Megint elröpült egy hónap, el sem hiszem, hogy már 14 hónaposak lettek ikreink. És most már szaladnak mindketten, aminek eredményeként mi sem pihenünk túl sokat. De ettől szép az élet. Annyira édesek, amikor célba vesznek egy irányt és nekiindulnak teljes gőzzel előre, hogy alig lehet őket utolérni. Imádnak kergetőzni, és közben hangosan kacagnak, ha futunk utánuk. És bizony van, hogy ketten is kevesek vagyunk ahhoz, hogy utolérjük őket, főleg, ha az egyikünk kezében épp ott van a fényképezőgép. Hiszen muszáj dokumentálni életük minden pillanatát, nehogy lemaradjunk az igazán lényeges pillanatokról.
Ugye milyen egyszerű egyszerre két ördög fiókát elkapni? :-)
Mindketten szépen járnak teljesen önállóan, olykor még futnak is, pontosabban egyre gyakrabban. És persze ÖNÁLLÓAN, EGYEDÜL. Csak amikor elfáradnak, akkor megengedett egy kis kézfogás, segítség. Oli is egyre ritkábban mászik, már ügyesen feláll kapaszkodás nélkül is ülésből, guggolásból. Nagyon büszke vagyok rá. (Ugyanis Ő rettentő kötött izomzattal bír, és volt egy kis kényszertartása is a pocakban lévő minimálhely következtében. Emiatt rendszeresen Dévény Anna tornáztunk, ami nekünk nagyon sokat segített. Ma már nem nevezném rendszeresnek a tornát, de még időszakosan szükségünk van rá és olyankor irány Dóra, a mi remek gyógytornászunk, akinek örökké hálásak leszünk. Megszenvedtünk minden kezelést, de megérte.)
Az önállóság egyre jobban jellemző minden ténykedésükre. Szeretnek egyedül enni, bár ez még csak a hideg étkezéseknél jellemző. Próbáltunk tányéron katonákat sorakoztatni, de jelenleg sokkal izgalmasabb, mi rejtőzik a tányér alatt, és amint szerét ejtik, fogják és felkapják a tányért. Ilyenkor röpülnek a katonák szerte-szét :-) és jöhet a házi ormányos.
Ügyesen ülnek a fürdőkádban is, komoly harcokat folytatva egy-egy kedvenc fürdő játékért. És miközben a teljes fürdővíz a kádon kívül köt ki a sok kis kéz csapkodás eredményeként, kacagástól hangos a lakás.
Napról napra annyit változnak, hogy az hihetetlen. Nyílik az értelmük, sok mindent teljesen értenek, tudják mikor kinek szólunk. Ha éppen bunyóznak - mert azt elég gyakran képesek megejteni, hiszen bármin és bármikor össze tudnak ugrani - olyankor meneküljön mindenki. Kis harapósok :-) De annyira édesek, amikor szólok, hogy nem szabad, rám néznek, és ha csak pár másodpercre is, de felfüggesztik a bunyót. Majd egy kis kaján mosoly kíséretében folytatják. És persze nem is gondolnánk, hogy a világ legjobb játékai a vizes palackok, testápolós tubusok és tusfürdős tégelyek. Na meg persze a popsitörlő kendő. Azt nagyon szeretik, és nem csak egyenként kirángatni a dobozból, hogy utána anya órákig rakosgathassa vissza, hanem valamiért szopogatni is imádják.
Milyennek is látom őket mostanság?
Nehéz mondatokba, szavakba önteni. Hiszen sok mindenben mások, de mégis annyira egyformák. Patrik kis vagány, minden lében kanál. Bátor és kíváncsi, humoros kis ördög fióka. Kemény akarattal bíró kis manó. "Ada, ada..." - kiabálja, amikor nagyon szeretne valamit megkapni. Huncut kisfiú, imádni való mosollyal és gödröcskékkel az arcán, csodaszép kék szemekkel. Oli megfontolt, de nagyon kitartó. Nem kevésbé ördög fióka mint legifjabb bátyja, hasonlóan nagy akarattal, ha éppen egy játékért kell megküzdeni, és nem átal egy nagyot harapni a cél érdekében. Tündéri kis foghíjas mosollya van, meleg barna őzike szemekkel, göndör fürtökkel. És bár nem szeretem senkihez sem (leginkább egymáshoz) hasonlítgatni egyik gyermekemet sem, hiszen mind a négy önálló egyéniség, de elkerülhetetlenül fedezek fel köztük sok- sok hasonlóságot. Mind természetükben, mind pedig külső vonásaikban. Mindig tervezem, hogy előkeresek a nagyobbakról ilyen korú fényképeket, hogy látszódjon, hogy mennyire egyformák is a fiúk, de mégis mások. Egyszer csak sikerül valóra váltani ezt az ötletemet (azaz lesz időm lapozgatni a régi papír képek és persze az azóta készült több ezer digitális fotó között). Igyekszem pótolni eme lemaradásomat. :-)
És ahogy a mérföldköveknél szokás, innen sem maradhatnak ki a méretek. Patrik 8720g és 76cm hosszú, míg Oliver8860 g és 75cm. Patrik a sok gyüminek és a jó evésnek köszönhetően szépen gyarapodott az eltelt hónapban, 300 g-ot hízott. Oli ellenben egy grammot sem szedett magára. És bár most alig van köztük súlybeli különbség, még mindig ő tűnik kis daginak a finom kis sonkáival és a pufi kis pofijával. (Megmértük Dominiket is, nehogy ő kimaradjon a sorból - Dávid majd csak délután jön haza Dömsödről az edzőtáborból - 128cm magasra nyúlt a fiú. Ami azért jelentős, mert egy hónapja, dehogy még nincs is annyi csak két hete, amikor asztma kontrollon voltunk még csak 126 cm-t mértek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése