Betegség folyt.köv.

Már azt hittem, hogy elmúlt minden nyavajánk, de tévedtem. Én elkaptam Dávidtól a jó kis mandulagyulladást, de szerencsére lábon kihordtam. Nem is tehettem nagyon mást, mert közben apa is ágynak dőlt. Nem is kicsit. 4 napig volt 39 fokos láza. Mellette pedig nagyon csúnyán köhögött, köhög. Nem is emlékszem mikor láttam őt betegnek, főleg ennyire. Patrik napok óta krupposan köhög, semmi nem akar használni, de bízom benne, hogy kilábal belőle szép lassan. Közben a suli pörög tovább. Dolgozathegyek, felelések, edzések. És mindjárt itt a Húsvét, előtte pedig a szokásos egy hetes edzőtábor. Csak remélni merem, hogy a fiúk nem dőlnek addig ágynak. Hiszen nemsokára versenyszezon.

Betegségek

Még talán le sem írtam, hogy szerencsére a betegségek éppen nem vendégeskednek nálunk, amikor Dávid gennyes tüszösmandula gyulladással maradt most itthon. Alig másfél héttel a korábbi vírusos betegség után. Talán részünkre egy kicsit könnyít a helyzeten, hogy a suliban a héten projekt hét van, így a tanulni, pótolni való mennyisége legalább kevés. A kicsik is folyamatosan köhögnek, hol kruppos rohammal tarkítottan, hol pedig csak úgy magában lázzal, hőemelkedéssel. Dominak már előjött az allergiája, így ő folyamatosan náthás.

Nemzeti ünnep és 34 hónap

Szerencsére szép tavaszi időjárás kerekedett  a hosszú hétvégére, így végre kicsit ki lehetett mozdulni a bezártságból. A betegségek is elkerültek erre a hétvégére minket, így végre villamosra, buszra lehetett ülni és nagyokat lehetett sétálni a városban. Hát nem egyszerű négy gyerekkel közlekedni gyalogosan, de kezdem megszokni, és lassan, hogy beköszönt a jobb idő, már megfagyni sem mindig akarok közben. A fiúk pedig kifejezetten élvezik a villanyost és a búúúúúúúszt. Már szerencsére ügyesen jönnek mennek, de azért még kicsik, így ha elfáradnak, akkor azért nem könnyítik meg a gyalogos életformát, de mint mindennek, ennek is megvan a maga szépsége.

Jártunk a várban, a Bazilikánál, sétáltunk a Gáton, a tóparton. Előkerültek a lábbal hajtós kismotorok. Egy-két kedvenc a készült képek közül....

A morcos kamasz :-)

Energiabombák...

És persze a legújabb mérföldek...

Olivér 11940g és 92 cm. Patrik pedig 12600 g és 93,5 cm. Pedig ő tűnik sokkal vékonyabbnak, de mégis ő a kicsit nehezebb. 

Az akaratuk egyre erősebb. Komoly harcokat kell folytatnom velük nap nap után. Közben Patrik is feladta behódolok Olinak és én vagyok az idősebb - még ha csak 3 perccel is- tehát a okosabb is magatartását, így állandósultak a játékokért folytatott csaták. Nem mindegy melyik piros autó van kinél, ki játszhat a garázzsal, kivel szemben ki ül az asztalnál, kinek ki kanalazza a joghurtot (csak hogy ne kelljen mindjárt nagytakarítani), ki melyik ágyban fekszik le délutáni nyugovóra és éjszakára. Mindenkit megpróbálnak finoman helyre rakni a maguk kis imádni való módján. Dávid tanulj, Domi olvass, Mami ülj le IDE, apa jön be és még hosszasan sorolhatnám. És persze 'nám' (nem) minden mennyiségben.

Ami most nagyon újdonság, hogy válogatnak az ételben, nem akarnak beülni a saját székükbe, nem akarnak befeküdni az ágyukba, hanem helyette a földre szeretnének megágyazni maguknak és újabban ismét altatni kell őket, azaz valaki száműzetésbe vonul, amíg mindketten elalszanak. És ismét átélhetjük az éjszakai vándorlók időszakát. Csak most éppen duplán. 

Unatkozni nem lehet mellettük.

Imádom, ahogyan beszélnek, ahogyan a mondatokat formálják, a nem is kicsi akaratukat közlik, megpróbálják érvényesíteni (bár ennek vannak számunkra kevésbé humoros oldalai is, amikor nagy nyilvánosság előtt kell kitartani a kimondottak, el nem hangzott, de mégis megszokott szabályok mellett), ahogyan egymással való játék közben beszélgetnek.

33 hónap

Folyamatosan harcolok az idővel. Lassan megint eltelt egy hónap és még semmit nem örökítettem meg. Pedi a cím és a fontosabb paraméterek már itt vannak hetek óta. Lehet, hogy mégis létezik tavaszi fáradság? Vagy a kényszerű költözés  és folyamatos kudarcok, akadályok, napirend felbomlásából fakadó nemalvások az okai? Vagy csak a csillagok nem szeretnének kedvező állásban létezni? Ki tudja.

Pedig annyi minden történik akár nap, mint nap is. Leginkább a két legkisebb fejlődése, ami elképesztő tempót diktál mostanság. Na nem a súly gyarapodás. Bár az étvágyukra igazán nem panaszkodhatok és arra sem, hogy válogatósak lennének. Olinak ugyan vannak néha kisebb nagyobb sztár allűrjei, de alapvetően mindketten remek evők. Lehet előttük gyümölcs, zöldség, főzelék, hús, bármi szívesen kóstolnak és ha ízlik, akkor imádni való, ahogyan mondogatják: inom, inom bár egyre inkább hallatszik a kis f betű is a szó elején és alakul finommá a szó.

Még pelusozunk. Ha kedvük és az én energiám engedi, akkor ügyesen biliznek. De kizárólag pisi ügyben.

Szépen tudnak játszani, ha akarnak. Sorba állítják az autókat (igazi pasasok), nem mindegy kinél melyik van a hatszáz közül, és  sokszor ugyanaz kell mindkettejüknek. Felismerik a buszt, repülőt, autót, villanyost, trolit, kombinót, nino autókat, de már hallottuk tőlük egy-egy munkagép nevét is ügyesen használni. Építenek ha kedvük támad, de leginkább azt szeretik, ha Dávid vagy Domi épít nekik valamit duploból és azzal játszhatnak.

Ahogy pedig elkezdtek beszélni.... Az enni való. Napról napra több és több szót használnak, nagyon választékosan. Bár még kicsit angolosan beszélnek, mert tagadni fordított szórenddel szoktak. Oli megy nem, Dávid suliban nem?...

Időnként olyan mondatokat kanyarítanak, hogy csak úgy pislogunk. Mindig megfogadom, hogy feljegyzem, de valahogyan sosem sikerül.

Sokat nőttek. Patrik 93,5 cm és 12340 g. Oli kicsikét kisebb(mégis ő tűnik dundibbnak), de ő a válogatósabb. Oli 91,5 cm és 11840 g.

Elmaradások

Lassan eltelt az évből két hónap és még egy sort sem írtam. Pedig történés volt bőven.

Kaptunk hideget meleget az elmúlt hónapokban bőven, leginkább hideget. De ezek nem képezik tárgyát képes naplómnak.

Minden esetre túl vagyunk két kényszer költözésen, amit rekord rövid idő alatt kellett megvalósítsunk. 

De a sok rossz és negatív mellett, azért a gyerekek mindig napfényt varázsolnak életünkbe.

A két kicsi villám tempóban kezdett beszélni, ma már mindent ismételnek ha kell - ha nem esetekben is. Nagyon könnyen ismételnek tanulnak meg szavakat, ami nem minden esetben lenne fontos, leginkább, amikor a két nagyobb éppen szavakkal gyilkolássza egymást. Nem tudom, hogyan fogok ennek véget vetni, minden esetre a kísérletezést nem adom fel :-) A napi rutinok a költözésekkel nagyon felborultak, remélem ezeket is hamarosan sikerül visszacsempésznünk a mindennapokba, mert különben nem csak megőszülök immár teljesen, hanem egy speciális intézet bizonyos osztályára is jó eséllyel fogok pályázni :-)

Kaptam a nagyoktól két csodálatos bizonyítványt. Domi a szokásos formáját hozta, igaz most nem lett kitűnő, de alapvetően a fontos tárgyakból most is jelesre produkált és megígérte, hogy a négyes magatartását és ének jegyét is kijavítja. Bár nekem a legfontosabb a nyelvtan kijavítása, ami azt hiszem nem fog nehezére esni, mert 4,5re kapott négyest az új kerekítési szabályok szerint (4,61től kerekítik felfelé az osztályzatokat). 

Dávid pedig.... Elsírtam magam, amikor megmutatta a bizijét. Eddig is tudtam, hogy ő sem kevésbé okos, mint Domi, sőt. Én voltam az élharcosa, amikor a korábbi tanító nénikkel vívtuk csatáinkat, hogy fogadjam el, hogy ő ennyit tud. Hát nekem lett igazam, amikor tiltakoztam ez ellen.

Olyan szép bizonyítványt hozott :-) Volt olyan tantárgy, amiből két jegyet javított, volt amiből egyet. Olyan is akadt, amiből sikerült rontani (tesi és technika - mert most csak négyest kapott), de szívemnek sokkal melengetőbb, hogy a tavalyi sok hármas és két kettes után, most csak egy hármas fickándozott a biziben, és nem sokon múlott, hogy az is négyes legyen. És az átlaga is sokat javult, a tavalyi 3,6- 3,7 helyett, most 4,4.

Nem gondolom, hogy ez az iskola ennyivel gyengébb lenne, hiszen a napi harcainkat a kész leckékért továbbra is megvívjuk. De szerintem igenis sokat számít, amikor egy tanár arra kíváncsi, amit a diákok tudnak, tudja, hogy a dicséret sokkal építőbb, mint a meggondolatlan (gyerek lelkébe gázoló, lefelé romboló) kritika. Azt is tudom, hogy most sem könnyebb ötöst kapni (5 kérdés 5 jó válasz az ötös most és így tovább lefelé - korábban sok kérdésre kellett válaszolgatni és arra kaptak jegyet). Mindkettőjük kapott szaktanári dicséretet: Domi Szorobánból, Dávid rajzból. És Dávid ismét hozott egy igazgatói dicséretet a sportban nyújtott Iskola hírnevét öregbítő teljesítményéért a különböző versenyeken.

Külön köszönöm minden jelenlegi pedagógusnak azt a támogatást, amivel lelkileg is segítik önbizalma épülését és támogatják fejlődését. Köszönöm, hogy azt mondják Dávidnak, hogy még ennél is többre képes és nem azt, hogy még erre sem vagy képes. Köszönöm, hogy ezzel nekünk, szülőknek is rengeteg segítséget nyújtanak. 

Köszönet illeti a közösségi szellemet is, ami az iskolában uralkodik, hogy közösséget építenek és nem egókat, hogy az én eddig különcnek számító és problémás kisfiam, ma ugyanolyan kiskamasz, mint bármelyik osztálytársa. Örülök, hogy végre barátokra lelt.

És itt még csak egy személyes vélemény....

Nem hiszem, hogy Dávid változott volna ilyen mértékben, mert persze az igaz, hogy folyamatosan változunk, fejlődünk, de a nyári két hónap alatt nem cserélődik ki senki személyisége majdnem teljesen.

A farsang is fergetegesen sikerült. Felsőben a téma: Hófehérke és a hét törpe

Nagyon ötletes és szórakoztató előadások voltak. (Hófehérke és a hét hacker, Raphófehérke, Hófehérke a mai világban, Hófehérke az óvodások szemével, Hófehérke sportolóként.... - és még sorolhatnám)

Alsóban most is volt jelmezes felvonulás, bár idén a mi osztályunkban a tánc miatt ez nem igen volt jellemző, hiszen a tánchoz is jelmez szükségeltetett eléggé extra sminkkel kísérten. Michael Jackson: Thriller számára zombikként táncoltak. Egyszerűen fergeteges volt, ha sikerül beszerkesztenem a videót megteszem, mert eszméletlen ügyesek voltak. 

Voltunk asztma kontrollon, ahol most a változatosság kedvéért Domiról derült ki, hogy nincs túl jól. Enyhén szólva is be van fulladva. Azóta Ventolin kúrán vagyunk.

És persze ingázunk a hivatalok között, hogy az utazási igazolvány a lehető leghamarabb elkészüljön, hiszen elég hosszú az átfutási ideje. De nem értem, hogy ha a szakorvosi javaslatunk egy évig érvényes és csak március 19én jár le, akkor a hozzá kapcsolódó kedvezmények miért csak február 29ig érvényesek, és emiatt miért kell minden évben jó egy hónappal korábban elkezdeni a szokásos iratbegyűjtő hadjáratot, amit idén az is nehezített, hogy az előjegyzett időpontunkat a szakrendelő tolta el későbbi időpontra, január 24-ről, február 15-re. És bizony innentől ha rohanunk, pörgünk akkor sincs esélyünk az új utazási időben történő elkészültére, mivel ennek átfutási ideje 2-3 hét. Amit pedig ezzel kapcsolatosan nem értek még, hogy miért nem lehet igazolást kiállítani arról a hatóság részéről, hogy az új készítése folyamatban és addig is a régivel utazhasson ingyenesen a két nagyobb. Miért kell nekem a kieső idő miatt, ami max. 1-2 hét bérletet csináltatnom és bérletet vásárolnom vagy jegyeket vennem? Mert ha már betegek sajnos, és szedik a sok gyógyszert, emiatt jogosultak ingyen utazni a lakóhelyen (Budapesten), akkor miből állna egy ilyen igazolást kiadni. Leginkább amiatt, mert mint írtam az utazási majdnem egy hónappal korábbi dátumig érvényes, mint maga a korábbi szakorvosi igazolás. Bürokrácia............. :-(

Azóta sem unatkozunk. :-) Szép lassan minden a helyére kerül a lakásban, a fiúk is megszokják új birodalmaikat és ha minden csillagzat a helyes szögben áll, akkor talán én is túlélem a kicsik egész napos kergetését, vagy meglelem az optimális megoldást a következő ügyekben: 

- Hogyan lehet megfékezni két örökmozgó egész napos szaladását a lakásban keresztül-kasul?

- Hogyan tudom távol tartani a két legkisebbet a nagyok birodalmától, ha nincs ajtó a nagyobb tér végett?

- Hogy tudom rekord idő alatt utolérni őket a konyha és nappali körül, hogy se a tűzhely, se a TV és kiegészítői ne bánják kárát kísérletező kedvüknek?

Remélem napló írós kedvem is visszatér szép lassan :-)

Szavak szép sorban, avagy hogyan kommunikálunk iker és anya nyelven egyszerre :-)

Imádom ahogyan locsognak, beszélnek, válaszolnak, ellenkeznek, trécselnek, ahogyan napról napra bővül a használt szavak tárháza és ahogyan megpróbálják egymáshoz illeszteni a szavakat és rövidke mondatokat fabrikálnak belőlük, igaz még ragozás mentesen. Szeretem, ahogyan megpróbálnak kimondani mindent ami megtetszik nekik.
Válogatás nélkül a szavak... annyalka (angyalka), teja, kaó (kakaó), Doomííííííííí, Dágyíííííííííííí, nagyíííí, bilííííííí, Ojííí, Patyííí (Patrik),koki (csoki), pinpi  (kinder pingvin), aha (igen - gondolom ezt a nagyoktól tanulták)
Imádom, ahogy a szavak végén az i mindig ilyen hosszú.
Autóóóóó kanya, én kaó nem én tej.....

B.U.É.K. 2012

Nagyon Boldog és Sikeres, Szerencsés Új Esztendőt kívánunk

Happy New Year 2012

Tom, Dávid, Domi, Patrik, Oliver & Me

Rénszarvasok duplán

Elkészültek, bár egy kicsit elkéstek. Csak egyikük készült el időre, így a fa alatt nem kaptak Szent Este helyet, de valahogyan mégis részesei ennek az ünnepnek. Imádom, ahogyan a hónuk alá csapják őket és viszik magukkal, amerre mennek. Remélem szeretni fogják a két aggancsost :-) Még majd óvatlan pillanatban az orrukat kell a helyére varázsolnom.

Ime....

Adventi várakozás és a bili

Az úgy volt, hogy....

Eddig (akárcsak korábban a két nagyobb fiunknál) a füle botjukat nem mozdították a bili hallatán és láttán. Pontosabban nagyon jól eljátszottak vele, remekül szolgált kalapként, tárolóként, székként, de kizárólag pelusban. 

Most jött a remek ötletünk, hogy mi lenne ha.... Azt mondtuk, hogy az adventi naptárban pihenő csokit az kapja meg, aki ügyes és belepisil a bilibe. Hát nem kellett kétszer sem mondanunk mindezt december elsején reggel. Másodpercek alatt ültek is a bilin és versenyt pisiltek a "kokiért". Még szerencse, hogy nem is egy csokis adventi naptárral rendelkeztünk és az adventi naptár akciójuk után még mindig ott volt Domié, aki ugyebár nem eszi a csokoládét "sem". Azt még nem tudom mi lesz a karácsonyi időszak elteltével, pontosabban, hogyan fognak csoki nélkül bilizni a fiúk, és mikor érkezik el az a pillanat, amikor majd szólnak is azért, hogy pisilni vagy kakilni kell és kérjük a bilit. de egyenlőre reggel és este, meg a délutáni alvás előtt és után ha éppen nincs nagy rohanás, akkor lelkesen ülnek a bilin és próbálkoznak produkálni is valamit. És utána rögtön kérik is a csokit :-) Csokifüggővé tettem őket?

Ki mit tud és még sok minden más

Azt hiszem nem panaszkodhatunk programokra decemberben. Vers és prózamondó verseny november végén, majd ki mit tud vetélkedő Mikuláskor, Luca napi vásár, Lézerharc, Múzeum, Opera ház, karácsonyi műsor és parti. Csak kapkodtam a fejem, hogy ki mikor és hol és hogyan. És miközben a ki mit tud-ra tanultuk a verset, készültünk a nagy dolgozatokra, közben járt az agyam azon, hogy mit is készíthetünk a Luca napi vásárra, mikor is kell érkezzen a Mikulás, minden csomag menetre kész, ki kit húzott a suliban és mit is lehetne meglepetésnek varázsolni.... 

Amúgy is sokkal mozgalmasabb a december mindig, de most valahogyan még gyorsabbnak tűnt számomra. Lehet, hogy mert már négyen vannak és a két kicsi sem ül a popóján egész nap? Egyfolytában az volt az érzésem, hogy semmire nem jut időm, semmivel nem készülök el időre. Persze mindig volt valahogyan, mindig megszületett a megoldás, de az érzés folyamatosan ott motoszkált. Persze, hogy sikerült ismét hibátlanul megtanulni a ki mit tud verset, a Mikulás is időben megérkezett :-) A Ki mit tud remekül sikerült, nagyon ügyesen elmondták Andrissal karöltve a verset, pedig nem volt könnyű dolguk, hiszen soronként váltották egymást Nagy Bandó András versében. Persze, hogy remekül sikerült a lézerharc, a múzeum, az operalátogatás is, és sikerült remek meglepit találni a kihúzott osztálytársaknak. Remekül érezte magát Dávid a karácsonyi osztály partin, Domi ügyes pásztor volt a karácsonyi műsorban. A felmérők is jól sikerültek, bár a sikerért néha keményen megharcoltunk egy két hisztivel és lustasággal, fáradsággal. A Luca napi vásár portékái pedig kelendőnek bizonyultak, percek alatt elfogyott a mézeskalács hűtőmágnes, a süni süti, a tobozból készült karácsonyi dekoráció, a csipkebogyóval, szárított gyümölccsel  díszített gyertya. Imádom, amikor az eladott portékán szerzett kis "vagyonukból" nekünk is vásárolnak valami szépet. Idén egy mézeskalács  és egy festett üveg mécsestartó érkezett így haza. Persze, hogy  már régen a feledés homályába merült a hajtogathatatlannak bizonyult papír, amiből a karácsonyi csillag és csengettyű készült volna, vagy a gurigából varázsolt hópihe, amit a szélviharok miatt képtelen voltam lefesteni. 

Persze a voltak még kacagtató pillanatok, nem is egy... Az egyik kedvencem, amikor egy vasárnap nem sokkal advent első vasárnapja után apa maradt itthon a négy rosszasággal és konstatálta, hogy igencsak merész és hajmeresztő dolgokat tudnak kivitelezni másodpercek töredéke alatt. Avagy hogyan lehet a  szekrény tetejéről lebányászni az  adventi csoki naptár, aminek tartalmát egy ültő helyben próbálják befalni a kicsik :-) Sajnálom, hogy nem láthattam, ahogy fürdenek a csokiban és már nem fér a sok apró csoki kocka a szájukba és apa próbál úrrá lenni az általuk okozta káoszon. Bár azt hiszem, nála remekebb apuka kevés szaladgál a Földön. 

Sokszor azt gondoljuk, hogy minket már nem tudnak a gyerekek meglepetés elé állítani, mégis mindig sikerül nekik. Leginkább a két legkisebbnek, ahol nem is gondolunk rá. Hiszen nekünk eszünkbe sem jutna eltolni a kiságyakat át a szobán a könyves szekrény elé, hogy az ágy felső élén egyensúlyozva, a könyvespolcba kapaszkodva, a polcok tetejéről lebányásszuk a féltett mesekönyveket. Mint ahogyan fejest sem szoktunk ugrani a kiságy belsejébe és nem kedvenc szórakozásunk a kakaó szerte széjjel locsolása sem, vagy a radiátor szabályozó szelepének addig tekerése, amíg a szoba úszik a vízben. De azt hiszem remekül sikerül felvennünk a harcot az elemekkel, gyerekek leleményességével. (Még az alattunk lakó szomszédot sem sikerült eláztatnunk úszó gyerekszoba ellenére sem) És bár utólag már mosolygok rajta, de ott, akkor, azokban a pillanatokban jó sok ősz hajszállal leszünk gazdagabbak. 

Mégis. Csodás dolog a nagy család, a sok csemete, a sokfelől áradó szeretet, még ha egyesek jól is tudják titkolni néha kamasz mivoltukból adódóan. És bár gyakran morgolódom fél álomban reggel, hogy még a kávét sem lehet nyugodtan meginni, de semmi kincsért nem adnám,amikor érkeznek szép liba sorban egyenként a fiúk a mi ágyunkba, utolsóként a két kicsi a hálózsákban totyogva hatalmas plüssökkel, autókkal megrakottan, mosolyogva, puszikat cuppantva.

