Dávid a szokásoknak megfelelően délutáni edzésen volt a Gáton. Mivel tegnap kimaradt a nagy hancúr, ezért ma a borongós ég és a messziről érkező dörgések ellenére is felkerekedett a csipet-csapat. Igazából úgy voltunk vele, hogy Dávidot amúgy is össze kell szedni, és ha csak egy rövid ideig is, de tudnak a finom gyepen rohangászni apróságaink, akkor már megérte. Hát eleinte nagyon úgy tűnt, hogy a vihar nyer, mert rövidke kapu közeli rohangászást követően nagy cseppek érkeztek fentről és iszonyatos szélvihar kerekedett. Kénytelenek voltunk futva megtenni az autóig a rövidke séta utat, mely során kaptunk a nyakunkba jó adag homokot és port. De amilyen gyorsan jöttek a nagy esőcsöppek, annyira nem lett eső a sötét fellegekből. Kerekedett viszont olyan kis szélvihar, hogy az öbölön túl fél - egy méteres hullámok voltak a Dunán. Muszáj volt megnézzem, hol van az én nagyfiam. Merthogy délutánonként gyakran vannak nagy Dunán (ami kenus berkekben azt jelenti, hogy a csemeték kenukban, edző motorcsónakban és irány ki a nyílt Dunára, hol eddig, hol addig - a táv változó). Persze, hogy nagy Dunán voltak. Szerencsére az én betyárom már visszaért addigra az indiánnal, de még három hajó, meg a motoros kint voltak. Ment is a felmentősereg, azaz egy másik motors megnézni, minden rendben van-e. De szerencsére minden hajó sértetlenül megérkezett nem sokkal később. Úgyhogy, mint a mesében: "Minden jó, ha vége jó..." :-)
Miután pedig elült a szél, még a két pöttöm is rendesen kirohangálhatta magát.
Mostanáig ezt gondoltam :-) De Patrik nem igen fáradt el, még itt tombol a járókában, hajigálja a plüssöket. Az előbb akkorát dobott, hogy eltalálta apánk teáspoharát, ami (Murphy) természetesen felborult, a forró tea rám dőlt, úszott az asztal, a háttértároló (szerencsére a gép nem kapott belőle), a szőnyeg. Jó öt percig takarítottuk a romokat. Még jó, hogy szaladgált egy órát előtte. Mekkorát dobott volna, ha nem fárasztjuk le ennyire sem ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése