, ha tanul, ha készül, ha nem felejti el felírni a leckét, akkor LESZ eredménye, lesz SIKERE. Mennyi ha és mennyi talán.

De azt hiszem talán tényleg elindult valami pozitív. Már az teljesen pozitív volt, hogy minden őt tanító pedagógus megkapta az információt a gyermekről. Ebben megmondom őszintén az előzmények (első négy év után) nem voltam biztos. És miért mosoly. Mert végre nem azt hallgattam, hogy problémás. Hanem, hogy ügyes, ha akar okos, aktív az órán, látszik, hogy odafigyel (legalábbis próbálkozik). És persze a jegyei nem mindig ezeket az állításokat hivatottak alátámasztani, azért azokra sem igen lehet panaszom. Ahol becsúszik a baki, abban sajnos benne van ő is, mert általában itt mégis csak előkerül, hogy nem véletlenül van papírja, azaz figyelmetlen. Mert ha nem írja fel a leckét, akkor biztos nem is csinálja meg, azaz lecke hiány lesz, amiből előbb vagy utóbb, de jegy születik (nem feltétlen elégtelen, de rosszabb jegy, mintha mindig minden lecke meglenne). Vagy ha a leckét a füzetbe kell megcsinálni, akkor nem a könyve készítse el. De ha ezeket elfelejti, akkor ember legyen a talpán akár a tanszobán, akár szülőként otthon, aki ellenőrizni tudja kész van-e. 

De alapvetően tegnap boldogan jöttem haza a maratoni fogadó óráról. valahogy a szervezést is ludasnak érzem. Mert az épület hatszáz pontján voltak a tanárok (én ha mindenkihez eljutottam volna, akkor 8 pedagógust kellett volna végiglátogassak), kígyózó sorokkal. Három órát voltam az iskolában, de érdemben talán ha egy órát töltöttem ott, a többi időt sorban állással tengettem. Na jó, nem unatkoztam, mert mindig volt ismerős, barát, aki hasonlóan várt a maga sorára, de jobb lett volna hamarabb végezni. Biológiából és földrajzból szerencsére minden rendben van Dáviddal, vezethetné kicsit pontosabban is a füzetét, de fiú létére szerintem abszolút ügyesen csinálja (főleg, hogy már nem másolják az órai munkát, hanem tanulnak jegyzetelni). Történelem és német, Éva néni nagyon szereti őt, nagyon megdicsérte, hogy ügyes, aktív, felkészült. Csak így tovább Dávid. :-) Angolból tudtuk, hogy van lemaradása, hiszen tavaly alap oktatásra járt, most pedig ő ragaszkodott az emelt szintű oktatáshoz. De Ági néni szerint megvan benne az akarat ahhoz, hogy utol érje a többieket, legyőzze a lemaradást. Szereti az órákat, sokat jelentkezik. És most, hogy az elmaradások leküzdésére még külön angolra is járunk, erre minden esély megvan. (Már csak azt kell mindenkinek a kobakjába belekalapálnia, hogy a szavakat minden nap tanulni kell és nem csak szóban kell tudni, hanem bizony le is kell tudnia írni őket hibátlanul) :-) Matek. Hát itt eleinte nagyon elkettyentem, mert bizony az óra eleji feladatok nem lettek rózsásak. (minden óra elején kapnak egy feladatot, aminek akkor lesz + a végeredménye, ha teljesen hibátlan) De a téma záró dolgozat jól sikerült. Megnéztem. A legkönnyebb feladatot rontotta el (kerekítés, mert nem figyelt, hogy mire kerekítünk: tízesre?, százasra?, ezresre?), és ha az jó, akkor hibátlant írt volna. De Zsuzsa néni megdicsérte, mert amit sokan elrontottak, ő azt is jól csinálta meg. Mégsem voltak hiábavalók a próba dolgozatok itthon? Irodalom és nyelvtan. Itt nem sikerült minden napsugarasra, de ezt tudtuk. Viszont azt hiszem határozottan javul a helyzet, mert szereti. Az órai munkája alapján fejlődést mutat. És irodalom órán is aktív. Talán a mozgékonysága is lenyugodni látszik, már nem akar trécselni, nem ficánkol a széken, nem hintázik, hanem jelentkezik. :-)

Remélem így marad és legközelebb is mosolygós lesz a fogadó óra (és egy picit rövidebb :-) )