Szörnyen dörög az ég, és mindjárt esik. Pontosítok, ebben a percben kezdett el esni, irtózatosan nagy cseppekben. Hogy lesz meg a mai gyerek rohantatós, lefárasztós séta? Az a fajta, amitől este csak úgy fogják magukat és mind a négyen elalszanak?
Más ilyenkor hogyan fárasztja le házi duracell nyuszijait, amelyikből kettő épp most tanult meg járni és rohanni és persze mást sem szeretne csinálni egész nap?
Szerencsére nem esett sokáig, bár a Gátra ma nem jutottunk ki így együtt, Tom egyedül - pontosabban Domival együtt - hozta haza Dávidot a délutáni edzésről.
De mivel a két kicsi apróságunk eléggé behergelte magát, ezért este nyolckor megfogtuk a csipet csapatot és kimentünk itt sétálni egyet velük a kertek alatt. Nagyon élvezték és jártak egy nagyot közel háromnegyed órában. Remélem elfáradtak, mert mi igen :-) Nem egyszerű meggyőzni két kíváncsi-fáncsit, hogy az éppen csak száradó aszfalton nem szedegetünk mindenféle elázott gazokat, tobozokat és leveleket, mi több nem túl jó ötlet hófehér napozóban lecsücsülni rá és megvizsgálni a csodaszép akna fedeleket. És csuda klassz dolog, hogy az utcán is parkolnak autók, mindenféle színben és formában pompázva, csak ezeket miért nem lehet úgy tologatni, mint azokat, amikkel otthon szoktunk játszani? Kalandos az élet a falon kívül, nemdebár?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése