Észrevétlenül gyorsan peregnek a napok. Ismét eltelt egy hónap és elérkezett a fogadó óra. Dávid miatt most is jelenésünk volt, bár igazán nincsenek problémák, sem vele, sem a viselkedésével, sem a jegyeivel - mindig tükrözik az aktuális lelki állapotát és felkészültségét. Érződik, hogy kellene már egy kis pihenés, vár ha összekapja magát, azaz kellő mennyiségben "rugdosom" a popóját, akkor csodákra képes ő is. Igazából a megérzések köszöntek vissza most is. Alapvetően szerencsére ebben az iskolában MÉG MINDIG NEM tekintik problémás gyereknek, sőt mondhatni inkább átlagos kisfiúnak. Magunk között szólva azt hiszem többet tettek Dávidért az eltelt 4 hónapban, mint a korábbi iskolánk 5 év alatt. Mindig örömmel tölt el, ha visszaigazolást nyer nevelésünk. És ha itthon tombol is néha, meg szemtelen, mint a kamaszok általában, azért az iskolában és máshol tudja az illemet, segítőkész, udvarias és mindig megdicsérik, hogy elég csak morcosabban ránézni, szólni sem kell, tudja, hogy amit éppen csinál nem helyes. Azért a kamaszos csínyek őt sem kerülik el teljesen, előszeretettel fecseg, elfelejti felírni a leckét. De mindenre van megoldás :-) Ahogy Móni néni is fogalmazott. "Az igazgató néni annyira "ráér", hogy nagyon szívesen megnézni minden nap a lecke füzetet és aláírja, hogy minden lecke belekerült-e. És ez még igencsak szerencsés eset, mert képzeld Dávid, Máténak a leckéjét is be kell mutatnia neki így, ha gondolod erre is sort keríthetünk..."- mennyire emberi ez a hozzáállás. És mennyivel jobban hat a gyerekre? Szerintem sokkal inkább, mintha a felelősségről tartanánk több órás kiselőadást. És a hasonló példa pedig segít az önbizalom és a "normális vagyok ettől még én is " érzés erősítésében. Nem is kicsit. Ami Dávidnak nagyon fontos építő eleme az elmúlt pár hónapban. Mérhetetlenül sokat segített ez a légkör abban neki, hogy elhiggye, hogy igenis tud, képes, ügyes, okos... ha akar. azt senki sem teheti meg helyette, viszont, ha ezt megteszi, akkor megkapja érte a jutalmát. A 100%-os töri témazárót, a négyes matek témazárót, az ötös angol témazárót és még sorolhatnám tovább is.
Na és a locsogás fecsegés. És még azt mondják a lányok a dumálósak...Így eshetett meg, hogy egy alkalommal angol órán a folyóson találta magát a véget nem érő fecsegések miatt. És persze mindezt a tanári melletti tanteremnél követte el. Emiatt következhetett be, hogy igazgató néni és az osztályfőnök éppen arra sétáltak, és kit látnak szemeik? Hát persze, hogy az én kicsi fiam a folyóson. Arra a kérdésre pedig, hogy mit is keres óra alatt az ajtón kívül nem is adhatott volna kevésbé Dávidos választ. "Véletlenül beszélgettem..." Szerencsére ezt annyira természetesen, szemtelenség mentesen tette, hogy mosolyogtak rajta egy sort és megígértették vele, hogy többet nem beszélget véletlenül.
Csak így tovább Dávid és köszönjük iskola. És bár tudom, hogy még hosszú az út a fejlődésben, a hitben, amire Dávidnak szüksége volt van és lesz, de egy ilyen közösségben ott csillog a remény, a szeretet és az alagút végén a fény :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése