Orvosi látogatások

Mikor lesz már tavasz végre, hogy eltűnjön az a rengeteg baci, ami  - télen, ebben a csúnya változékony, hol megfagyunk, olyan hideg van, hol pedig verőfényes napsütéses kora tavaszi időben -  rohangászik a levegőben? Mert az egy dolog, hogy amúgy sem szeretem a telet, már legalábbis itt a városban, a rengeteg réteg ruhát, amit mindenkinek magára kell rángatnia és ha megyünk edzésre, iskolába, bármiféle programra, akkor mindezeket le is kell venni, majd megint vissza. De leginkább a bacik eltűnése miatt várom már a tartós jó időt, mert bár minden óvintézkedést elkövettünk, mégis folytonos vendégek nálunk. És bár nem tudom más hogyan látja, de szerintem sokkal agresszívebb módon támadnak mint akár csak pár évvel korábban. Már nem is emlékszem mikor voltak utoljára betegek a nagyok, de most egymás után kétszer is sikerült nekik összeszedni a hasmenős-hányós vírust alig egy hét különbséggel. És persze ilyenkor Murphy dolgozik, mert persze, hogy senki nem maradhat ki a sorból. Még mi sem. Ez a hét nálunk sajnos a betegségek, nyűgök, bajok hete volt megint. 

A sort én nyitottam, vagy inkább folytattam a fiúkét. Már nem is emlékszem, mikor éreztem ennyire cudarul magam. Fájt a hasam, majd olyan migrénes fejfájásom volt 3 napig, hogy alig tudtam megmozdulni. Persze mindeközben többször össze kellett kanalaznom magam annyira, hogy meg tudjam nézni Domi élete első torna versenyét (ami ráadásul a Kerületi Diák Torna Olimpia volt), a szokásos ügyintézésekről nem is beszéljünk, és mellette a munka , gyerekek, háztartás. Szerdán pedig meglátogattuk a doktor nénit, mert egyszerűen, bár 4 gyerek anyukája vagyok és láttam már sok mindent tőlük, de képtelen voltam teljes bizonyossággal eldönteni, hogy hasmenése van-e Patriknak avagy sem. És bár a doktor néni utólag igazolta abbeli reményemet, hogy nem hasmenés - valahol én is ezt vártam, de jobb az óvatosság. Mégsem mentünk hiába, mert Dominak ez a kéthetente, néha ritkábban előkerülő nyűgje, hogy igazán nem tudja megmondani mi a baja, de nyűgös, egy "a" betűn elsírja magát - pedig ő a mi csupa mosoly, és vidámság gyerekünk - és nem is hajlandó enni ilyenkor, hanem csak alszik, ismét megjelent ezen a napon, így végre nem csak elmondás alapján kellett a doktor nénit tájékoztatnunk, hanem láthatta is Domit. Hát nem mondom, hogy örülök neki, de végül is abban maradtunk, hogy miután a leletei teljesen jók voltak, nekifutunk egy gasztroenterológiai vizsgálatsornak, nyitásként egy liszt érzékenységi teszttel. Hátha okosabbak leszünk mi okozza nála ezeket a levertségi napokat. És ugyancsak el kell majd ezt végezni Patriknál is. Majd végre sikerült egyeztetnünk időpontot a már nagyon régóta esedékes, de mindig valamiért tolódó Menjungate oltásra a két legkisebbnek.

Egy kicsit megnyugodva és mit sem sejtve mentem csütörtökön Domiért a suliba. Hát nem jöttem ki túl vidáman, két "örömhírt" is újságoltak a tanító nénik. Egyrészt tetüjárvány van a suliban, figyeljük a gyerekek kobakját. Ez még azt gondolom nem is olyan nagy probléma, bár szívesen kihagyom  :-). Szerencsére eddig minket elkerül :-) A másik viszont sokkal inkább aggasztott. Skarlát van az osztályban. Kérdeztem is rögtön, hogy akkor nem kell szedni megelőzésre semmit? Ugyanis pár évvel korábban az oviban még adtak antibiotikumot az egész csoportnak, amikor hasonló eset állt fent. Hát ma már nincs megelőző kúra. Azért persze telefonáltam a doktor néninknek, biztos ami biztos alapon. De tőle is ugyanezt a választ kaptuk.

Pénteken teljes nyugalomban öltöztettük fel reggel a két legkisebbet, majd kezdtük el összepakolni a mindenféle mütyürjeiket, hogy a nagyiéknál hagyjuk a két legkisebbet és csapjunk egy "görbe" délelőttöt Tom-mal, amikor a kabátot adom Patrikra és érzem, hogy tiszta forró. Egyből ruha le, láz mérés: 39,2. És pici pettyes a pocija, érdes a kis bőre. Ennyit a "görbe" délelőttről :-( Helyette ismét doktor néni, antibiotikum. Sok tünetünk egyezik a skarlát ismérveivel, de szerencsére nem mind. Ettől függetlenül, Patrik beteg. És ilyenkor a pakliban természetesen benne van, hogy pár nap csúszással Oli is produkálja ugyanezeket a tüneteket. És az oltás megint csak csúszik... pedig itthon lapul a hűtőben.