Pseudocroup

Patriknak kruppos rohama van :-(

Sajnos mi jól ismerjük ezt a betegséget, mert Dominik már bemutatta nekünk jó sokszor. Amikor vasárnap éjjel el kezdett köhögni a kis muki, már akkor azt mondtam Tomnak, hogy jaj ne, ez Krupp. Persze nem vagyok orvos, de a fülem már annyira rá van hangolva erre is és az asztmás rohamok során hallható sípolásra is a két nagyobb révén. Annyira reménykedtem benne, hogy a kicsik kihagyják ezt, pontosabban nem öröklik ezt az érzékeny hajlamot tőlem. Ebben sajnos én vagyok a hunyó. Egy éves korom óta küzdök az allergiával, Domival való várandósságom idején pedig komoly asztmás rohamokat voltam képes produkálni. Amikor még pocaklakók voltak az ikrek kérdeztem is a tüdőgyógyász szakorvosát a fiúknak - ő az egyik legnagyobb szaktekintély az országban - mit tehetek, mivel előzhetem meg azt, hogy a kicsik ne legyenek allergiások, vagy asztmások, mint a nagyok. Azt mondta akkor nekem a doktor úr, hogy már ott lett elrontva, hogy én megszülettem :-), mert általam  a géneken keresztül sajnos nagy százalékban örökölhetik a kicsik is és ezt kivédeni nem lehet. Szóval maradt, marad a reménykedés. És persze a Krupp nem a tüdő megbetegedése, hanem a légcső beszűkülése, de ha lehet azt mondani szerintem még veszélyesebb mint az asztma, mert a roham nagyon gyorsan jön és piciknél nagyon gyorsan romolhat. És hiába tudtam, hogy mit kell tenni kruppos rohamnál, ha még sosem volt neki, nem diagnosztizálták és bár a hangok, a köhögés alapján majdnem biztos voltam benne, nem mertem elővenni a Domitól maradt szteroidos kúpot. Mert mi van ha mégsem, ha benyomom a kúpot és ártok, ha a kúptól jobban is lesz, akkor másnap a doktor néni már nem fog tudni tényleges diagnózist adni, de ha meg nem adok kúpot, akkor ugye nem lesz baj reggelig. Egy szem hunyásnyit nem aludtunk reggelig. Előszedtünk a kúpon kívül viszont minden egyéb tárházát a praktikáknak, mint gyors ablak nyitás (akkor épp szerencsére nem túl nyirkos, szutykos hideg volt - mert az nem tesz jót), előkaptuk a hideg párásítót, szoba hőmérséklet 18 alá hűt  - az nem ment a lakást egységesen behálózó padlófűtés miatt -, de azon is dolgozunk folyamatosan, hogy a lehető leginkább megközelítsük ezt a hőfokot.

Hát sajnos, vagy nem sajnos - nem is tudom - , a diagnózis engem igazolt, pontosabban a megérzéseim. Szerencsére az volt a legkritikusabb éjszakánk, így azóta nem kellett a kúp. Csak vésztartaléknak. De még sincs jól még Patrik, csúnyán ugat azóta is - bár egyre "szebben" - ahogy szakadozik fel a köhögés úgy lesz egyre náthásabb, ami együtt jár az orrszívással. Azt pedig nem szeretik. A calcimusc-ot imádják, szerencsére azzal nincs is gond, de a babyhaler-rel adagolt ventolintól sikít, sír, ellenáll. És a tantum verde spray-től is. Pedig utóbbi kellemesen mentolos, az előbbinek, pedig semmi, de semmi szaga, íze. Csak éppen egy maszkot kell a kis pofijához nyomni, hogy a megfelelő helyre jusson a gyógyszer. Tegnap már felcsillant egy kis remény, amikor a nagyoknak is adni kellett, és látta, érdeklődés is csillant, sőt mintha Domitól még el is fogadta volna, de ma mindent kezdtünk újra. Lefogás, sírás, hiszti, és egy kis erőszak után talán bejut a gyógyszer oda, ahová ténylegesen kellene. 

Remélem hamar kimászunk a rohamból.