Egy nap, mint a többi :)
Leginkább így jellemezhetném, de mégsem. Mert amikor ott állnak öten, virággal a kezükben és mosolyognak, mint a kis angyalok, akkor meg tudom zabálni őket. Pedig tudom én, hogy betyárok mind egy szálig... De mégis az én öt pasim, egy nagy és négy kicsi.Kinek van még ilyen szép udvartartása? :)
Egy nap, amin mindent ugyanúgy teszünk mint szoktunk, de mégis más, mert készültek, susmogtak titokban, rajzoltak.
Kerek szám, mégsem érzem úgy, hogy olyan nagy mérföldkő lenne. Amikor valamiért elhangzik, magam is meglepődöm, hogy már ennyi, de nem érzem. Amúgy pedig, amíg még csodálkoznak rajta az emberek, hogy mind a négy az enyém, addig nem is érdekes, mit mutatnak a számok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése