Kukorelly Endre:
Vanamit
Van amit lehet és van amit nem lehet.
Beütöttem pölö a térdemet
vagy a karom,
ez lehetséges, csak fájdalom,
szabad, viszont butaság,
bárki beütheti magát,
meg van engedve,
már ha jön hozzá kedve,
és most lesz felsorolva, ami tilos:
Tilos összes rúzst elhasználni, fölösleges és drága.
Mulatság.
Tilos kutyát hazahozni utcáról, főzelékféléket félig otthagyni,
homokot hajigálni.
És kaviccsal.
És folyton moziba akarni menni.
Teljesen fölöslegesen sikoltozni, mint a hülyegyerek, sikítni tilos.
Tisztára mint az eszeveszettek.
Mint akinek elmentek otthonról.
Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.
Boltba fáradjak le egyedül tejfölért legyek szíves ellen tiltakozni.
Kényeskedés, délutáni alvásmegtagadás, azt nem értem, miért.
Nehéz az élet, noha kényelmes.
Valamit kérdeznek, és azt meg se hallani.
Feladat, felelés, feladás.
Haladás.
Ma vers és prózamondó verseny volt az iskolában. Dominik lelkes résztvevője. Örülök, hogy bár nyerni csak egy valaki tud, nem számít, szereti megtanulni, tudni. Legutóbb is, amikor Dáviddal tanultuk Arany János: A walesi bárdok c. versét, nemcsak lelkesen hallgatta, hanem szinte hamarabb tudta. És tudja ma is, lassan egy hónappal később. Most ezt a verset szavalta. Ő választotta könyvtári órán. Nem hiszem, hogy könnyű feladatot választott magának, de szépen, hangsúlyozva, ügyesen és hibátlanul mondta. És nekem ennyi bőven elég. Büszke vagyok rá. Hogy mer, próbál, ott van. És arra is, hogy bár először elszontyolodott, hogy nem nyerhet mindenki (még elsőben), ma már ilyenkor azt mondja, a részvétel és a bátorság sokkal fontosabb. Nem lehet mindig győztes, de ha meg sem próbálja, akkor esélye sem lenne rá. Szeretem.
Büszke vagyok Rád nagyon Domi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése