Sátrazás, Rod Stewart és miegymás, avagy egy zsúfolt hétvége

Elég zsúfoltnak tűnő hétvégénk volt. De nagyon jól sikerült :)

Dávid élete első sátorozásán volt Sukorón a kenus csapattal (kenuzik a drágám), ahol épp az Országos Diák olimpia zajlott. Dávid most csak szurkolni ment, de nagyon jól érezte magát. Láttak hőlégballont emelkedni egész közelről, sikeres versenyeket tudhat magáénak az egyesület. Még az időjárás is egész kegyes volt hozzájuk, mert amíg sátraztak nem esett az eső és vasárnapra egész jó idő kerekedett. A szombat esti tábor tűz és szalonna sütés is nagy élmény volt, és persze a hülyéskedés sem maradhatott el. Alvás nem sok volt, persze ennek okát örök rejtély fogja fedni. Állítólag nagyon kemény volt a föld, mint egy sátorban úgy általában, de trécselés, az éjszakai sötét és persze a rosszcsontkodás (mások sátrának éjjeli bontogatása) is benne lehet a dologban.

Míg Dávid Sukorón sátrazott, addig a három legkisebbel mi a nagyiéknál táboroztunk. Este pedig Domival koncerten voltunk. Kisétáltunk a Hősök terére a 14. Kapcsolat koncertre, melynek sztár vendége idén ROD STEWART volt. Nagy rajongós vagyunk... Domi meg csak kérdezgetett: "Ismerem?" "Lesz a kedvenc számom?" - Baby Jane. Nagyon kis vagány volt. Menjünk még előrébb, menjünk már közelebb. Miután így noszogatott minket, a végén már "egész közel" merészkedtünk a színpadhoz. Nagyon élveztük mindhárman :) Domi hol a földön ropta velem, hol pedig apa nyakában táncolt és dobolt. Meg persze várta, mikor jut hozzá az óriási T-mobilos lufi. És egyszer csak jött a lufi és sikerült elérnie. Úgyhogy nagy volt az öröm :) És ráadásként jött a kedvenc száma is :) Nagyon élvezte a kis manó, teljesen felspannolta magát, úgyhogy hazáig sétáltunk (Hősök terétől a Kárpát utcáig - 5-6 megálló trolival).

Azért a kicsik is produkálták magukat a hétvégén. Végre kilábalóban vannak a vírusból (hasmars és társai), megjött az étvágyuk is :) (Mióta benyelték ezt a rendkívül agresszív vírust csak tápot voltak hajlandóak elfogadni.) Egyszer csak Oli fogta magát, éppen apa ölében csücsült, kivett egy krumplit apa tányérjából és olyan jóízűen ette, hogy öröm volt nézni. Ezt a krumplit mindannyian imádjuk amúgy, nagyiék specialitása - szalonna zsír, petrezselyem, újkrumpli. Úgyhogy erről mindjárt fényképet is csatolok, ahogy két pofira tömi magába sz én kis drágám...

Majd a nagyok (Dávid és Domi) kiharcolták, hogy még maradhassanak a nagyiéknál (ha egy edzés kimarad... ennyi pihi csak jár... nekem úgysincs semmim...). Így viszonylag facérak lettünk, csak a két legkisebb maradt velünk mára-holnapra...

Szemészeti szűrővizsgálat a kiskorúaknak

Ma szemészeti vizsgálat minden kiskorúnak! A kicsikkel már voltunk januárban, amikor is a számítógépes vizsgálat szerint mindkettőjük szeme befelé kúszott (láthatóan egyébként igen - de valamiért a szélesebb orrnyergüket nem vették figyelembe), és ráadásul dioptria eltérést is találtak. Majd a rendes szemészeti szűrésen szerencsére minden rendben találtatott. Szóval ma kontroll vizsgálat nekik, a két nagyobbnak pedig már annyira régen volt ellenőrzés, hogy ez már így nem is kontroll, hanem egy új vizsgálat. Dávidnál aggódom kicsit, mivel ő írásnál és olvasásnál annyiszor fekszik rá a könyvre, füzetre, hogy nehéz eldönteni mi az ok, egy rossz szokás, vagy pedig mert nem lát jól messzebbről. De hát a vizsgálat majd megmutatja....
Túl vagyunk a vizsgálatokon, szerencsére minden rendben találtatott. A két legkisebb egész jól viselte, bár Oli bemutatta ellenálló harcművészete kis csíráját, de megoldottuk :-) Velük majd egy év múlva kell menni kontrollra. Hiszen Pat-nek még mindig széles az orrnyerge, Oli pedig, a kis ellenálló, dudorodós alsó szem redővel bír, amit még simán kinőhet :-) Domi szeme is rendben találtatott, bár tábla olvasás közben vétett egyik szemével, de ez még belefér, Dávid pedig bár a gép mért kis eltérést, mindenféle korrekció nélkül is elolvasta hibátlanul a táblát. Így a doktor néni szerint egyenlőre nem szükséges a szemüge, de a rossz szokását, miszerint a könyvön fekve olvas és ír, valahogy mellőzni kellene, nehogy tényleg szemüveg legyen a végé annak a 0.5 dioptriának.
Így egy sikeres napot tudhatunk magunk mögött.
Egy hét múlva ismét orvosi kontrollunk lesz, igaz csak a két nagyobbal. Ők ugyanis asztmások, és negyed évente járunk kontroll vizsgálatokra, hát most ez lesz esedékes éppen. Csak el ne felejtsem a gyógyszer listánkat megíratni ott, hogy intézni tudjuk a közgyógyhoz a háziorvosi listát és a többi iratot.

Remélem az eső is eláll végre és jön egy kis jó idő, napsütés. Igazán jó lenne, ha Dávid első sátorozását nem mosná el a csúf időjárás.

Eső, Eső, Eső és még több Eső...

Meddig fog még esni? És mit lehet kezdeni 4 fiúval a lakásban ennyi esős napon keresztül? Ráadásul duracell nyuszi mindegyikük. Egész nap nem lehet Wii-zni, sem legózni, sem pedig focikártyákat tologatni, cserélgetni. Meg persze az én idegszálaimat tépkedni :-) De fiúkról lévén szó nem erősségük a leőlünk olvasni, rajzolni vagy naplót írni foglalatosságok űzése sem. Ha pedig csak a csináljunk közösen valamit kezdetű mondat felhhangzik, már tiltakoznak ezerrel. Pedig egy kis önfeledt, játékos angolozás, vagy angol memorie még előnyükre is válhatna hosszú távon. De mindezen elfoglaltságoktól a felgyülemlett felesleges energiaszint csak tovább emelkedik és nem csökken. Muszáj lesz kitaláljak valamit, ha még sokáig esős napok lesznek...

Tom

Életem pasijai...

Lehet, hogy ezt a címet kellett volna adnom a blognak. Végül is kevesen mondhatják el magukról, hogy 5 igazi, ízig vérig pasival élnek együtt, még akkor is, ha abból történetesen négy kiskorú és a gyermekei. De nem tudok nem írni apájukról, hiszen ő is része a fiúk ötös fogatának.

Nehéz szavakba önteni, hogy mit is gondolok, érzek, amikor róla van szó. Nagyjából 13 éve ismerkedtünk meg egy jó kis esős téli szombat éjszakán. Mint korábban már írtam, villám sebességgel házasodtunk össze, a megismerkedésünk és az esküvőnk közt nem telt el egy év. Már ez alatt az alig egy esztendő alatt rengeteg boldog percet megéltünk, sok vidám és bolondos napot eltöltöttünk együtt.

Egy Pünkösdi hétvégén pedig eldöntöttük, hogy együtt szeretnénk leélni életünk. Szeptember közepén a Vajdahunyad vár kis kápolnájában csodálatos esküvőn mondtuk el egymásnak esküvői fogadalmunk.

Nemsokára kopogtatott egy kis pocaklakó. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a két csíkos tesztet meglátva az én Tomom indián szökdeléssel járta körbe a lakást. Boldogan vártuk, hogy kisfiú vagy kislány kopogtat hozzánk. Gyűjtöttük a tippeket, hogy Fruzsina vagy Dávid kerül a születési anyakönyvi kivonatra.

Nem csak szerető férj, hanem egy csodás apuka is. Gondolkodás nélkül vett és vesz részt azóta is mindenben, ami szemünk fényével, illetve szemünk fényeivel kapcsolatos. Pelenkázott és pelenkáz, ringatott, éjszakázott, altatott, szánkózott, kavicsot gyűjtött, kalózkodott és teszi ezt mind a mai napig. Annyi boldog percet éltünk meg együtt, hogy nem is tudom megmondani melyik volt a kedvenc, melyik volt a legboldogabb. Persze ebben az is közrejátszik, hogy mindig a legfrissebb a legkedvesebb szívünknek. Amikor még csak Dávid mondogatta neki, hogy Apaja..., akkoriban sok szép helyen jártunk hármasban. Először Krétán, majd ősszel Párizs és Disneyland, télutón Dominika, nyáron Olaszország... És még sokáig sorolhatnám merre jártunk itthon is hármasban. Rengeteg fénykép őrzi kirándulásaink, kalandjaink emlékeit. Szerencsések a fiúk, hogy olyan apukájuk van, aki minden buliban benne van, aki maga is tud gyermek lenni mellettük, de mégis megfontolt felnőtt. A kalandok sora Dominik születésével sem ért véget. Immáron két gyermek épített apára homok várat, két gyerekkel pancsolta végig a nyarat és két gyermek mellett is boldog pillanatokat éltünk meg mindketten. Mindannyiunknak felejthetetlen élmény volt Egyiptom a Vörös-tengerrel és a Piramisokkal. De szívesen kirándultunk itthon is az Őrségben, Egerben, Balatonon. Ezeket az emlékeket is fényképek tucatjai őrzik számunkra.  Amíg a kórházban töltöttem 3 hónapot a pocakomban a kicsikkel, apukája és anyukája is volt a két nagyobbnak, hogy semmiben sem szenvedjenek hiányt. Nem is lehet meghálálni, ahogy jött és látogatott minket bent (engem és a pockosokat), tartotta bennem az erőt, hogy igenis kibírjuk bármilyen nehéz is és egészségesen születnek majd a fiúk. És közben itthon leckét írt, kirándult, tanult, főzött, mosott és takarított. És persze játszott. Nem sok apukát tudok magunk körül mutatni, aki ha a gyermekei kérték, kérik mindenre kapható, hagyja, hogy homok várat építsenek rá, kacsázni tanít, ha kell egész nap pancsol és búvárkodik, hó angyalt készít és csuszkázik, beáll a szülinapi zsúron és egyszerre 25 gyermeket szórakoztat, "mondod vagy mersz" játékot játszik. És most már 4 fiú nyúzza ha épp ráér, és persze megpróbál minél többször ráérni. És emellett, ha ritkán is, meg leginkább éjszakánként, de mindig szakítunk időt a beszélgetésre, egymásra figyelésre.

A világ LEGJOBB Apukája

:-)

Jutalomkönyv és kitűnő bizonyítvány :-)

Szombaton ismét bizonyítványosztásra voltunk hivatalosak. Dominik első bizonyítványosztására. Olyan nagyfiú már ő is amikor öltönyben van...

Ugye milyen komoly?

Mielőtt elindultunk volna itthonról, csak úgy viccesen megkérdeztem Domit, hogy milyen lesz a bizije. Olyan kis édesen, telve önbizalommal válaszolt, hogy öröm volt hallgatni. Hát kitűnő. Persze azt tudtam, hogy milyen jól sikerültek a dolgozatai, hogy egész évben milyen kis ügyesen dolgozott. És tényleg, ahányszor csak találkoztam a tanító nénikkel csupa dícsérő szót hallottam róla. Ennek tudatában azt gondoltam, hogy azért annyira messze nem járhat az igazságtól, mert biztosan tele lesz jelessel az a bizonyítvány. És igaza lett. Már javában tartott az évzáró, már túl voltunk a ballagási beszédeken, amikor is eljött a jutalmazás ideje. És amikor az igazgató néni elkezdte sorolni a könyvjutalomban részesítet diákokat, köztük volt az én gyöngyszemem is :-)

Elmondhatatlan boldogság ez számomra.  Azt hiszem nekem talán egyszer sikerült kitűnő bizonyítványt hazavinnem, pedig én lányból vagyok és imádtam tanulni, de mindig akadt egy-egy négyes rajzból vagy technikából esetleg szorgalomból vagy magatarásból. Egyszóval : NAGYON BÜSZKE VAGYOK Dominikre e kitűnő bizonyítványáért és hogy ezt iskolai szinten is ilyen módon értékelték. A jutalomkönyvbe pedig gyönyörű beírást kapott...

Amikor pedig a tanító nénije osztotta a bizonyítványokat, az egyik szemem sírt,  a másik pedig nevetett. Mérhetetlen büszkeség fogott el a sok dícséret hallatán, és öröm volt hallgatni, ahogy a tanító néni minden kisgyereknek, személyre szabottan mondott valami szép nyári útravalót, önbizalmat adó csoda mondatokat. A másik szemem pedig sírt, hogy Dávidéknál ez miért nem mehetett így, ő miért nem indulhatott el ennyi pozitív töltettel a tanulás tengerén. Mekkora erőt adhatott volna neki is egy pozitív mondat, vagy egy ilyen jellegű támogatás. Hiszen Domiéknál sem lett kítűnő mindenki, de még a legrosszcsontabb kisdiáknak is úgy adta át Erika néni a bizonyítványt, mintha az kitűnő lenne és bár említette, hogy voltak harcaik, de kihangsúlyozni a szépet és a jót hangsúlyozta, minden kisdiák esetében. Szóval megkönnyeztem ezt a bizonyítvány osztást.

:-)

Amikor egy elsős ballagtat egy nyolcadikos kis-nagylányt..

A tanító nénik ajándékcsokraival :-)

Búcsú az alsó tagozattól

:-)

Bizonyítványosztás, tanévzáró... és búcsú az alsó tagozattól. Idén nálunk két bizonyítvány is kiosztásra került- kerül. Persze szerencsére nem egyszerre, akkor igazán gondban lettem volna, hová is menjek... Dávid kapott ma bizit. Sikerült már fényesebben is zárnia tanévet, de hát ő nem egy egyszerű eset. Sőt... De megvallom őszintén én rosszabbra számítottam.

Nem tudom, hogy örülök-e neki, hogy végre jön egy váltás az iskolában (nálunk alsóban négy évig egy tanítónéni tanított mindent), több új tanár lesz jövőre, meg persze új tantárgyak. Meghozza ez a várt változást Dávidnál? Vagy iskolát is kellett volna váltanunk? Nem tudom, hogy könnyebbséget, vagy nehézséget fog okozni több pedagógus sokféle igényének a megfelelés, milyen lesz a felső tagozat. Még kimondani is furcsa. Felsős lesz. Most ment elsőbe nemrég. És nemcsak az alsótól búcsúztunk, hanem a tanító nénitől is. Elrepül gyorsan ez a négy év. A következő négy is ilyen gyorsan elrepül majd?  Még megannyi kérdés és hol vannak a válaszok? Még mindig nem tudom, hogy ahogy eddig próbáltunk neki segíteni a tanulásban, az segítség volt-e, vagy csak felesleges küzdelem, mit kellett volna másképp tennem, tennünk ahhoz, hogy előjöjjön az a tudás az iskolában is, amiről tudom, hogy megdolgoztunk érte (igen megdolgoztunk, mert Dávidot nyüstöltük, mi magunk is újratanultunk vele mindent, ő is megdolgozott érte és mi is, Tom és én). Ahhoz, hogy Dávid két tollvonást tegyen non stop felügyeletet igényel. Sajnos! Pedig az esze rendben van, de ugye sokkal könnyebb a lustaság, mint energiát és időt fektetni a tudásba. Illetve az idő, még nem is helyes kifejezés, mert időt bőven belefektet, sőt, az egész család kénytelen belefektetni, csak nem mindegy, hogy a hisztibe, vagy a tanulásba. Merthogy nálunk iskola szezonban sajnos minden szabadidős pillanat Dávid leckéjéről kell szóljon. Ezáltal eltűnik minden móka, kirándulás, felhőtlen játék, mert harcolunk :-(

Úgyhogy az egyik legnagyobb nyári projektem, hogy megoldást találjak a fenti problémára. Hogyan tudom rávenni gyermekem, hogy magáért tanul, és ha a hiszti időt a leckére fordítaná a töredék idő alatt elkészülne és mindenkit megkímélne a kiadós veszekedésektől. Mert mit is tehetnénk még? Magára hagyhatnánk? De akkor soha nem lenne leckéje. Vagy mégis? Ki tudja? Aki igen igazán megmondhatná végre a jó és helyes utat. :-) Minden tantárgyhoz nem fogadhatunk mellé egy harcost, aki megvívja helyettünk a csatát ...

Másik nagy nyári feladat, játékosan elmélyíteni a meg (nem) szerzett tudást :-) harc nélkül, játékosan, csak úgy, a móka kedvéért (nyelvtan, helyesírás, angol). Vannak ötleteim, csakhogy ebben neki is partnerként kéne közreműködnie. A kicsi (Domi) már ma is partner volt a játékban, angoloztunk :-) Dávid persze eltűnt :-( De nem adom fel!!!

És még mennyi tervem van, csak győzzük megvalósítani.

Az utolsó alsós bizonyítvány, ami egyben első is, mert először kaptunk jegyeket és nem szöveges értékelést.

És egy utolsó kép Erika nénivel és az első tantermünkkel...

