Ismerkedés a bilivel

Minekutána két legkisebb gyermekünk, ikreink gyöngyei rendszeresen szabotálják a pelenkát, azaz amint lehetőségük, módjuk van rá leveszik magukról, beszereztünk két bilit, hátha kedvük támadna szobatisztává válni. Bár én ehhez nem sok reményt fűztem, fűzök, kiindulva a két nagyobb pelenkától megválásának történetét ismerve. Bár náluk sem igen lehet szavam semmiféle panaszra. Igaz, hogy viszonylag későn 3 évesen (majdhogy nem napra pontosan) lettek szobatiszták, de akkor teljesen és egyik napról a másikra. Addig lehetett a bili kisállatot formáló, zenélő, avagy a teljesen egyszerű hagyományos, nem igen hozta lázba őket, mondhatni hatalmas ellenállásba ütköztünk. Majd aztán már nem is emlékszem hogyan, de a 3 éves születésnapjuk körül egyik pillanatról a másikra megtörtént velük a csoda, és elfelejtkezhettünk a pelenkáról. Így most igen csak szkeptikusan, de annál lelkesebben szereztük be a két természetesen teljesen egyforma csodazöld bilinket. A fiúk teljes odaadással és lelkesedéssel csücsülnek rajta, jókat nevetnek, mókáznak, báboznak, huncutkodnak, nem utolsó sorban tökéletesen alkalmas a bili pakolászásra, beleállásra is, de esemény eddig nem történt a bili használatára. :-)

Mint a nagyok :-)