Mielőtt nekivágnák egy újabb rohanós tanévnek, sétáltunk egy nagyot a fiúkkal a várban. Ezúttal buszoztunk és a Bécsi Kapu felől érkeztünk. Miközben sétáltunk felfelé egyszer csak hatalmas lövést hallottunk. Persze azt mondtuk a fiúknak ez nem lehetett lövés, majd ahogy haladtunk felfelé meghallottuk a dobszót. Valami rendezvény féleség volt a sétányon, korhű jelmezes emberek, különböző harci díszekbe öltözött férfiak és nők. És tényleg lövés volt. Ugyanis pont mire a sétányra értük a Bécsi Kapu felől, ismét feldördült két lövés. A kicsik annyira megijedtek, hogy Patyi sírt is egy csöppet. Tényleg hangos volt. De miután az ölembe ugrott és megvártuk, hogy a jelmezes menet elvonuljon, már szent volt a béke, a fiúk fiúk arcára pedig kiült a szokott mosoly, mert nagyon élvezték a sok-sok-sok ágyút.
Kész szerencse, hogy van belőlük jó pár, így nem volt marakodás ki melyiket mássza meg :-)
Egy kis "erőszakkal" sikerült négyüket egy képre varázsolni, bár Oli nagyon tiltakozott a közös ágyú ellen :-)
Hatalmasat hancúroztak, tüzeltek, lőttek, fogócskáztak az ágyukon, ágyúk között.
Valahogy Patyinál kötött ki Dávid mobilja, teljesen elvarázsolódott vele pár percre.
Majd sétáltunk is egy csöppet (ahogy Patyi mondaná).
Oli elfáradt:
Lefelé pedig beugrottunk egy "burgeres" fagyiért, hogy rohamléptekben siessünk a buszhoz, hogy az óránként egyszer járó (szerintem lehetne sűríteni így este felé, legalább kettőre :-) ) kapuig hozó buszunkat elérjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése