Patrik és Oliver

IKREK :)

Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet ikernek lenni. Azt nem fogom most sem megtudni, hogy milyen ikernek lenni, de azt már tudjuk, milyen IKRESnek lenni. Csodálatos, varázslatos, pörgős, mosoly és könny fakasztó, pihenés és unalom mentes, fárasztó és kacagtató egyben. Kezdem kicsit megérteni legnagyobb fiunkat, aki csak az ikrek jegyében született, de számos aprócska személyiséget tud elővarázsolni másodpercek tört része alatt önmagából. Hát lassacskán nekem is megy :-), amikor hajnalban álmomban azt gondolom, hogy csak álmodom a baba döngicsélést, de anyai szívem tudja, hogy éhesek a drágáim, vagy amikor nap közben a váltott műszakos hisztiüzemben néha azt kívánom, bárcsak csönd lenne pár órára, de ha éppen csönd van, akkor azt lesem, hogy vajon mivel kötik le magukat az én kis rosszcsontjaim. Amikor egy szimpla felöltözünk (itt már csak a cipőre gondolok) és kilépünk az ajtón 30 percet vesz igénybe négy gyerekkel és bármennyire igyekszem mindent összepakolni az induláshoz, biztosan kimarad valami. Nem véletlen, hogy számos szakmában check list alkalmazásához fordulnak az ilyen bakik elkerülésére. Néha maga is forma1-es versenyzőnek érzem magam, aki versenyzik 4 gyerekkel, a rohanó idővel és a tömérdek tennivalóval. Néha esélytelen a küzdelem :-) De leírhatatlan élmény látni a két legapróbbat, ahogy nyiladozik értelmük és játszanak, "beszélgetnek" már nem csak velünk, hanem egymással is, vagy amikor a négy gyermek együtt "játszik" (a nagyok bolondoznak a kicsikkel).

A kicsik érkezése nem volt mentes viharoktól. Sajnos a várandósság utolsó három hónapját kórházban töltöttük mi hármasban (a kis triumvirátus) és a nagyok triumvirátusa (Apa, Dávid és Domi) otthon tengették napjaikat. Szörnyen hiányoztak, de tudtuk, hogy a kicsik egészsége és biztonsága érdekében ez elkerülhetetlen. Számos ünnepet töltöttünk a kórházban, mint Húsvét, Dominik születésnapja, Anyák napja. De végül május idusán megszülettek teljesen egészségesen a mi kis rosszcsontjaink, Patrik és Oliver.

Az életünk most fordult fel csak igazán. Se éjjel, se nappal, 24 órás szolgálat a két kicsi és a két nagyobb mellett.. Éjszaka váltott vagy szimultán baba ringatás, hogy a nagyobbak tudjanak pihenni, bár az eltelt idő során kiderült, hogy ők a legnagyobb őrjöngés, sírás közepette is édesdeden tudnak aludni. Majd elérkezett a megváltás, olyan 3 hónapos koruktól elkezdtek éjszaka aludni a pöttyök, így már mi is tudtunk aludni egy kicsivel többet mint a napi 10-20 perc. Azóta csupa mosoly minden nap és még emlékeink is vannak a csodás pillanatok végtelenjéből.

Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok hatalmas fejlődésen mentünk keresztül. Igen, mentünk, mert a kicsik fejlődtek, ahogyan egy kisbabának kell, a nagyok sokat változtak odaadás, testvéri szeretet terén, és mindannyian megtanultuk ikreinknek köszönhetően, hogy egy mosoly csodákra képes, hogy minden együtt, figyelemmel töltött pillanat mekkora kincs számunkra.

Ez utóbbi az egyik kedvencen a több ezer fényképből :-)

Patrik és Oliver szépen fejlődtek, sőt mozgás fejlődésüket tekintve minden korábban kezdtek mint bátyjaik. Szinte alig voltak 2 hónaposan, amikor már forogtak, szépen emelték fejecskéjüket, majd megtanultak fekvőtámaszt csinálni, kutyázni, négykézláb állni, kúszni, mászni. Bár Oliver általában minden mozgás fejlődési ütemet 2-3 héttel később csinált mint Patrik, volt ahol a sorrenden is változtatott :-), például előbb állt fel és csak utána tanult meg négykézláb állni és kutyázni.

És már el is röpül 6 hónap, hogy észre sem vettük. Elérkezett az első nagycsaládos karácsony. Bár csöppjeinket leginkább a sok színes fény gömböcske kötötte le, azért róluk sem felejtkezett el a Jézuska.

Majd a négykézlábból, hirtelen felálltunk, megtanultunk ülni, kapaszkodva sétálni és Patrik villámsebesen szaladni. Oli is nagyon szépen sétálgat, bár neki még kell egy kis segítség, de olyan gyorsan mászik, mint a csík. Felfedezték szép lassan, hogy ketten vannak. Nagyon mókás, ahogy figyelik mit csinál a másik, ahogy sikerül időnként együtt játszaniuk. Persze a bunyótól sem kímélnek minket, vannak nagy harapások, haj tépések is a palettán. De tündéri, amikor a másik ujját veszik a szájukba cumi gyanánt, amikor gurgulázós kacajjal játszanak a járókában.

És persze elérkezett az első születésnap. Torta, gyertya, buli, játék, móka és kacagás. De mindezeket már dokumentáltuk, ezért inkább két friss fénykép :-)

:)