"Süt a nap, kicsit nevet az ég, még gyönyörű dolgokat hozhat..."

 " Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb!
   Süt a nap, kicsit nevet az ég, még gyönyörű dolgokat hozhat!
   Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb!
   Hát az a bolond, aki most,-hogy ragyog az ég, - mégis áldozat...."

Nagyon szerettem ezt a számot, pontosabban még most is szeretem. Csak reménykedtem benne, hogy a hosszú hétvégére jut egy kis napsütés végre, ki lehessen mozdulni, rohangászhassanak kedvükre a fiúk mind a négyen. Szerettem volna, ha van olyan, amikor hatan sétálunk, bohóckodunk és ha lenne olyan is, amikor nagyiék segítségével nagyfiús programot csinálhatunk négyesben. Azt hiszem az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert tulajdonképpen jó idő volt és ha nem is minden ötletet, de sokat sikerült megvalósítanunk az ünnepek alatt. 

Dávidék ismét a Gáton edzenek, de még eddig nem volt olyan az idő, hogy mi addig ott sétáljunk, csodálva a természet ébredését. De most szerét ejtettük egy kis gáti rohangászásnak, bár még elég télies a látvány.

Hol is lehetne még úgy sétálni, hogy nyugodtan szabadjára lehet engedni négy csintalan betyárt, mint a Budai Várban...

És a legragyogóbb napsütést hozó nap a hosszú hétvége utolsó napja lett. Ekkor sem tétlenkedtünk, Voltak tervek, ötletek, amit az élet persze időnként felül bírált, de azért minden kitűzött célt teljesítettünk. Ezt a napot terveztük nagyfiús délutánnak. Egy korai ebédet követően nagyiéknál hagytuk két legkisebb gyöngy szemünket, az autót és gyalog nekivágtunk Pest utcáinak. Az úti cél a Parlament volt, hiszen ezen a napon bárki megnézhette. Szembesültünk is ezzel rendesen, amikor vége láthatatlan kígyózó sorokat találtunk, amikor odaértünk. De csak rövid ideig szomorkodtak a fiúk, hogy akkor most mégsem állunk sorba órákat, mert rövidesen láthattak egy őrségváltást a zászlónál és pózoltak a Kossuth szobor talapzatán....

Kicsi a világ? Bizony kicsi. Belebotlottunk rég nem látott kedves arcokba, ennek köszönhető a olyan fénykép, amin mind a négyen szerepelünk :-)

Az őrségváltás után ismét nyakunkba kaptuk a várost, keresztül kasul bolyongva, nézelődve, mókázva elindultunk másik kitűzött célunk felé, a Bazilikához. Ugyanis nem kevesebbet vettünk a fejünkbe, minthogy megmásszuk a kupolát és kimegyünk a kilátó teraszra....

Az örök bohóc :-)

Azért mert duzzog, még imádom :-)

És a fiúk kedvéért fel is gyalogoltunk a több száz (tényleg több száz) lépcsőn, de megéri. (Aki nem szeretne ennyit gyalogolni, vagy nem tud, az út egy részét lifttel is megteheti, de fantasztikus látványt mulaszt)

Mivel az utat visszafelé is sétálva terveztük megtenni, megint hatalmasat csatangoltunk az utcákban, a Duna-parton. Elértük a Parlamentet és még volt egy fél óra a nyílt napból hátra. A kilométeres soroknak nyoma sem volt, így ezt a kérést is sikerült végül teljesítenünk. Dominak nagy vágya volt idegenvezetőként bejönni ide velünk, hiszen ő alig pár hónapja járt itt az iskolával, de Dávidnak új élmény volt, és azt hiszem nekem is, mert nincs emlékem róla, hogy gyerekként jártam-e bent...