És még hol van a Karácsony :-)

Futóverseny

Egyesületi futóverseny volt. Az ifiknek félmaratoni táv, Dávidnak 16,5 km, Dominak 12 km. Én egyet sem biztos, hogy le tudnék futni :-), így nagyon könnyű erőt adni a fiúknak és kitartásra, erő beosztásra, nem feladásra ösztökélni őket. Hát nem mondom, az időponttal voltak némi problémáim, lévén advent utolsó vasárnapja, de a gyönyörű napsütés (persze a hideg azért jelen volt), és a fiúk, különösen Domi teljesítménye mindenért kárpótoltak minket. Verőfényes napsütés, de kellően hideg. Domi bár aggódott, azért úgy állt a rajthoz, mindent elkövet, hogy jó időt fusson. Dávid hozta a formáját, kiszámolta hányadik helyen kell célba érnie. Persze ez nem a mezőny eleje volt :-) Hiába próbáltam mondani neki bármit is, meg sem hallotta, vagy nem is akarta. Valahogyan nem akarja elfogadni, hogy egy versenynek nem szabad "negatívan" nekiindulni, hanem abszolút pozitívan, azzal a célkitűzéssel, hogy ma  a lehető legjobbat akarom kihozni a helyzetből és ezért mindent megteszek és megmutatom a világnak, hogy erre képes vagyok. Neki ez nem megy, Domi pedig magától csinálja. Ha kell a kitűzött célért képes saját határait is feszegetni. Ezt most be is bizonyította. Ő a teljes csapat legfiatalabbja, még a nulladik korcsoportot sem érte el. A következő korban hozzá legközelebb álló is több mint két évvel idősebb nála. Így futott be 3.-ként (1:30:12 idővel) a célba alig pár ezred másodperccel a második helyezett után. BRAVÓ, HIPP HIPP HURRÁ DOMI :-) Dávid pedig lefutotta a kitűzött célt, bár be kell vallani nem teljesen sikerült neki, mert ketten eltévedtek egy kicsit az úton így ötödikként (2:07:23) sikerült célba érnie, nem a kitűzött hetedik helyen. És az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ha csak fele akkora hajrát képes produkálni mint Domi, akkor ő is dobogós, mert alig pár méterrel előtte futottak a megelőző négyesből ketten is. De azt kell mondanom SZÉP VOLT FIÚK :-)

Nagy fába vágtam a fejszém...

Mindig így járok. Nem nagyon tudok nemet mondani a fiúknak, persze csak bizonyos határokon belül. Ez most pont a határon belül volt még, de mégis határaimat feszegetem vele. Hogy miért is?

Hát mert mindjárt kettőt kell elkészíteni. Karácsonyra. Ráadásul nehezített tereppel. Mit is jelent ez? Hát konkrétan két darab kb. 50 cm-es házilag elkészített plüss rénszarvast a két legkisebbnek, és hogy a hab is rajta legyen a tortán, mindezt varrógép nélkül kézzel. És ki volt az ötletgazda? Domi. De annyira szépen kért, ráadásul nem is magának.... Hogy fog ez elkészülni? Egyáltalán képes vagyok erre? Tudok én ennyire varrni? 

A kockát mindenesetre elvetettük, hiszen a kellékek beszerzésre kerültek.

Véletlenül beszélgettem...

Észrevétlenül gyorsan peregnek a napok. Ismét eltelt egy hónap és elérkezett a fogadó óra. Dávid miatt most is jelenésünk volt, bár igazán nincsenek problémák, sem vele, sem a viselkedésével, sem a jegyeivel - mindig tükrözik az aktuális lelki állapotát és felkészültségét. Érződik, hogy kellene már egy kis pihenés, vár ha összekapja magát, azaz kellő mennyiségben "rugdosom" a popóját, akkor csodákra képes ő is. Igazából a megérzések köszöntek vissza most is. Alapvetően szerencsére ebben az iskolában MÉG MINDIG NEM tekintik problémás gyereknek, sőt mondhatni inkább átlagos kisfiúnak. Magunk között szólva azt hiszem többet tettek Dávidért az eltelt 4 hónapban, mint a korábbi iskolánk 5 év alatt. Mindig örömmel tölt el, ha visszaigazolást nyer nevelésünk. És ha itthon tombol is néha, meg szemtelen, mint a kamaszok általában, azért az iskolában és máshol tudja az illemet, segítőkész, udvarias és mindig megdicsérik, hogy elég csak morcosabban ránézni, szólni sem kell, tudja, hogy amit éppen csinál nem helyes. Azért a kamaszos csínyek őt sem kerülik el teljesen, előszeretettel fecseg, elfelejti felírni a leckét. De mindenre van megoldás :-) Ahogy Móni néni is fogalmazott. "Az igazgató néni annyira "ráér", hogy nagyon szívesen megnézni minden nap a lecke füzetet és aláírja, hogy minden lecke belekerült-e. És ez még igencsak szerencsés eset, mert képzeld Dávid, Máténak a leckéjét is be kell mutatnia neki így, ha gondolod erre is sort keríthetünk..."- mennyire emberi ez a hozzáállás. És mennyivel jobban hat a gyerekre? Szerintem sokkal inkább, mintha a felelősségről tartanánk több órás kiselőadást. És a hasonló példa pedig segít az önbizalom és a "normális vagyok ettől még én is " érzés erősítésében. Nem is kicsit. Ami Dávidnak nagyon fontos építő eleme az elmúlt pár hónapban. Mérhetetlenül sokat segített ez a légkör abban neki, hogy elhiggye, hogy igenis tud, képes, ügyes, okos... ha akar. azt senki sem teheti meg helyette, viszont, ha ezt megteszi, akkor megkapja érte a jutalmát. A 100%-os töri témazárót, a négyes matek témazárót, az ötös angol témazárót és még sorolhatnám tovább is. 

Na és a locsogás fecsegés. És még azt mondják a lányok a dumálósak...Így eshetett meg, hogy egy alkalommal angol órán a folyóson találta magát a véget nem érő fecsegések miatt. És persze mindezt a tanári melletti tanteremnél követte el. Emiatt következhetett be, hogy igazgató néni és az osztályfőnök éppen arra sétáltak, és kit látnak szemeik? Hát persze, hogy az én kicsi fiam a folyóson. Arra a kérdésre pedig, hogy mit is keres óra alatt az ajtón kívül nem is adhatott volna kevésbé Dávidos választ. "Véletlenül beszélgettem..." Szerencsére ezt annyira természetesen, szemtelenség mentesen tette, hogy mosolyogtak rajta egy sort és megígértették vele, hogy többet nem beszélget véletlenül.

Csak így tovább Dávid és köszönjük iskola. És bár tudom, hogy még hosszú az út a fejlődésben, a hitben, amire Dávidnak szüksége volt van és lesz, de egy ilyen közösségben ott csillog a remény, a szeretet és az alagút végén a fény :-)

Dominik

Fáradt, nyűgös, hisztis, és a hülyeséget másolja a bátyjáról. Még pedig azt, hogy nem akarok tanulni, csak ha legalább négy szem és fül figyel rám. De mégis más, mert motiválható. Nem érdektelen a megvonásokkal szemben és a jutalomért is képes harcolni. Történt ugyanis, hogy egy nagyon cserfes, rendetlen (ám de bár -ez fogalmam sincs hogyan kell helyesen leírni - emellett jó tanuló) kisfiú került mellé az iskola padban. Aminek következtében Dominik jegyei kezdtek el negatív irányba megváltozni ( na nem tragikusan, mert azt gondolom két három négyes nem a világ vége, de mindenesetre tőle nem megszokott). De ő nem szólt. Csak az látszott, hogy valami történt, valami nem jó. Mígnem végig rágtam magam minden lehetséges okon, beszéltem a napközis tanító nénivel, próbáltam elérni a tanító nénit is. Mígnem szöget ütött a fejemben Timi néni egy mondata. A Bálint állandóan beszél, sokat locsog. Azt gondolom, hogy az én eddig pedáns, tipp és topp kisfiamat minden bizonnyal ez zavarta, de vagy mert nem tudta megfogalmazni mi a gond, vagy csak úgy nem szeretett volna árulkodni, nem jelezte, hogy ez őt zavarja. Mindenféle furfangos és megkerülő kérdésekkel bombáztuk őt itthon, amik alapján ez a gyanúnk igazolódott. Remélem tényleg ez volt az ok, hiszen azóta (két tanítási nap, talán három telt el az új ültetéssel - és szerencsére nem őt mozgatták) 5 db ötöst sikerült hazahoznia az iskolából. És mintha egy hangyabokányit a rend is javult volna a padban az ő oldalán. Mert ami előtte volt ott.... Régen nagyon jó volt, hogy a két padfél között belül a padban volt elválasztó. Most ez nincs. Legalábbis nálunk. Így a korábbi kisfiú könyvei, füzetei összekeveredtek állandóan Domi cuccaival. Így bizony előfordult, hogy a maradék lecke bent maradt. Mert bár sok szülő kérte, maradhassanak a tancuccok péntekig ha kész a lecke, nekem ez valahogy nem tetszik. Szeretem látni  mit csináltak, néha belekérdezni tényleg megtanulta-e, szúró próba szerűen ellenőrizni tényleg hibátlan-e a házi feladat. Nekem fontos ez. Így ha látom valami nem teljesen klappol, sokkal könnyebb elmagyarázni, átismételni, mintha csak pénteken kerül valami haza, netalán egy hét közben írt nem tökéletesre sikeredett dolgozat után. Remélem tényleg ez volt az ok, ettől volt "sokkal" hisztisebb Domi és újra visszatér a jól megszokott kerékvágás, az ötösök dömpingje. :-)

Kukorelly Endre:Vanamit

Kukorelly Endre:

Vanamit

Van amit lehet és van amit nem lehet.

Beütöttem pölö a térdemet 

vagy a karom,

ez lehetséges, csak fájdalom,

szabad, viszont butaság,

bárki beütheti magát,

meg van engedve,

már ha jön hozzá kedve,

és most lesz felsorolva, ami tilos:

Tilos összes rúzst elhasználni, fölösleges és drága.

Mulatság.

Tilos kutyát hazahozni utcáról, főzelékféléket félig otthagyni,

homokot hajigálni.

És kaviccsal.

És folyton moziba akarni menni.

Teljesen fölöslegesen sikoltozni, mint a hülyegyerek, sikítni tilos.

Tisztára mint az eszeveszettek.

Mint akinek elmentek otthonról.

Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.

Boltba fáradjak le egyedül tejfölért legyek szíves ellen tiltakozni.

Kényeskedés, délutáni alvásmegtagadás, azt nem értem, miért.

Nehéz az élet, noha kényelmes.

Valamit kérdeznek, és azt meg se hallani.

Feladat, felelés, feladás.

Haladás.

Ma vers és prózamondó verseny volt az iskolában. Dominik lelkes résztvevője. Örülök, hogy bár nyerni csak egy valaki tud, nem számít, szereti megtanulni, tudni. Legutóbb is, amikor Dáviddal tanultuk Arany János: A walesi bárdok c. versét, nemcsak lelkesen hallgatta, hanem szinte hamarabb tudta. És tudja ma is, lassan egy hónappal később. Most ezt a verset szavalta. Ő választotta könyvtári órán. Nem hiszem, hogy könnyű feladatot választott magának, de szépen, hangsúlyozva, ügyesen és hibátlanul mondta. És nekem ennyi bőven elég. Büszke vagyok rá. Hogy mer, próbál, ott van. És arra is, hogy bár először elszontyolodott, hogy nem nyerhet mindenki (még elsőben), ma már ilyenkor azt mondja, a részvétel és a bátorság sokkal fontosabb. Nem lehet mindig győztes, de ha meg sem próbálja, akkor esélye sem lenne rá. Szeretem. 

Büszke vagyok Rád nagyon Domi.

A bűvös 30, avagy két és fél év

Rengeteget változnak, fejlődnek mindketten. A súlyuk nem igen gyarapszik. Patrik 11720 g és 91 cm, Oliver (pedig ő tűnik dagibbnak) 11360 g és 89,5 cm. Patrik szívesen megkóstol bármit,és általában meg is eszi. Oliver sokkal válogatósabb (de ami a fogához való, abból rengeteget képes megenni), kicsit Domira emlékeztet, bár azért az ő repertoárja sokkal gazdagabb mind gyümölcsben, mind zöldségben egyaránt. Ebből kifolyólag szereti a főzelékeket is. De sokszor mondja arra amit meglát, hogy "é nem", még mielőtt tudná, hogy mire is mond nemet. Viszont ha azt látja, hogy Patriknak ízlik, akkor sokszor kér ő is kóstolót. Nem esznek szépen. Sőt. De segítséget sem hajlandóak elfogadni, így a "szebben" lassan fog csak alakulni. 
Elevenek, nem sokat szoktak egy helyben maradva eltölteni. Bár ha éppen elmélyülten tologatják a kivonatokat (Thomas a gőzmozdony és barátai) vagy az autókat, akkor képesek békésen elücsörögni viszonylag hosszabb ideig. Nagyon szépen játszanak együtt. Közben beszélgetnek. Persze nem mindig csendesek, ennek leginkább az alattunk lakó nem örül. Mondhatnám úgy is, hogy "ugrik" rá. Egyedül álló, hölgy. Valahogy nem érti, hogy két két és fél éves gyereket nem lehet egész nap ültetni, lábujj hegyen járatni, és ha kiesik a kezükből egy duplo kocka, vagy csak hangosan kacagva tolják a verda kisautót és mennek utána amolyan kisgyerekes stílusban, egyből kopog a plafon. Ilyenkor haláli a két kicsi, megállnak, fogják a fülük és kiabálnak: "Anya, jajajajj, bumm-bumm...." és ilyenkor szoktam megkérni őket, hogy kicsit csendesebben, ami kb fél másodpercig működik is. Nekem ez nagyon fura, hiszen amíg a nagyok el nem mennek suliba, utána össze nem kapom a lakást kicsit, ők az ágyikóban várják amíg elkészül a reggeli. Szóval mire elindul a játék, már kilenc is elmúlik. Majd délben etetőszék, ebéd, alvás. És ez kitart olyan 4-5 óráig, amikor is beindul a délutáni taxi szolgálat, és csak este 6 után érünk haza. És abban a pillanatban újra indul a kopogás, hogy belépünk a lakásba. De már kezdem megszokni, és nem felhúzni magam rajta, hiszen fél nyolckor már ágyban is vannak a legkisebbek. Biztosan bennem van a hiba, de nem értem, hogy a délelőtti kicsit hangosabb játék, ami nincs 3 óra és abban elég sok a csendes időszak is, amikor csak ülnek, könyvet néznek, plüssöznek. Este pedig talán ha fél óra a játék, a vacsi, fürdés mellett. De nem is ez a fontos most, csak úgy kibukott belőlem. A fontos, hogy nagyon szépen kezdenek játszani, és ügyesen. Építenek duploval "tonyóóóót" (tornyot), leporellós könyvből autópályát a kisautóknak, szépen liba sorban állnak a vonatok, autók, egyre jobban leköti őket a baby laptop, és nagyon szeretik a krokodil alakú szilofont. Ha látják, hogy itt az összepakolás ideje, szépen segítenek, még azt is tudják, minek hol a helye.
Erősen próbálgatják az akaratukat. Nem mindegy ki tolja a babakocsit, nem mindegy melyikük kinek fogja a kezét, nem mindegy ki hol ül (asztalnál vagy az autóban vagy akár a babakocsiban), nem mindegy merre kanyarodunk az autóval -még akkor sem, ha esetleg nem a megszokott köröket rójuk, hanem máshová vettük az irányt -, itthon pedig ilyenkor néha még mindig megspékelik ezt egy kis játék hajigálással. Nagyon édes, amikor használják az én szót. "Ányá éééééééééééé?" vagy "éééééééé nem".
Szobatisztaság terén még nem állunk túl jól, de amikor már megtörtént a dolog egyből szólnak. "Ányá, bibi vagy baba káká". Ha megkérdezem kinek, akkor mondják "éééééééééé". A bili még mindig csak játékszer leginkább, bár már voltak ügyes próbálkozások is, de mindenféle rendszert nélkülözve. A pisi a "íz", a kaki, pedig a "káká".   
Imádnak fürdeni, pancsolni. Esténként már nem kell harcolnunk a lefekvéssel, valahogyan szép lassan beállt a rend. Pancsi, vacsi után bekerülnek az ágyikóba és rájuk kerül a hálózsák. Kérik a biztonságot nyújtó hamát és szépen egyedül elalszanak. Az egyetlen "luxus" a medence villogva világító hangulat lámpája, ami mint a diszkó lámpa villódzó fényeket varázsol a plafonra (bár nem olyan gyors tempóban, hanem nyugodt lassú váltogatással).
Egyre többet beszélnek nem csak a maguk kis ikernyelvén. Bár már elég sok mindent megértek abból is. Tudom, hogy az "ata" a csere, az "ápá" a párna. Amikor egészen kicsik voltak nagyon szerettek apa pocakján elaludni, amit egy kispárnával próbáltunk meg kiváltani. Ez annyira jól sikerült, hogy e nélkül egy tapodtat sem képesek megtenni alvás esetén. Nem lehet rajta huzat, fogják a címkénél és cipelik mindenhová. Ha valami nem a helyén van, akkor kiabálnak, hogy "ajjaj". Egymást "bibi"-nek szólítják. Ez a kivételezettek neve :-), Domit szinte mindig így szólítják, de néha már hívták így Dávidot is. Amúgy mindenki más "baba". Kivéve "ányá" és "ápá". Egyre több szót használnak. Már nem csak az "ató"(autó), "ajó"(hajó), "habljó"(repülő), "nem", "hámá"(enni), "inni" szerepel a szavak között, hanem szép lassan bekerült a "íz"(víz) - érdekes módon ezt mondja Patrik akkor is, ha bepisilt :-) a pelusba, "tejá"(tea), "kaó"(kakaó), "umpa"(lámpa), "bda"(labda), "kakkó"(mackó- leginkább micimackó). De szívesen utánoznak minket, ha mondunk valamit, de leginkább a két bibit. Ha tőlük látnak valamit, azt egyből próbálják utánozni. Szólnak, amikor orrot kell törölni, olyan édesek amikor mondják, hogy "szisza káká - szisza". Nagyi mondta nekik kicsinek, hogy gyere megtörüljük a cica kakit. Hát tessék. Már ők is ezt mondják :-) Ha valami elfogy, akkor az "ááááááááááááá", például amikor megették a reggelit, ebédet vagy bármit, akkor "hámá ááááááááááá". De az is "áááááááááá", ha valaki elmegy és már nincs itthon. Ha apa elindul dolgozni, akkor "ápá atóóóóóóóóó?", "ápá áááááááá?". A fiúk pedig mikor edzésre mennek, akkor "Bibi ájóóóóóóóóó?" - már tudják, hogy evezni járnak :)
És még folytatni tudnám hosszan a sort, mert napról napra bővül a készlet. Várom, amikor majd mondják a fiúk nevét. Szerintem először Domiét fogják tudni használni (talán kicsit egyszerűbb), bár Domi anno nagyon szépen mondta, hogy Dádid, ami később szépen átalakult Dáviddá. 
Már érdeklődnek a ceruza iránt, szép krix-kraxokat tudnak alkotni és ügyesen fogják a ceruzát. Patrik bal kezes lesz szerintem, mint Domi és Apa, Oliver pedig jobb, mint Dávid és én. És milyen érdekes ez, hiszen egymás tükörképei ketten, pontosan úgy, ahogyan a pocakomban feküdtek. Patrik a bal oldalon és Oli pedig a jobb oldalon. Ugyanígy cumizzák a kis hüvelyket. Ez is hatalmas nyugtató, ha valami újdonság keveredik a közelükbe. De szeretik a felfedezést, az újat, nem zárkóznak el előle.
Szeretem ezt a kis cserfes, felfedezős korszakot. Remélem még sokáig tart. Hát ilyenek most ők ketten:

Még mindig krupp

Nem akar javulni a helyzet. Gondolom ez a csúnya szmogos, ködös, párás időjárás sem segít. Ma is kellett a kúp Patriknak. Napközben egész jól alakul már a helyzet, de este....... Szörnyű hangon tud köhögni. Oli ma mintha jobban lett volna. Remélem holnap már nem lesz szükség a kúpra.

Beindult a téli menetrend

A héten elkezdődtek a fiúk téli edzései. Hát.......... Nem mondom, hogy most könnyebb? Mármint nekem, nekünk. És az időbeosztásnak. Hétfőn és szerdán a vízi telepen van erősítés, kedden és csütörtökön tornatermi edzés van, pénteken tanmedence és minden második héten Margit-sziget szigetkör futás a tanmedence előtt, szombaton 3 km úszás (90 hossz), vasárnap pedig erdei futás. Ezekből 5 edzés kötelező, a két hétvégi és a tanmedence, valamint minimum egy tornaterem és egy telepi erősítés. Mégis szeretik. Elfáradnak, de élvezik is. Az erdei futás, amikor éppen nem térdig sáros, akkor nagyon kalandos is tud lenni. Tavaly nagyon élvezték amikor hó volt, amikor visszaérkeztükkor a kilógó hajtincseken ott volt a dér. A tanmedence érdekes, különleges és lehet javítani a technikán. Az uszoda a nem mindig szeretem, de kötelező. A tornatermi edzés mindig kedvenc, hiszen játékosan erősítenek. A telepen pedig futás, hasizom, fekvőtámasz és húzódzkodás a menetrend. De olyan szép kockás a hasuk :-) és izmos a hátuk, válluk....

A fotó és a sulis programok pedig maradtak változatlanul.

Kerületi úszóverseny

Nem így terveztem konkrétan ezt a napot. Mert tudom, hogy mindegyiküknek fontos a kitüntető figyelem. De a kicsik minden létező tervet felborogattak a kruppos rohamukkal. Mert hiába volt megbeszélve nagyival, hogy jön reggel és délelőtt vigyáz az aprónépre, ez már éjjel kiderült, hogy új tervet kell eszközölni reggelre. Így reggel mindenki autóba került és szép apránként eljutott a célba. Domi a suliba, Dávid az usziba, mi a doktor nénihez. Visszafelé még pont időben tettem ki Tom-ot az autóból az uszodánál, így legalább ő képviselt minket Dávid úszóversenyén. Nagyon ügyes volt és legalább már félig megcsinálta, amit kértünk tőle. Nevezetesen, hogy bár gyönyörűen úszik, most nem ez számít, hanem a gyorsaság és ezt legalább a hátúszásban sikerült hoznia, harmadik lett :-) HIPP HIPP HURRÁ És én is odaértem végül a nagy pillanatra, maikor is a versenyek végén dobogóra állt, nyakába került az érem és kezébe az oklevél. Ügyes voltál Dávid. Szeretlek nagyon. Büszke vagyok Rád.

Kruppos roham duplán

Még szinte el sem aludtunk, még alig látszott a hatása a kúpnak Patriknál, amikor Oli zendített rá, hasonlóan - Darth Vader hangján. És mindezt duplán. Amúgy is szörnyű ezt a hangot hallani, hát még így megkettőzve. És akkor kihez is menjünk? Még jó hogy ketten vagyunk. Minden esetre Oli is megkapta a maga kúpját és Star Wars-os hangokat hallatva aludt tovább reggelig. Akkor mind a hatan kocsiba vágtuk magunkat és irány a suli, az uszoda Dávid úszóverseny miatt és Tököl a két kicsivel a doki nénihez. Bár túl nagy csodában és újdonságban nem reménykedtünk, mégis mindenképpen meg akartuk mutatni ikreinket, egyrészt, hogy mégiscsak orvosi diagnózis szülessen, másrészt elfogyott a vésztartalék kúp és a tápszer is, amit ilyenkor előszeretettel követelnek még maguknak, és ilyenkor nem csak esti altató itókaként, hanem a rendes étkezések helyett is. De a mi diagnózisunk is helyesnek bizonyult sajnos. Úgyhogy a hideg-párás, szükség esetén kúppal gazdagított terápia folytatása következik egy kis ACC-vel megfejelve. Remélem hamar kilábalnak belőle a ma 30 hónapos csöppségek.