Hétvégi szösszenetek, avagy hogyan szakadjuk százfelé...

Hát ez a hétvégénk nem a nyugalom és ezerrel pihenünk jegyében telt, már ami minket felnőtteket érint. Ha nem sikerül nekünk úgy összehozni a dolgokat, hogy tutira szét kelljen esni, akkor az élet hozza :-)

Már eleve a múlt hét elég zajosra sikeredett. Dávidnak az edző tábor oda-vissza hurcibálással úgy, hogy közben Domival kivizsgálás és apának dolgoznia sem ártana :-) Szerencsére Domcsi egyik osztálytársának bátyja is jár így annyira nem volt megoldhatatlan a küldetés, csak én érzem ilyenkor nagyon hülyén magam, hogy milyen "béna" anyuci is vagyok, hogy nem tudok mindenhol és egyszerre ott lenni és szívességet kell kérni. Ilyenkor olyan érzésem van, hogy lepasszolom őket, pedig tudom, nem, csak akkor is....

Na de a csúcs tegnap volt. Dávid ment túrázni Rám-szakadékhoz, ami ugye azzal indult, hogy 7óra 50re a vasútállomáson kellett lennünk megreggelizve teljes felszereléssel. Apa 10-re ment céges konferenciára, ami egész napos és este díjátadós gálavacsorával zárul. Mi maradtunk itthon a két legkisebbel és Domival. De nem igen tétlenkedhettünk, mert délután indult a Banzáj  :-). Két kicsit menetre készre összecsomagolni, beszállni autóba, fényképezőgéppel, tortával, gyertyákkal felszerelkezve és átjutni nagyiékhoz a fél városon. Ezzel nem  is lett volna semmi gond, csak éppen a szokásos hétvégén 20 perces út több mint egy órásra sikeredett, mindenféle útlezárások, felvonulások és egyéb be nem tervezett városban történő események miatt.

Domi aggódott folyamatosan a hátsó ülésen, hogy de ugye visszaérünk, anya aggódott a kormány mögött, hogy mi van már? miért nem haladunk szinte semmit? És miért van az, hogy amikor már azt gondoltam, hogy végre felértünk a lezárt és járhatatlan rakpartról és majd ügyesen elslisszolunk a Parlamentnél, hát nem le volt zárva ezer meg egy rendőrrel minden, még a mellék utak is és vissza kellett mennünk majdnem a kiindulási pontig :-(. Végül elég későn, de sikerült "kirepítenünk" a két legkisebbet nagyiék ölébe, begyűjtenünk a konferenciáról megszökő apát és elindulhattunk vissza a szülinapi összejövetel helyszínére. Nagyon kicentiztük az időt. De ez a küldetés sikeresen teljesítve lett.

Buli után nem a takarítás jött, hanem az újabb közlekedési és szállítmányozási feladatsor. Apát visszadobni a konferencia, pontosabban a díjátadó helyszínére a belvárosban, összeszedni a két legkisebbet nagyiéktól, és begyűjteni Dávidot, mert persze érte esélyem sem volt időben odaérni az állomásra, így őt egy baráti családtól kellett hazahoznom. Domi pedig még a buli után is bulizott másnap délutánig, mert Bencééknél aludt (extra ajándékként).