Miközben az elmúlt egy év édes kis emlékeit, világrengető eseményeit próbálom csokorba gyűjteni a mi kis apróságaink életében, az jutott eszembe, hogy muszáj valahogyan belevarázsolom a két nagyobb, Dávid és Domi mérföldköveit is. Egyszer ha megnőnek és olvassák anyájuk feljegyzéseit ne érezzék azt, hogy ők kimaradtak valamiből, legyen meg együtt a négy kis kalandor minden kis lépése, tappancsnyoma egyben.
A születésükről már valamennyit meséltem, de azt talán nem írtam, hogy bár mindegyikük érkezése másképp történt, mégis felejthetetlen élmény maradt számunkra. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Tom minden alkalommal velünk volt, még most legutóbb is, pedig császármetszés lett a vége. Azt hiszem, hogy ezek az élmények még inkább összekovácsoltak bennünket, és egyikünk sem tudja elfelejteni egyik mesés pillanatot sem. Azt, ahogyan villámsebességgel megérkezett Dávid, vagy amikor Dominik és Apukája - ők ketten férfiak - még ott a szülőszobán megbeszélték mikor mennek sörözni, vagy most legutóbb, amikor egyszerre két kis lurkót tettek a karjaiba és ő babázhatott velük helyettem is az első órákban.
Még élénken él emlékezetemben, hogy az első hetek mérhetetlen boldogsága mellett mennyi aggodalom is lepte el gondolatainkat. Mindent jól csinálunk? Ha sír rögtön ölbe kapjuk? Jól fogjuk fürdetés közben? és még számtalan ehhez hasonló kérdés keringett mindkettőnkben. És persze voltak elveink is. Mi biztos nem adunk cumit a babának, csak azért, hogy nem sírjon, biztosan nem kapjuk rögtön ölbe ha sír, megtanítjuk hamar egyedül aludni esténként. Hát talán írnom sem kell, hogy az elveinket úgy fújta el az enyhe szellő, mintha tollpihe lenne. Már három éves is elmúlt Dávid, mire a mese után megtanult egyedül elaludni. Persze nem sötét szobában és zárt ajtók mögött - mi sem így gondoltuk -, de arra sem gondoltunk korábban, hogy felváltva fogunk éjszakázni a gyerekszoba szőnyegén míg hercegünk szemére végre rászáll az édes álom.
Domival már sokkal vagányabbak voltunk, gördülékenyen zajlottak az első napok is, igaz az aggodalom, féltés átszőtte napjainkat, hiszen jóval korábban született, mint a kiírt időpont.
Bár ikreink nem elsőszülöttként érkeztek, - de ikreink még nem voltak :-) - mégis az első gyerekesek aggodalmaival fűszereződött az első napok, hetek múlása. Hogyan etessek két apróságot egyszerre? Mi lesz, ha egyszerre sírnak? és még sok-sok hasonló kérdés foglalkoztatott bennünket születésük előtt. Miután megszülettek és hazaérkeztünk a kórházból nem maradt időnk gondolkodni ilyen "apróságokon". A két pöttöm minden másodpercünket betáblázta, és a két nagynak is járt a figyelem, szeretet, a hosszú hetek anyanélkülözése után (hiszen az utolsó három hónapot a mi kis triumvirátusunk a pocaklakókkal a kórházban töltötte). Azt hiszem, ha valaki megkérdezné mire is emlékszünk ebből az első pár hétből, sem Tom, sem én nem tudnánk semmit sem mondani. Összefolytak a nappalok az éjszakákkal, etetések az ébrenlétekkel és a hosszú éjszakai ringatásokkal.
Azt hiszem itt kell elmondanom, hogy nekünk jutott a világ egyik legjobb apukája. Nélküle nem tudtam volna végigcsinálni a kórház hosszú heteit és az első hetek egybefüggő napjait. Szerintem ketten ha 20 percet aludtunk naponta még néha az is sok. Nem is lehet meghálálni azt a szeretetet és törődést, és önfeláldozó segítséget, amit ezekben a hetekben és hónapokban kaptunk tőle mindannyian.
És akkor a tényleges mérföldkövek....
Növekedés:
Dávid Dominik
Születés: 3270g 56 cm 2430g 49 cm
1 hónap: 3740g 3140g
2 hónap: 3860g 3980g
3 hónap: 5360g 60 cm 5300g 61 cm
4 hónap: 5860g 5950g
5 hónap: 6510g 6490g
6 hónap: 6770g 67 cm 7360g 69 cm
9 hónap: 7460g 72 cm 7940g 72 cm
12 hónap: 8280g 73 cm 8940g 74 cm
Patrik Oliver
Születés: 2400g 46 cm 2550g 47 cm
1 hónap: 3250g 3220g
2 hónap: 4430g 4270g
3 hónap: 5240g 59 cm 5130g 60 cm
4 hónap: 5670g 5690g
5 hónap: 6010g 6190g
6 hónap: 6520g 64 cm 6940g 64 cm
9 hónap: 7500g 66 cm 7820g 67 cm
12 hónap: 8460g 73 cm 8880g 72 cm
Dávid 5-6 hónapos koráig szopizott, Dominik szopizott a legtovább, 9 hónapos koráig, a két kicsi pedig 4 hónapos korában kapott utoljára anyatejet. A nagyobbak semmilyen tápszert nem fogadtak el, a két kicsit már sajnos a kórházban "elrontották", így ők a kezdetektől felváltva kaptak anyatejet és tápot (Milupa Nenatalt, majd Pregomint). A reggeli és a vacsora nekik még mindig táp (Milupa Milumil AR Optima).
Amit egyetlen édesanya sem felejt el sohasem, az gyermekének első mosolya. A fiúk 6 hetes korukban már javában mosolyogtak álmukban. Ilyenkor őket figyelve, mindig az járt az eszemben, vajon milyen édes álmuk lehet, mely ilyen tündéri mosolyt tud csalni arcocskáikra.
Ahány gyermek, annyi féle? Ez bizony igaz a mieinkre is. Mozgásfejlődésüket tekintve is nagyon különböztek egymástól. Leggyorsabban az ikrek fejlődtek. Mindkét kis lurkó már két hónaposan forgott hasról hanyatt és fordítva, Patrik már fél évesen feltérdelt és kutyázott, Oli pedig pár héten belül követte. A nagyobbak 4 hónapos korukban kezdték a forgolódást, 10 illetve 9 hónaposan térdeltek fel először. A felüléssel sem történt ez másképpen, Patrik ült fel legkorábban, már 7 és fél hónaposan stabilan ült, Dávid megfordította egy kissé a sorrendet és előbb ült, mint térdelt (9 hónaposan), Domi és Oli pedig szinte egyszerre, mindketten 9 és fél hónaposan ültek fel először. Patrik 7 és fél hónaposan felállt a kiságyban és onnantól nem volt megállás, ahol lehetett kapaszkodni, ott sétált, ahol pedig nem ott mászott villám sebességgel. Most egy évesen már teljesen stabilan jár egyedül (11 hónapos kora óta). Dávid 9 hónaposan állt fel és nagyon hamar, egy éves korára ő is járt, mászni viszont csak rövid ideig mászott, valamiért nem szerette. Domi és Oli kissé lemaradtak a többiekhez képest, Domi 10 hónaposan állt fel és 14 hónaposan kezdett egyedül járni. Nagyon szeretett mászni és olyan gyors volt, mint a villám, nagyon kellett igyekezzek, ha utol akartam érni. Oli már 8 hónapos kora óta áll, kapaszkodva segítséggel sétál is, de egyedül még nem vág neki, annál sokkal megfontoltabb.
Mostanság a legédesebb ténykedésük, mikor ülnek a járókában egymással szemben és tapsikolnak. Hamar megtanultak tapsolni, Pat 8 hónapos, Oli pedig 10 hónapos volt. Domi 11, Dávid 12 hónaposan kezdett tapsolni.
Ilyenek voltunk egy évesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése