Egy szívünkhöz igencsak közel álló családdal gyakran szoktunk közös hétvégi, ünnepnapi kirándulásokat megejteni. Többek között legutóbb is együtt jártunk a hosszú hétvégén a Várban és azt követően együtt másztuk meg a Bazilika kupoláját, majd együtt "dobódtunk ki" a reptéri skycourt nyílt napról. Ezek a villámgyors szervezéssel alakuló programok mindig szép emlékeket, remek fényképeket szülnek. Ilyen volt a mai nap is, tegnap mikor telefonáltak és megkérdezték lenne-e kedvünk Szentendrére kirándulni, hát persze, hogy a válaszunk igen volt :-)
A korainak tervezett indulás kicsit ugyan eltolódott (de összesen 7 gyerek és két kutyus mellett ez cseppet sem meglepő), de annál szebbre sikeredett a nap. Egyrészt a reggeli borongós égről csodaszépen sütött a napocska, másrészt pedig annyira jól esik a hosszú, bezárt tél után végre megint csatangolni, hogy én részemről nagyon vártam a mai sétát is. Bevallom nem könnyű ennyi gyerek kénye-kedvének egyszerre kedvében járni, de némi áthidaló megoldásokkal sikerült mindenkinek éhség űző megoldásról is gondoskodni már Szentendrén. Ugyanis hiába a bőséges reggeli, a gondos szülői csomagolás mindenféle kedvencekből, akárhányszor odaérünk valahova, minden gyerek mindig és mindenkor egyszerre kérdezi, mit fogunk enni? Vagy amikor kicsit másképpen fogalmaznak, mert persze már az út elején befalnak minden kedvenc falatot: Éhes, szomjas vagyok... És természetesen még csak véletlenül sem hasonló kívánalmakkal :-) Ennek pedig egyenes következménye a duzzogás, brümmögés, meg mi egymás, de miután mindenki bendője elegendő ellátmányt kapott az éppen óhajtottaknak és a helyszín kínálta lehetőségekhez mérten, mely során mi is megittuk jól megérdemelt ebéd utáni kávénkat, nekivágtunk a sétának. Keresztül-kasul bejártuk az óváros utcácskáit, majd lesétáltunk a Duna-partra. Annyira jólesően simogatott a napocska, hogy lementünk a víz mellé, hogy a gyerekek kicsit hódolhassanak a víz okozta remek szórakozásoknak: kacsáztak, faágakat kerestek, fogócskáztak, és néha sikerült elcsípni egy-egy remek pillanatukat, így számos remekbe szabott fénykép készült a nap folyamán...
Úgy szeretnék egyszer csak úgy spontán egy ilyen alkalommal összefutni veletek. Mondjuk, amilyen mozgalmas életet éltek van is rá esély. Valahol találkozni fogunk érzem.
VálaszTörlésÁgi
Szia Ági,
VálaszTörlésMiközben én olvaslak Titeket, nekem is hasonló érzéseim szoktak lenni, "tollamból" vetted a szavakat :-)Spontán vagy nem spontán szerintem is találkozni fogunk valahol...
Márti
Nagyon tetszettek az "anyukás" fotók! Ritkán látni téged is!
VálaszTörlésÜdv,
Szilvi
Két gyerek mellett is nehéz közös képet készíteni, hát még néggyel!
VálaszTörlés:D