Mikor lesz már végen ennek a sorozatnak? Nem is emlékszem mikor voltunk ennyire sok nyavalyával megáldva. A fiúk (nagyok) évek óta szinte nem is voltak betegek, csak asztmás rohamokkal küzdöttünk időszakosan. Bezzeg most....
Köhögés, hasmenés, hányás felváltva. És most már immár négyszeresen.
Hétfőn telefonáltak az iskolából, "Dominik hányt, haza tudjuk vinni?". És még erről szólt a nap további része is, akkor lett kicsit jobb, amikor használatba helyeztük a dedalonetta kúpot. És semmi gondom nem lenne ezzel, ha ez már nem a hatodik vagy hetedik alkalom lenne az utóbbi két hónapban.
Még tavaly nyáron kezdődtek a gubancaink. Dávid valamikor májusban összeszedett egy csúnya fertőzést, ami elég sokáig tartott, nagyon fájt a hasa és mondhatni hetekig hasmenése volt. Vettünk mintát, elküldtük. Elveszett. Szerencsére a tünetek elmúltak. Alig telt el pár nap nyugalomban, amikor a két legkisebb is beállt a sorba, majd rá pár napra Dominik. Ismét mintavétel, szerencsére ez nem tűnt el útban az ÁNTSZ felé. Campylobacter fertőzés. "A Campylobacter okozta gasztroenteritisz hasmenéssel, hasi fájdalommal és görcsökkel jár, mely utóbbiak súlyosak is lehetnek. A hasmenés esetleg véres, és 38-40 °C-t elérő láz léphet fel." Utólagos antibiotikumos kezelés mind a négy kispasinak. Na és innen kezdődhet tulajdonképpen a történet.
A nyár hátralévő részében Domi nagyjából kéthetente "kiütötte magát", azaz ezeken a napokon nyűgös volt, fájt a hasa, ritkán hányt egyet, majd másnap már szinte semmi baja nem volt. Kaptunk ismét egy gyógyszert, mert felmerült a gyanú, hogy az antibiotikum mellékhatásaként visszamart egy enyhe reflux betegség, aminek ettől az újabb tablettától el kell múlni. Nagyjából úgy is tűnt a kúrát követően, hogy rendeződtek a panaszok. Beindult az iskolaszezon is. Domi és Dávid étvágya továbbra is a béka feneke alatt maradt, de hát eddig is válogattak, eddig sem értek rá soha enni. Dominál nehezítő tényező, hogy nagyon kevés meleg, főtt ételt hajlandó megenni, amiből köztudottan elég keveset szervíroznak a menzán. De igazán nagy változás ebben nem volt, hiszen az oviban is úgy hívták őt az óvó nénik és a dadus néni, hogy "Domi a kenyér-víz gyerek". Olyan nagyon nem aggódtam túl magam emiatt. Annál feltűnőbb lett ellenben, hogy hetente-kéthetente egyszer úgy jött haza a suliból, hogy a nyűgösség mellett, mindenféle panasz nélkül ahol épp leült, ott helyben el is aludt, és bizony nem volt ritka, hogy csak reggel ébredt fel. Először persze teljesen gyanútlanul arra kentük, hogy nem eszik, sokat sportol, terheli az iskola is, szóval fáradt. De amikor ezek rendszeressé váltak elmentünk vérvételre. Szerencsére a vérképe "teljesen" rendben volt. De a "tünetek" nem múltak. És az utóbbi másfél hónapban pedig mondhatni igencsak megsokszorozódtak.
A héten rápihentünk, így lett egy jó hosszú tavaszi szünet előtti szünidőnk, de doktor nénivel konzultálva abban maradtunk, hogy bizony nem ússzuk meg, jöjjön egy alapos gasztroenterológiai kivizsgálás, lisztérzékenység és tejcukor érzékenység vizsgálattal. Április 13-án megyünk a klinikára. Még bele sem gondolok a ránk váró eseményekre. De még mindig azt vallom, jobb félni, mint megijedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése