Kineziológia

Már egy hónapja meg volt az időpontunk, és nagyon vártam, hogy mi fog történni. Én hiszem, hogy semmi nem véletlenül történik velünk, hogy mindennek oka kell legyen vagy célja. 
Már korábban jártam kineziológusnál, igaz akkor önös érdekből és nem a gyermekeim, pontosabban nem csak a gyermekeim érdekeit szem előtt tartva. Először akkor jártam ilyen kezelésen, oldáson, amikor Dávidot vártuk. Már elhagytuk a 30. hetet, de még mindig a popsiját tolta lefelé a kis kobakja helyett. Én pedig nagyon szerettem volna rendesen szülni. Így ismerősön keresztül kaptam egy elérhetőséget. Veszíteni valóm nem igazán volt - félre tettem minden szkepticizmust - hiszen ha befordul a betyár, akkor csak pozitív hozadéka lehet a történetnek. Így bizakodva vágtam neki akkor a kezelésnek. Sok érdekes, múltban történt dologra derült fény, kaptam házi feladatot is, és amikorra Piroska mondta megfordult Dávid és megszülhettem rendesen. Ezt követően hosszú ideig nem volt ismételt kapcsolatom a kineziológiával, bár már korábban is kacérkodtam a dologgal Dáviddal kapcsolatosan. Kicsit több mint egy éve ismét jártam kineziológusnál, a két pocaklakó betyárral, mert Oli szintén popsis volt és ismét szerettem volna rendesen szülni. Bár sikeres volt az oldás, és mindketten fej végűek voltak, mégis császármetszés lett a végeredmény az én leleteim miatt. 
Dáviddal persze először végigjártuk a hagyományos, járt utakat. Nevelési tanácsadó, pszichológus, család terápia. Eredménye, látható és használható tapasztalata viszont nem igen volt. Persze az kiderült, hogy átlagon felüli intelligenciája van, nagyon okos, de ugyanakkor szívesen visszamegy "kisgyerekbe" feladat helyzetekben. A figyelem zavar természetesen mindig társul egyéb kapcsolt problémákkal, nála magatartási és beilleszkedési zavarral. Mivel azt semmiképpen nem szerettük volna, hogy lelki probléma is kerekedjen a gondok mellé - már amennyiben szerencsénk van és eddig nem társult - valamit lépnünk kellett. Sajnos esélyes az előbb említett társulás is, hiszen önbizalma kb. a nullával egyenlő és iszonyatosan pesszimista. Most pedig már minden egyéb módszer után, gondoltam, Dávidnál is megpróbálkozom, a nem hagyományos, nem a pszichológia tudományán keresztül megtalálni a problémák gyökerét és megoldását. Így kerültünk ma a kineziológushoz.

Nagyon vártam már, de izgultam is kellő képpen. Mert ugye nem mindegy, hogy Dávid elfogadja-e ezt a fajta megoldást, lehetőséget, segítséget. És persze az sem mellékes, hogy megoldást jelenthet-e a problémánkra, Dávid problémájára. Meg persze tudva azt, hogy mennyire összetett is ez a probléma, hány felől eredhet csak az általam ismert okok közül a gyökere, azért a félsz dolgozott bennem, hogy felesleges köröket futunk, segítek-e vele vagy ártok. Szerencsére abbeli félelmem alaptalannak bizonyult, hogy Dávid mit szól hozzá. Mert bár itthon tiltakozott keményen, hogy hova is megyünk, orvoshoz, meg már megint mit is akarunk tőle, de amikor bementünk és Anna elmagyarázta neki mi is fog történni, az hogyan fog történni, akkor előtört belőle a kíváncsiság. És azért valljuk be, egy gyereknél a kíváncsiság nagy úr.... 
Készségesen együtt működött a teljes másfél óra alatt, időnként konstruktív kérdéseket feltéve. Persze azért a felesleges locsi fecsije is benne volt :-) Számomra is nagyon érdekes dolgokra derült fény, és persze azt is konstatálhattam, hogy bár mindig mindenkinek az az első megjegyzése, hogy minden gyerekem tiszta apja  -legalább az apaság kérdése nem lehet vitatott :-) - nagyon sok mindenben hasonlóan működik Dávid (és persze a többiek is) mint én. (Egyébként napról napra képesek változni, egyik nap tényleg Tomra, máskor viszont inkább rám hasonlítanak. Természetes, hogy minden nagyszülő a saját emlékeiből táplálkozva a saját gyermekeinek vonásait, az ő régi fényképeiken látott arcokat látja a gyerekekben, unokákban. Mint ahogy az is tény, hogy mindenki csak a saját múltját, annak emlékeit, képeit, vonásait ismerheti, a másik szülő kiskori énjét, vonásait, emlékeit pedig nem, így a hasonlítgatások mindig igencsak egyoldalúak. Még akkor is, ha tényleg elő lehet keresni olyan fényképeket, ahol tiszta anyja, vagy akár tiszta apja egy gyermek.) Amúgy mi tökéletes koktélt képeztünk magunkból mind a 4 gyerekünknél. :-) Én nem szeretem a hasonlítgatást, bár asszem ez a fenti eszmefuttatásomból ki is derül. Szerintem minden kisbaba, kisgyermek, gyermek legyen csak önmaga, hasonlítson csak és kizárólag önmagára, találja meg a saját személyiségét, tudja azt elfogadni annak minden pozitivumával-negativumával együtt. Akkor lehetnek majd igazán boldogok. 
De visszatérve a mai kezelésre, hosszú, remélem eredményes és nagyon tanulságos volt. Menet közben  Dávid is sokszor kérdezett, volt, hogy megelőzött engem. Néha kell egy kicsit más szemmel is nézni a saját életünket, környezetünket, a világot. Keresni egy két miértre a választ. Remélem hamarosan pozitív változásokról számolhatok be ennek kapcsán. És bár tudom, hogy nem szabad már holnap a változásokat keresni, hiszen a régi berögzült dolgokat nem lehet átprogramozni egyik pillanatról a másikra, de bizakodom, hogy pár hét elteltével tényleg nagyobb önbizalommal, képességeibe vetett hittel lát majd neki dolgoknak az én okos és ügyes nagyfiam. Hajlandó lesz elhinni végre, hogy ő igenis képes arra, hogy véghezvigye a célig a kitűzött feladatokat, képes az elfogadásra és a türelemre mások felé. Képes elengedni azokat a múltbeli dolgokat, amik már elmúltak, amiken nem lehet változtatni, és pozitívan tekinteni a jövő feladatai elé. De ezek nagy lépések még a felnőtteknek is, hát még egy 11 éves kiskamasznak.
:-)

Mai napi mérleg

Délelőtt 10 óra:
1:0 anya contra Dávid

Megtanultuk leírni  is az első 30 angol szót, nem volt több mint 30 perc a betyárnak, de azért próbált ellenkezni, szembeszállni. Jutalom egy óra vidám játék, amit csak szeretne a nagyfiú :-)

Délelőtt 11 óra:
2:0 anya contra Dávid

Matematika és nyelvtan ismétlés a soros, szintén nem hosszabb idő intervallumban, mint az angol szavas ciklusunk. Témák: számok 10000-ig és a névelők. Csodák csodája a matekkal kész volt 10 perc alatt és csak egyet tévesztett, de azt is csak azért, mert kifelejtette a sorból. És már vitte is a nyelvtant. És még furcsállotta is, hogy kevesebb, mint a matek. Hát!!!!!!!!!!!!!!! Majd meglátjuk. Többnek nem több, csak más. A matematikát pedig még mondhatjuk, szereti is. Most éppen dünnyög, mert gondolkodni szükségeltetik a nyelvtanhoz. Márpedig az fárasztó. És sajna meg kell ismételjük délután, de megbeszéltük, lemásoltuk a szabályt, túl vagyunk rajta nagyobb csaták nélkül. :-)

Jutalom: majdnem 3 óra szabadidő, egy kis ebéddel karöltve. :-)

Délután 14 óra:

Angol szavak ismét és egy kis nyelvtan, 10 oldal olvasással. Kíváncsi leszek mit hoz ez a csatánk (11 óra 20 perc).
14 óra 10 perc és...
3:0 anya contra Dávid; 1:0 anya contra Dominik (ő ugyanis átaludta a délelőttöt) 

Túl vagyunk a szavakon, igaz most csak szóban, és a nyelvtan szabályon is, bár akad egy kis igazítás még mindig. De nem kellett vitatkozni. És most tömött magába egy nagy tál spagettit és két kakaós palcsit a nagyobb. A kicsivel már nem vagyok ilyen szerencsés. Minden eltereli a figyelmét, minden alatt pedig a két legifjabbat értem, akik épp újdonsült hobbijuknak élnek, autóznak. Igaz időnként egymáson :-) Dávid olvas, kérés nélkül, hangosan :-), hipp hipp hurrá :-) Mindeközben Pat és Oli képesek komoly kakasviadalt rendezni az egy darab piros színű Villám McQueen-ért. Végül, mire szétválasztottam a két hadakozó kiskakast, Domi is megírta a mai adagot. Csak azért, hogy legyenek emlékei az elsőben megtanult betűkről. Dávid elolvasott egy fejezetet "Az időkapu" c. folytatásos ifjúsági remekműből. Mindjárt Domi is olvas nekem :-) "Az ikrek titka"-ról. Ha este sikerül haladnunk Dáviddal a kötelező irodalom terén is, akkor a mai játszmát állása szerint én nyertem (4:0), de igazából ő a nyertes, mert emlékezni fog a tanultakra  szeptemberben, amikor újra indul a verkli, a mindennapos pörgés és rohanás. Szóval elkönyvelhetünk egy jó kis döntetlent 4:4...
Domival pedig hasonlóan, hiszen másodikosként már nem keresgetheti majd a betűket, sem olvasáskor sem pedig írásban. Szóval a mai mérleg nála is 2:2
:-)

A cumisüveg és a kupakja

Ma új játékot fedezett fel családunk két legifjabb tagja. Ültek az etetőszékben és felfedezték, hogy a cumisüvegnek kupakja is van. Azaz a kupak levehető és visszarakható. És mindketten olyan ügyesek, hogy egyedül vissza tudják tenni. Na persze nem úgy igazán, jól záródóan, csak amolyan 14 hónapos módjára, de néha még így is előfordult, hogy kézzel nem tudták levenni. Ilyenkor hangos kurjongatással vagy segítséget kértek, vagy pedig használták a koruk adta leleményességüket,  a sokadik szemüket, kezüket, azaz a szájukat. Apró kis hegyes fogaikkal megfogták a kupakot és leszedték a cumisüvegről. Időnként kupakot cseréltek egymással, elvették a másikét a másik etetőszék tálcájáról. Ugyanis nagyon szeretnek ennyire közel ülni egymáshoz. Szükségük van egymás közelségére, meg persze arra, hogy lássák, hogy biztosan ugyanazt az ebédet, reggelit vagy netán vacsorát kapják mind a ketten és persze arra is, hogy elvehessék egymás falatkáit a tálcákról. Annyira tetszett nekik a játék, hogy egy jó fél órát elfoglalatoskodtak vele. 

Beszélgetünk...

Oli egyre több mindent próbál mondani. Mindkettőjük első, na jó második szava az ada - ada - ada volt (aggyá). Csak tudnám, hogy kitől hallották, mert a kérem sokkal preferáltabb, meg az add ide légyszíves. A mai napig ezt használják, csak már egyre nagyobb hasonlóságot mutat eredetijével. Bármi érdek feszítőt látnak, legyen az játék, ennivaló, cumis üveg, tápszeres doboz, beindul a mondóka :-) Az első szó privilégiumát továbbra is tartja a "nem", akárcsak két nagyobbacska fiunknál.

Nem tehetek róla, de folyton elolvadok, amikor a kiságyban ácsorogva vagy éppen csücsülve mondogatja valamelyikük, hogy mmmááááááá-mmmáááááááá és közben szép kis nyál buborékokat fújnak a tündéri kis szájukkal. Nem lehet nem odamenni, nem megölelgetni, ölbe kapni, agyon csókolni, dédelgetni csak épp egy kicsikét :-)

Nagyon szeretnek ám feleselni is a fiúk, nem csak velünk, hanem a bátyáikkal is. Ha azt hallják, hogy nem, biztos kapásból és gondolkodás nélkül rávágják, hogy DE (ami eleinte ugyan te-nek hangzott, de ma már egyre határozottabb de). És persze ezen Dávid és Domi olyan jól tud mulatni, hogy percekig játszák a két kisebbel a feleselős játékot.

És ma már "tisztán" kivehető volt - legalábbis az én anyai fülemnek - az autó szó. Hát persze, fiúk :-) És tényleg az autóikat kérték. Ugyanis már van saját, majdnem egyforma, de mégsem. Az egyik zöld és kerekebb az orra, a másik kék, de a sofőr mindkettőben ugyanaz a maci volt. Bár a maci eltűnt a fedeles kosárban azóta, és csak az autó , az autó a fontos, de nem jó. Legközelebb egyforma kell legyen a színe is? Ugyanis mint két kiskakas, egymásnak ugrottak, ugranak, hogy kié legyen a kék. Pedig a kék Patriké a zöld pedig Olié mióta csak megkapták a születésnapjukra. De a kék most valamiért sokkal kedvesebb számukra. Lehetm hogy az orrán található egyes rajtszám miatt? Mert így ez versenyautósabb? Autózás közben nagyon megy a brümmögés: brrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrr...

Persze mindketten használtak, használnak bizonyos szótagokat, szóelőzeteseket, mint Oli a gyigyili-t, bár sajna már elfelejtette, Patrik a tetee -t, vagy hallottuk már Olivertől a hoppá-t. Azt is nagyon édesen mondja. És bár szókészletük még igencsak aprócska, de mindent elmagyaráznak, és mindent meg is értenek. Ha éppen "jó" passzban vannak, akkor a nem szabad szó összetételt is kiválóan tudják alkalmazni egészen addig, míg meg nem jelenik szemükben egy kis varázsos szikra. Na akkor előbújnak a kisördögök :-) És bár tudják, hogy harapok érte, nem akarják érteni a kérést, hancúrt provokálnak. Játékot akarnak teljes gőzzel, aminek persze, hogy nagy kacagás a vége.

Fogak

Ma megszámoltuk két legkisebb gyermekünk, az ikrek fogait. Kettőjüknek együtt 18 db foga van :-) Ebből 10 Olinak jutott és 8 van Patriknak. Mindkettőjüknek kint van az alsó két középső és a 4 felső középső. A többi teljesen ellentétes oldalakon jött ki. Olinak a jobb felső rágó és a bal alsó rágó bújt ki, illetve neki alul középen is 4 vagy, akárcsak felül. Patriknak alul most jött ki a két középső mellett a bal oldali és a bal felső rágó foga bújt még ki. 

Nyári tanulási terv átkódolva

Kénytelen kelletlen át kellett kódolnom a szüneti tanulási tervet. Ugyanis közben még a múltkori betegség miatti úszó tanfolyam pótlása most vált esedékessé Dominiknél. És szerencsére Dávid is úszhat minden alkalommal. De így ki van facsarva és a napi 2-3 napközbeni itthoni órában nem tudom (akarom) nyüstölni őt az angol szavak másolásával és a nyelvtan szabályok magolásával. De ha vége az edzéseknek (péntek délelőtt lesz az utolsó kenu edzés, délután pedig az utolsó úszás), akkor nem menekül a betyár. :-)

Addig is "újratervezés" ahogy a GPS mondaná..., azaz az angol 30 szó /nap limittel indul hétfőtől péntekig tartó ciklusokban, a nyelvtan szabályok pedig 3 oldal/nap-ra növekedtek. Közben kezembe került A Pál utcai fiúk is, amit szintén be kellett osztanom a kis minden napjaiba, hogy suli kezdésre végezzen vele, ott pedig heti 3 fejezetet kell mindenképpen elolvasnunk és feldolgoznunk azt hiszem, hogy még most közösen.

Egyenlőre 1:0 Dávid javára :-(

Korábban már írtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, megpróbálom rávenni legnagyobb csemetém a nyári tanulásra, ismétlésre, hogy minden tudással felvértezve kezdhessen neki a felső tagozatnak. És igazán tiszta, szerencsés lapokkal mutatkozhasson be az új tanároknak. Hát a héten még folynak a keni edzések, naponta kétszer, így esélyes volt a heti sikertelenségem, az idő hiány következtében. Hát egyenlőre neki kedvezett a szerencse, legalábbis részben. Bár sikerült rávennem a napi angol szavak szótár füzetbe történő bemásolására, de a megtanulás sajna elmaradt a kikérdezéssel egyetemben. És persze A Pál utcai fiúk c. remekmű elolvasása is napolódott.

Kinőttük a baba ágyat? 14 hónaposan?

Patrik kimászott a baba ágyból és a szőnyegen landolt, puffant. Nem láttuk, hogyan csináltak, csak a puffanásra szaladtunk a szobájukba, és a szőnyegen állva találtuk két ordítás közepette...

Innentől mindig ki akar majd mászni? Mindig puffanás lesz a vége? Már nem hagyhatom fél percre sem magukra? Oli sajnos nem mesélte el, hogyan csinálta Patrik a nagy attrakciót, remélem nem tanulta meg ilyen gyorsan ő is. Patrik szerencsére minden nagyobb nyom nélkül megúszta kaszkadőr mutatványát :-)

Dávid nagyon fog rám haragudni :-)

Folytatván délelőtti borongós esszémet, nekiálltam utána nézni mik is azok, melyeket azért kénytelen kelletlen, de be kell iktassunk a mindennapok mókái közé. És sajnos ilyen a napi minimális iskolára készülődés. Ezért Dávid nagyon-nagyon-nagyon és még annál is jobban fog rám haragudni. Ő még sajna nem tudja, de mindezen harcaink az ő érdekében történnek. Felsős lesz a nagyfiú, addig meg még kell egy kicsit dolgozzunk azért, hogy csalódás mentesen vághasson neki az új kalandnak, új tanároknak és lehetőleg sikerek érjék, mert az viszi előre. Nem tudom említettem-e már korábban, hogy Dávid nem a tanulók minta példánya. Okos, még annál értelmesebb, de szörnyen lusta. Ebből adódóan iskola szezonban örökös harcot vívunk és mindig van egy kis lemaradásunk. így ma számot vetettem - helyette és érte - a pótolandók és ismétlendő teendők között. Két nagy falatot találtam, angol és nyelvtan szabályok. Meg persze még lehetne sorolni a matematikát is, de ott szerencsések vagyunk, nincs sok elmaradás, mert mint írtam értelmes a fiú.

Angolból 585 db szót kellett volna megtanulnunk a tanév folyamán, nem tudom hol van ezen belül a biztos tudás határa, de mindenképpen át kell ismételnünk úgy, hogy a helyesírásukat is kénytelen lesz megjegyezni az én kedvencem, mert ősztől intenzív keretek között folytatja az angol tanulást, és nem a kezdeti szintről :-) Ez napi 25 szót jelent, ha hétvégente csak a pihenésnek áldozzuk a napokat :-) Annyira nem vészes, főleg, hogy elvben már tanult szavakat kell ismételten megtanulni, feleleveníteni. 

Nyelvtanból pedig 54 oldalnyi szabály jegyeztek fel az elmúlt 4 tanév folyamán. Nagy részük természetesen nekünk felnőtteknek annyira nyilvánvaló és könnyen megfogalmazható, de sok olyan van köztük, ami bizony nekem is fejtörést okoz, ha szó szerinti megfogalmazásban kell visszaadni tartalmukat. Végeredményként napi 2 oldal és zseni lesz a fiú mire újra kezdődik az iskola. Csak az a fránya helyesírás ne lenne még ott mellette.

Összességében azt gondolom, hogy napi maximum egy óra összpontosítással és mellette sok-sok mókával, játékkal, hancúrral talán nem annyira megterhelő a nyári szüneti tanulás. De tudom, hogy nekem ezért kőkemény harcokat kell majd megvívnom vele nap mint nap. És persze nem hagyhatom hasonló feladatok nélkül Domit sem, mert különben hallgathatjuk azt a litániát, hogy neki miért nem kell tanulnia? És mondhatnánk, hogy mert ő még csak másodikba megy, hogy kitűnő bizonyítványt hozott, hogy látom őt olvasni magától és még sokáig sorolhatnám.

Majd igyekszem valami játékos formát taláni a dolgokhoz, mert akkor talán könnyebb eladni a muszáj programokat :-)

Lassan vége a nyárnak, a vakációnak :-(

Tegnap, mikor két program között Domcsival berongyoltunk az Auchanba zsemiért, az elmaradhatatlan nassért, szomorúan konstatáltam, hogy elkezdődött a tanszervásár. Már ilyen sok idő eltelt a nyárból? Mert az idő éppen tényleg nem nyárias, de hát még alig voltam együtt a két nagyobbal.... És már mindjárt kezdődik újra az őrületes pörgés, mindennapos hajtás? Az nem lehet...

Muszáj lesz a hátralevő pár hetet (szörnyű kimondani is, hogy már csak 5 és fél hétről beszélünk) aktívan, együtt, egymás agyára menve eltölteni, mert nagyon fognak hiányozni ezek az együtt töltött órák a hosszú őszi és téli napokon, amikor majd csak a lecke íráson vívhatunk egymással (Dáviddal egész biztosan :-( ), és emiatt minden mókával és hancúrral tölthető időt a vitára fordíthatjuk. Bár remélem, hogy ezen a téren történik majd egy kis csoda Dáviddal és ráébred végre, hogy ha minél elébb készen van a leckéje, annál több ideje marad játszani és egyéb módon eltölteni a szabadidejét. 

Na de elég a búskomorságból, meg a rossz idő negatív hatásából, nézzük derűsen a még hátralévő hónapot. Hiszen még itt a vakációóóóóóóóó :-)

D&D

Képek, képek, képek

És két gyöngyszem a végére...

Na és a harmadik :-)

Paprika és a pelenka

Az egyik legkisebb a családban napok, lassan hetek óta "nem szereti" a pelenkát - vagy legalábbis valamiért minduntalan meg szeretne szabadulni tőle-, pedig a szoba-tisztaságtól még elég messze leledzik. Ha csak naci van rajta, vagy még netalán az sem - csak mert nem voltam elég gyors és ügyes és elfelejtettem odakészíteni a ruhát is a reggeli öltözéshez, vagy a pizsit fürdés után, netán a 40 fokos kánikulában elegendő lenne csak egy kis ujjatlan felső vagy kisnaci - egyből lekapja magáról a pelenkát. Minden egyes alkalommal. És amint kerül valami a pelusba őrült hisztibe kezd. Lehet, hogy előbb lesz szobatiszta mint a nagyok? Nem lenne nagyon meglepő, hiszen a két nagyobb kispasim kereken 3 esztendősen lett szobatiszta, egészen addig hallani sem akartak a biliről, gyerek WC-ről, rendes WC-ről. Na, de ennyivel előbb? De hát mégsem vehetem le róla a pelust? Vagy megpróbáljam? ááááááááááá még korai lenne vagy mégsem?
Megpróbáltam megörökíteni  :-)

Hős, hőség

Ma kész hősnek érzem magam. Nem szoktam önmagamat dicsérni, de ma végre rávettem magam a vasalásra. Vasaltam és nem is keveset. Eltűnt a több méteres kupac a nappali sarkából :-) Apa ingeit is kivasaltam :-) Ehhez tudni kell, hogy hosszú ujjú ingeket hord kizárólag, még nyáron is. De már nagyon kellett egy kis önkínzás, mert a hőség kitörése óta csak a mosógép és a szárító ment nagyüzemben, de a zsinóros kis súlyzót próbáltam hanyagolni, nem hiányzott a gőz az amúgy is 40 fokos lakásban.  Így minden létező ruhadarabunk csak arra várt, hogy valaki - azaz én - kivasalja. Kivasaltam. Annyira jó érzés, hogy eltűnt a kupac, persze csak átmenetileg :-(, mert nemsokára megint be kell izzítani a házi mosodát.

Kalandos, viharos délután

Dávid a szokásoknak megfelelően délutáni edzésen volt a Gáton. Mivel tegnap kimaradt a nagy hancúr, ezért ma a borongós ég és a messziről érkező dörgések ellenére is felkerekedett a csipet-csapat. Igazából úgy voltunk vele, hogy Dávidot amúgy is össze kell szedni, és ha csak egy rövid ideig is, de tudnak a finom gyepen rohangászni apróságaink, akkor már megérte. Hát eleinte nagyon úgy tűnt, hogy a vihar nyer, mert rövidke kapu közeli rohangászást követően nagy cseppek érkeztek fentről és iszonyatos szélvihar kerekedett. Kénytelenek voltunk futva megtenni az autóig a rövidke séta utat, mely során kaptunk a nyakunkba jó adag homokot és port. De amilyen gyorsan jöttek a nagy esőcsöppek, annyira nem lett eső a sötét fellegekből. Kerekedett viszont olyan kis szélvihar, hogy az öbölön túl fél - egy méteres hullámok voltak a Dunán. Muszáj volt megnézzem, hol van az én nagyfiam. Merthogy délutánonként gyakran vannak nagy Dunán (ami kenus berkekben azt jelenti, hogy a csemeték kenukban, edző motorcsónakban és irány ki a nyílt Dunára, hol eddig, hol addig - a táv változó). Persze, hogy nagy Dunán voltak. Szerencsére az én betyárom már visszaért addigra az indiánnal, de még három hajó, meg a motoros kint voltak.  Ment is a felmentősereg, azaz egy másik motors megnézni, minden rendben van-e. De szerencsére minden hajó sértetlenül megérkezett nem sokkal később. Úgyhogy, mint a mesében:  "Minden jó, ha vége jó..." :-)

Miután pedig elült a szél, még a két pöttöm is rendesen kirohangálhatta magát. 

Mostanáig ezt gondoltam :-) De Patrik nem igen fáradt el, még itt tombol a járókában, hajigálja a plüssöket. Az előbb akkorát dobott, hogy eltalálta apánk teáspoharát, ami (Murphy) természetesen felborult, a forró tea rám dőlt, úszott az asztal, a háttértároló (szerencsére a gép nem kapott belőle), a szőnyeg. Jó öt percig takarítottuk a romokat. Még jó, hogy szaladgált egy órát előtte. Mekkorát dobott volna, ha nem fárasztjuk le ennyire sem ?

Dörög és mindjárt esik

Szörnyen dörög az ég, és mindjárt esik. Pontosítok, ebben a percben kezdett el esni, irtózatosan nagy cseppekben. Hogy lesz meg a mai gyerek rohantatós, lefárasztós séta? Az a fajta, amitől este csak úgy fogják magukat és mind a négyen elalszanak?

Más ilyenkor hogyan fárasztja le házi duracell nyuszijait, amelyikből kettő épp most tanult meg járni és rohanni és persze mást sem szeretne csinálni egész nap?

Szerencsére nem esett sokáig, bár a Gátra ma nem jutottunk ki így együtt, Tom egyedül - pontosabban Domival együtt - hozta haza Dávidot a délutáni edzésről. 

De mivel a két kicsi apróságunk eléggé behergelte magát, ezért este nyolckor megfogtuk a csipet csapatot és kimentünk itt sétálni egyet velük a kertek alatt. Nagyon élvezték és jártak egy nagyot közel háromnegyed órában. Remélem elfáradtak, mert mi igen :-) Nem egyszerű meggyőzni két kíváncsi-fáncsit, hogy az éppen csak száradó aszfalton nem szedegetünk mindenféle elázott gazokat, tobozokat és leveleket, mi több nem  túl jó ötlet hófehér napozóban lecsücsülni rá és megvizsgálni a csodaszép akna fedeleket. És csuda klassz dolog, hogy az utcán is parkolnak autók, mindenféle színben és formában pompázva, csak ezeket miért nem lehet  úgy tologatni, mint azokat, amikkel otthon szoktunk játszani? Kalandos az élet a falon kívül, nemdebár?

Hétvégi szösszenetek

Képekben....

Amikor anyára borítottam a húslevest...

csiga tészta a hajban? és én ártatlan vagyok tekintet :-)

traktor és traktor és traktor

egy kis utazás a múltba, fekete-fehérben?

Egy szó mint száz, nagyon élvezik a jó időt, a kertet, a medencét mind a négyen. Szeretem, hogy ilyen jókat lehet velük nevetni, és hogy még a legszomorkásabb napokon is meg tudnak nevettetni minket.

14 hónap

Megint elröpült egy hónap, el sem hiszem, hogy már 14 hónaposak lettek ikreink. És most már szaladnak mindketten, aminek eredményeként mi sem pihenünk túl sokat. De ettől szép az élet. Annyira édesek, amikor célba vesznek egy irányt és nekiindulnak teljes gőzzel előre, hogy alig lehet őket utolérni. Imádnak kergetőzni, és közben hangosan kacagnak, ha futunk utánuk. És bizony van, hogy ketten is kevesek vagyunk ahhoz, hogy utolérjük őket, főleg, ha az egyikünk kezében épp ott van a fényképezőgép. Hiszen muszáj dokumentálni életük minden pillanatát, nehogy lemaradjunk az igazán lényeges pillanatokról.

Ugye milyen egyszerű egyszerre két ördög fiókát elkapni? :-)

Mindketten szépen járnak teljesen önállóan, olykor még futnak is, pontosabban egyre gyakrabban. És persze ÖNÁLLÓAN, EGYEDÜL. Csak amikor elfáradnak, akkor megengedett egy kis kézfogás, segítség. Oli is egyre ritkábban mászik, már ügyesen feláll kapaszkodás nélkül is ülésből, guggolásból. Nagyon büszke vagyok rá. (Ugyanis Ő rettentő kötött izomzattal bír, és volt egy kis kényszertartása is a pocakban lévő minimálhely következtében. Emiatt rendszeresen Dévény Anna tornáztunk, ami nekünk nagyon sokat segített. Ma már nem nevezném rendszeresnek a tornát, de még időszakosan szükségünk van rá és olyankor irány Dóra, a mi remek gyógytornászunk, akinek örökké hálásak leszünk. Megszenvedtünk minden kezelést, de megérte.)

Az önállóság egyre jobban jellemző minden ténykedésükre. Szeretnek egyedül enni, bár ez még csak a hideg étkezéseknél jellemző. Próbáltunk tányéron katonákat sorakoztatni, de jelenleg sokkal izgalmasabb, mi rejtőzik a tányér alatt, és amint szerét ejtik, fogják és felkapják a tányért. Ilyenkor röpülnek a katonák szerte-szét :-) és jöhet a házi ormányos.

Ügyesen ülnek a fürdőkádban is, komoly harcokat folytatva egy-egy kedvenc fürdő játékért. És miközben a teljes fürdővíz a kádon kívül köt ki a sok kis kéz csapkodás eredményeként, kacagástól hangos a lakás.

Napról napra annyit változnak, hogy az hihetetlen. Nyílik az értelmük, sok mindent teljesen értenek, tudják mikor kinek szólunk. Ha éppen bunyóznak - mert azt elég gyakran képesek megejteni, hiszen bármin és bármikor össze tudnak ugrani - olyankor meneküljön mindenki. Kis harapósok :-) De annyira édesek, amikor szólok, hogy nem szabad, rám néznek, és ha csak pár másodpercre is, de felfüggesztik a bunyót. Majd egy kis kaján mosoly kíséretében folytatják. És persze nem is gondolnánk, hogy a világ legjobb játékai a vizes palackok, testápolós tubusok és tusfürdős tégelyek. Na meg persze a popsitörlő kendő. Azt nagyon szeretik, és nem csak egyenként kirángatni a dobozból, hogy utána anya órákig rakosgathassa vissza, hanem valamiért szopogatni is imádják.

Milyennek is látom őket mostanság?

Nehéz mondatokba, szavakba önteni. Hiszen sok mindenben mások, de mégis annyira egyformák. Patrik kis vagány, minden lében kanál. Bátor és kíváncsi, humoros kis ördög fióka. Kemény akarattal bíró kis manó. "Ada, ada..." - kiabálja, amikor nagyon szeretne valamit megkapni. Huncut kisfiú, imádni való mosollyal és gödröcskékkel az arcán, csodaszép kék szemekkel. Oli megfontolt, de nagyon kitartó. Nem kevésbé ördög fióka mint legifjabb bátyja, hasonlóan nagy akarattal, ha éppen egy játékért kell megküzdeni, és nem átal egy nagyot harapni a cél érdekében. Tündéri kis foghíjas mosollya van, meleg barna őzike szemekkel, göndör fürtökkel. És bár nem szeretem senkihez sem (leginkább egymáshoz) hasonlítgatni egyik gyermekemet sem, hiszen mind a négy önálló egyéniség, de elkerülhetetlenül fedezek fel köztük sok- sok hasonlóságot. Mind természetükben, mind pedig külső vonásaikban.  Mindig tervezem, hogy előkeresek a nagyobbakról ilyen korú fényképeket, hogy látszódjon, hogy mennyire egyformák is a fiúk, de mégis mások. Egyszer csak sikerül valóra váltani ezt az ötletemet (azaz lesz időm lapozgatni a régi papír képek és persze az azóta készült több ezer digitális fotó között). Igyekszem pótolni eme lemaradásomat. :-)

És ahogy a mérföldköveknél szokás, innen sem maradhatnak ki a méretek. Patrik 8720g és 76cm hosszú, míg Oliver8860 g és 75cm. Patrik a sok gyüminek és a jó evésnek köszönhetően szépen gyarapodott az eltelt hónapban, 300 g-ot hízott. Oli ellenben egy grammot sem szedett magára. És bár most alig van köztük súlybeli különbség, még mindig ő tűnik kis daginak a finom kis sonkáival és a pufi kis pofijával. (Megmértük Dominiket is, nehogy ő kimaradjon a sorból - Dávid majd csak délután jön haza Dömsödről az edzőtáborból - 128cm magasra nyúlt a fiú. Ami azért jelentős, mert egy hónapja, dehogy még nincs is annyi csak két hete, amikor asztma kontrollon voltunk még csak 126 cm-t mértek.)

Nem eszik semmit :-(

Oliver nem eszik semmit. Na jó, pontosabban semmi mást, csak tápszert. Melege van? vagy foga jön? vagy csak semmi sem ízlik?

Patrik megeszik minden finomságot, de legalább megkóstolja, amit kap. Eszik gyümölcsöt, zöldséget, főzit, husit, pék árut, levest, gombócot, krumplit így és úgy meg amúgy, egyszóval mindenevő.

Bezzeg a legkisebb. Pár napja ismét nem hajlandó semmit megenni. Szerencsére nem látszanak rajta a koplalás nyomai, de hát akkor is. Aggódom. 14 hónaposan az ember fia nem ehet csak tápszert. Vagy igen? Pedig próbálok csupa finomságot elé varázsolni, de hasztalan minden igyekezetem. Meg sem kóstolja. Csak összeszorítja a kicsi kis száját és nemet intve mozgatja a kis kobakját, hogy nem és nem és még csapkod is hozzá a kis sonkás kezecskéivel. Nagy ritkán lecsusszan egy kis húsleves. Csak reménykedni merek abban, hogy nem csatlakozik a szörnyen étkezők táborához, azaz a bátyak táborához.

Hétköznapi délutánok

Ebben a tikkasztó hőségben senkinek sincs kedve rohangászni, két kis apróságtól eltekintve :-) Ez a két kis apróság pedig a mi két rosszcsontunk. Akár csak a két nagyobb, ők is energia gombócok. Nem tudom, hogy a gyerekek, hogyan csinálják, hogy szinte sohasem fáradnak el és még 35-36 fokban is képesek rohanni egy foci labda után.

Pedig ebben a melegben az ő étvágyuk is minimálisra csökkent, inkább csak a folyadékra koncentrálódik. Sajnos nálunk még a gyümölcs sem egy kedvelt táplálék, Dominik csak az almát hajlandó megenni, zöldségek közül is csak a sárgarépát és a kígyó uborkát. Dáviddal már kissé szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat, mert azért ő ha jó kedvében van, eszik gyümölcsöket, mint eper, ribizli, alma, körte, dinnye, szőlő, nagy ritkán banán és mandarin. Zöldségekből is jobban áll legnagyobb öccsénél, hiszen megeszi a paprikát, paradicsomot, kovászos uborkát, salátát, hagymát, káposztát, céklát. A kicsik eddig mindent megettek, de pár hete Oliver válogatóssá vált. :-( Gyümölcsöt is csak akkor eszik, ha éppen úgy tartja kedve. Szerencsére Patrik még nem követi példáját és eszi a zöldségeket, gyümölcsöt. Most éppen a sárgabarack a sláger. De imádom, amikor úgy eszik a sárgarépát, mintha főtt kukorica lenne...

De bármilyen rossz evők is gyermekeink, ebben a melegben is le kell mozogniuk a felesleges energiáikat, így délutánonként felkerekedünk egy hosszú sétára. Általában nem is kell nagyon rákészülni a programra, hiszen Dávidot mindenképpen el kell vinnünk az edzésre. De most ő edző táborban van. Be kell vallanom nagyon hiányzik a kis betyár (bár már nem is annyira kicsi), a kamaszos mormogása, folyamatos dünnyögése.  :-)

Szóval miután ő most Dömsödön erősödik és fárad, nélküle vágunk neki a Kopaszigátnak nap mint nap. Itt aztán tudnak hancúrozni lütyők. Ilyenkor kergetik a labdát,

rohangálnak a vizes palackokkal,

szerelik a babakocsijukat, időnként felborogatják - és néha rajtuk landol -,

hancúroznak Domival,

felfedezik a természet szépségeit,

hintáznak,

homokban ácsorognak...

És persze élvezik hogy szabadon garázdálkodhatnak, nincs járóka, nincsenek kincsekkel teli polcok, amikhez nem lehet nyúlni. Lehet futkározni, kincseket gyűjteni, pakolni, és persze futni, futni, futni. 

És még ennyi nevetéssel, hancúrral fűszerezett rohangálás után is kész harc visszaültetni őket a babakocsiba. De az esti altatás nem szokott gond lenni :-) nem kell elringatni őket, hamar eljutnak álomországba (mindannyian  :-)  ).