13 hónap

Ma 13 hónaposak a kislütyik. Végre sort kerítünk a hetek óta tolódó egy éves státusz vizsgálatra is. :-)

Miközben ezt a két mondatot pötyögtem, Paprika kicsomagolta magát a pelusból. Nem volt üres ... Mindenhol szétgyurmázta, amit talált benne, jutott a falra, kiságyra, pizsire, ágyneműre, hajra, fejre, kézre, lábra és sajnos a szájába :-(. Vettünk egy nagy hátra arcot, irány a fürdőkád. Zuhany na meg nagy adag babapacsuli egy kis sikamikával karöltve és ismét elfogadható állapotba került gyerkőcöm. Kész szerencse, hogy van járóka is, mert az ágy még nem volt fogadó képes :-) Gyors takarítás, fertőtlenítés, áztatás vagy fél liter vanishben, és ha szerencsénk lesz ismét folt mentes lesz minden. De miért ne lenne szerencsénk, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy ...-ban tapicskoltak, de nyakig :-)

És ezt persze legnagyobb csemetém jelenlétében követte el a kis manó. Dávid épp ott játszott mellette a legotűzoltóhadihajóval. De ilyenkor se nem lát, se nem hall. Még jó hogy vakáció van. Mikor megkérdeztem miért nem szólt csak annyit mondott, hogy nem tudta, hogy nem szabad ilyet csinálnia... Szerintem észre sem vette miről beszélek, úgy belemerült a játékba, ilyenkor nem is 11 éves, hanem mondjuk 3 (maximum).

Jól sikerült a státusz vizsgálat. A csúnya szúnyog csípésekre kaptunk kencét, Oli fogzására pedig a szokásos gyógymódok alkalmazandók, popsi kenegetés, próbálkozás a hamival. Olyan elkeserítő, hogy az egyetlen mindenevő gyermekem, egyik percről a másikra a legrosszabb evővé vált, mondhatni semmit nem fogad el a tápszeren kívül.

Mire hazaértünk az ágynemű és a pizsi is folt mentessé vált. :-) Megmutassam, milyen egy igazi csíny tevő? Hát ilyen:

Itt már minden csillog-villog újra :-)

Egy Szülinap és vakációóóóóóóóóóóóóóóó

Bár még ma iskola volt és az évzáró is csak hétvégén lesz, sőt Domiék még holnap is mennek kirándulni, de azért végre itt a VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Szerintem én jobban vártam mint a fiúk :-)

És 11 éves DÁVID :-) Igaz csak éjfél előtt pár perccel tölti be a 11-et, dehát a napja akkor is mára esik. Ilyenkor egy kis apróságot mindig az éjszaka közepén kap meg :-) A többiek mind fényes nappal látták meg a napvilágot, így őket nem szoktuk születésük percében éjnek évadján egy harsány "Boldog Boldog Boldog Születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép Napod" dallal ébreszteni. Bár reggel kissé borongósan indult a nap, de délutánra szép napsütés kerekedett.

Még be kell szerezzünk pár meglepetést, hogy este csaphassunk egy jó kis majdnem éjféli köszöntést :-) De ami késik ... A kellékek beszerzésre kerültek, elkészült a személyre szabott családi köszöntővers is :-)

Bulizni szombaton fogunk tortával lufival és konfetti hegyekkel a léggömbökben.
Időközben középső gyermekünk is épségben, sérülésmentesen! hazaért a mai kirándulásról. Martonvásáron jártak. Szerencsére az égi áldás csak addig tartott, amíg a vonaton utaztak, mire megérkeztek újra hétágra sütött a napocska. Bejárták a parkot keresztül-kasul, jót játszottak a tanév méltó zárásaként. Holnap a Macifarmot veszik célba. Reszkessetek macik, jön az 1.b.   :-)

Martonvásár, angol kert

Imádtam ezt a délutánt, hogy nem kellett leckeügyben hadakozni. Azt hiszem, hogy most lesz pár nap "korlátozás nélkül azt csinálom amit szeretnék" a fiúknak, majd utána visszatérnek a megszokott rutinok. És indul a versenyszezon Dávidéknál (kenuzik a fiú), edzések napi kétszer, majd Dömsödön edzőtábor. De előbb egy kis sátorozás Sukorón. Unatkozni nem fogunk, csak lesz sok móka, játék és programok, hogy vidáman teljen a VAKÁCIÓ.

 

Kánikula

Ezer fok árnyékban. Az embernek ilyenkor megmozdulni sincs kedve, még a két nagyobb örökmozgó is nyugisabb játékokban keresi kedvét. Na de a kicsik... Minden ablak, teraszajtó nyitva, hogy járjon a levegő. Az enyhe, forró szellő időnként meglebbenti a függöny. Indul a móka, rohanás, kacagás... De beszéljenek a képek :-)