Búcsú az alsó tagozattól

:-)

Bizonyítványosztás, tanévzáró... és búcsú az alsó tagozattól. Idén nálunk két bizonyítvány is kiosztásra került- kerül. Persze szerencsére nem egyszerre, akkor igazán gondban lettem volna, hová is menjek... Dávid kapott ma bizit. Sikerült már fényesebben is zárnia tanévet, de hát ő nem egy egyszerű eset. Sőt... De megvallom őszintén én rosszabbra számítottam.

Nem tudom, hogy örülök-e neki, hogy végre jön egy váltás az iskolában (nálunk alsóban négy évig egy tanítónéni tanított mindent), több új tanár lesz jövőre, meg persze új tantárgyak. Meghozza ez a várt változást Dávidnál? Vagy iskolát is kellett volna váltanunk? Nem tudom, hogy könnyebbséget, vagy nehézséget fog okozni több pedagógus sokféle igényének a megfelelés, milyen lesz a felső tagozat. Még kimondani is furcsa. Felsős lesz. Most ment elsőbe nemrég. És nemcsak az alsótól búcsúztunk, hanem a tanító nénitől is. Elrepül gyorsan ez a négy év. A következő négy is ilyen gyorsan elrepül majd?  Még megannyi kérdés és hol vannak a válaszok? Még mindig nem tudom, hogy ahogy eddig próbáltunk neki segíteni a tanulásban, az segítség volt-e, vagy csak felesleges küzdelem, mit kellett volna másképp tennem, tennünk ahhoz, hogy előjöjjön az a tudás az iskolában is, amiről tudom, hogy megdolgoztunk érte (igen megdolgoztunk, mert Dávidot nyüstöltük, mi magunk is újratanultunk vele mindent, ő is megdolgozott érte és mi is, Tom és én). Ahhoz, hogy Dávid két tollvonást tegyen non stop felügyeletet igényel. Sajnos! Pedig az esze rendben van, de ugye sokkal könnyebb a lustaság, mint energiát és időt fektetni a tudásba. Illetve az idő, még nem is helyes kifejezés, mert időt bőven belefektet, sőt, az egész család kénytelen belefektetni, csak nem mindegy, hogy a hisztibe, vagy a tanulásba. Merthogy nálunk iskola szezonban sajnos minden szabadidős pillanat Dávid leckéjéről kell szóljon. Ezáltal eltűnik minden móka, kirándulás, felhőtlen játék, mert harcolunk :-(

Úgyhogy az egyik legnagyobb nyári projektem, hogy megoldást találjak a fenti problémára. Hogyan tudom rávenni gyermekem, hogy magáért tanul, és ha a hiszti időt a leckére fordítaná a töredék idő alatt elkészülne és mindenkit megkímélne a kiadós veszekedésektől. Mert mit is tehetnénk még? Magára hagyhatnánk? De akkor soha nem lenne leckéje. Vagy mégis? Ki tudja? Aki igen igazán megmondhatná végre a jó és helyes utat. :-) Minden tantárgyhoz nem fogadhatunk mellé egy harcost, aki megvívja helyettünk a csatát ...

Másik nagy nyári feladat, játékosan elmélyíteni a meg (nem) szerzett tudást :-) harc nélkül, játékosan, csak úgy, a móka kedvéért (nyelvtan, helyesírás, angol). Vannak ötleteim, csakhogy ebben neki is partnerként kéne közreműködnie. A kicsi (Domi) már ma is partner volt a játékban, angoloztunk :-) Dávid persze eltűnt :-( De nem adom fel!!!

És még mennyi tervem van, csak győzzük megvalósítani.

Az utolsó alsós bizonyítvány, ami egyben első is, mert először kaptunk jegyeket és nem szöveges értékelést.

És egy utolsó kép Erika nénivel és az első tantermünkkel...