Jelentem túléltük. Bár elég húzósra sikeredett, de azt hiszem tökéletesen, vagy legalábbis majdnem tökéletesen álltuk a sarat.
A hét elejéről már írtam valamikor a hét közepe tájékán. A hétvégénk sem volt kevésbé mozgalmas. Szerdán sikerült Domit végre beíratni Dobolni. Már annyira szerette volna. Így gazdagodott egy kicsit a délutáni programsűrűség (nem mintha eddig híjján lettünk volna), két szolfézs és két dobórával. Így Domi heti 4szer jár majd kajakozni, vasárnaponként külön matekozik, mert nem titkolt vágyunk egy sikeres felvételi. Dávidnak is beindult a média suli, ami heti egy-két alkalom, és mellette 5-6 edzés. Nem unatkoznak, mellesleg én sem, mert ezt összelogisztikázni úgy, hogy a nagyok közül senki sem akar a suliban ebédelni... Na de mindegy. A kicsik egyenlőre nem nyújtottak be semmilyen igényt különórára, bár gyanítom, hogy január magasságában azért lehet, hogy egy úszást elkezdünk velük is. Nagyjából ennyi idősen kezdték a nagyok is, ráadásul ha Rolandék még úsztatnak, akkor azt még szeretni is fogják. Persze ha minden kötél szakad, akkor majd csak nyár elején dobjuk őket a mély vízbe (ezt amúgy komolyan írtam, mert a nagyok is mély vízben tanultak úszni, nem ért le a lábuk).
Szombaton az edzés egybefolyt egy kerületi sportág választó nappal. Volt futóverseny, ami kötelező volt a kajakosoknak, találkoztunk megint egy Olimpikonnal, persze van aláírásunk és fotónk is :) Domi lelkes gyűjtő és rajongó. Dávid pedig kamasz. De hát ez van, csak éljük túl... Persze azért nem panaszkodom, mert a visszabeszélésen és a lustaságon kívül annyira nem vészes. Ez pedig még kordában tartható.
Vasárnap pedig volt matek, nagyapa szülinappal karöltve. A szokásos séta sajnos lemaradt, pontosabban szombaton volt, csak annyira hisztisek, alkalmatlanok voltak a fényképezkedősdire, hogy nem örökítettük meg a sétát a várban.
Ma pedig egyedül vágtam neki villamossal, busszal, ikrekkel, "vissza"cumóval a reggeli ovijáratnak. Nagyon büszke vagyok magamra és a kicsikre is. Valljuk be a zsúfolt villamos két kapaszkodni még nem tudó gyerekkel, ahogyan rángat, felér egy hullámvasúttal, a busz hasonlóképpen. Az átszállásnál hatalmas cupival búcsúztak Domitól, és vagy harmincszor elmondták neki, hogy jó legyen (fejenként) :-). De nagyon ügyik voltunk, mosolyogva értünk be az oviba, és mentünk be a csoport szobába. Csak azt kellett megígérnem, hogy alvás után megyek :)
Ha helyes az információ, akkor Dávid ma kapott egy ötöst föciből, angolból be kell pótoljuk amit tavaly ők még nem tanultak meg (past simple), és minden nap 6 órája lesz, elvileg szerencsés, hogy az utolsó minden nap a tesi.
Most pedig délután még megyünk egy kis információs sétára a suliba. Kaptunk pénteken két lapot, miszerint a sporttagozatosoknak kötelező a suliban is sportot választani. Eddig ez úgy volt, hogy azoknak csak, akik heti 3nál kevesebbet sportoltak egyesültben. Azért mi ennél jobbak vagyunk a heti 6 alkalommal minimum másfél órás időtartamban nem? A sulis elfoglaltságok pedig csak 45 percesek. Ráadásul mind edzés időben van. Remélem nem kell őket tovább szaggatnom, mint amennyit eddig maguknak választottak és még én is pártoltam. Persze csak amíg a jegyek rovására nem megy :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése