Amikor borul a rendnek vélt káosz...

Már azt hittem, hogy tutira minden ok. És akkor elég egy aprócska változás és borul minden. Már eleve volt egy kis csere, mert Domi ma kivételesen nem edzés után ment dobolni Tamás (a dob tanár) egyéb munkája miatt, hanem rögtön suli után, egy órára. De ez elvileg még ok volt, legalábbis kedden úgy tűnt működik. Majd ma talán az első szünetben telefonál Dávid. ( Tudni illik beválasztotta az iskola a kerületi Iskolák Ókori Olimpiája vetélkedő szervező gárdájába, amire ő is és én is nagyon büszke vagyok, mert neki jó, mert érzi itt szeretik és ettől már nekem is jó, meg persze azért is, mert ezek szerint a suliban tud viselkedni, és csak nekünk jut a kamaszos kilengésekből?) Szóval azért telefonált, hogy a hatodik óra után megbeszélés lesz és nem tud menni edzésre, mert sokáig tart. Amíg beszéltünk, addig szép lassan azért kiderült, hogy edzésre tud menni, de nem végez csak kicsit később. Riadóztatta aput is, mert ma ott ebédeltek és ő volt a taxi sofőr szolgálatos a suli-dob-edzés vonalon. Na és innen indult a kalamajka. Mert apu elment Domiért, hogy elvigye dobolni, de kiderült, hogy MA megváltoztatták az órarendet és még lenne egy hatodik órája, ami eddig nem volt. Szerencsére ezt a problémát át tudtuk hidalni, mert elkértük erről kivételesen (informatika volt és mivel tavaly szakkörös volt, így nem is marad le egy óra kihagyással), szóval dobolás pipálva. Na és akkor jött a totális káosz.

Dávidért mentek vissza az sms-ben kapott időpontra, de ő sehol, mobilt nem veszi fel, sms-re nem válaszol. Viszont ahhoz, hogy legalább egyikük ebédeljen, apu elment Domival, hogy ő ebédeljen, én pedig vártam Dávid hívását. Szerencsére ma nálunk volt nagyiék autója, mert egészséges igazolásért is kellett menni az ovi kezdéshez Tökölre a doktor nénihez (hogy miért nem váltunk orvost? mert nagyon szeretem, totálisan megbízom benne, és neki is vannak ikrei is, így tudja mit élünk át velük, mellettük, emellett pedig kiváló szakember). Na és miután apuék kigördültek hazafelé, rá kb. két percre Dávid kikelve magából telefonált, hogy őt otthagyták a suliban, éhen fog halni, stb. stb., csak mint egy kamasz. Mint írtam, szerencsére autós napunk volt, így összeszedtük őúraságát, elvittük az edzésre, ahová megkapta aputól az ebédszállítmányát is (brassói apró pecsenye sült krumplival). Végül is mindenki mindenhol (majdnem mindenhol) ott volt időben, de nem sokon múlott. És oda a "zseniális" logisztikai rendem. Mi lesz itt még később?.... Azt hiszem nem kérdés, muszáj valahogyan szert tennünk ismét egy autóra. Eláruljam mit szeretnék ? Egy "bogarat". Tudom, nem hat személyes, de legalább nem arany árában mérik és a gyerekekkel egy felnőtt tutira befér (amíg meg nem nőnek túlságosan), hogy ezt a rohanást délutánonként tudjuk kezelni akkor is ha borul a "rendnek nevezett káosz". 
És a két kicsi még oviban volt :) És milyen csoda gyönyörűt alkottak.... Festettek létrát és kiflit (a jelüket nagyban) és csináltak szép csigabigát... Alkalomadtán megmutatom....