Kicsit rendhagyóra sikeredett a Mikulás is. Nagyon nem számoltunk a két legkisebb betegségével, hogy négy gyerek mellől nem is annyira egyszerű találkozni a Mikulással és átadni a neki írt és rajzolt nagy becsben tartott leveleket. Igy ahogyan mostanában lenni szokott késében voltunk. Szerencsére nagyiék nem, így náluk már vasárnak megérkezett a Mikulás rénszarvasszánján, hogy otthagyja a gyerekek csomagjait. Én pedig, hogy mentsem a helyzetet, megbeszéltem a fiúkkal, hogy reggelre biztosan lesz meglepi a kiscsizmában, és persze az adventi naptárban, de az igazi csomagokat csak délutánra tudja a Télapó kézbesíteni, mert a hétfő reggelek amúgy is nagyon rohanósak, a 7:20as uszodakezdéssel és a hétvége utáni szokásos őrülettel. És persze a Mikulás azt is szeretné, ha a csomagocskák miatt nem késnénk el az iskolákból. A fiúk annyira édesek és helyesek. Nem is reklamáltak, örültek a kis csizmáikba rejtett reggeli apróságnak (a két nagy kedvencnek: zizi és manner nápolyi) és várták a délutáni meglepetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése