Mára virradó éjjel Oli landolt rénszarvas szánján a mi ágyunkban. Most ő köhögött Krupposan, ha lehet mondani még csúnyábban, mint a múltkor Patrik. Miért, miért, miért?
Úgyhogy ma mentünk a doktor nénihez, bár most már teljesen biztos voltam a diagnózisban. És igazam lett sajnos. De ez annyira szörnyű. Bár viccesen szoktuk mondani a nagyoknak (szoktuk - furcsa, mert csak múlt héten kezdődött, amikor Patriknak lett kruppos rohama először), hogy van két kis Dart Vader otthon. Mert, hogy kb. olyan hangot adnak ki ilyenkor a csöppek.
És most rosszabb a helyzet, ha lehet ezt mondani, mert Patriknak is visszatért a csoda csúnya, ugatós köhögése, szóval kruppos roham másodszor, és Olinak pedig először, viszont annyira, hogy most este előkerült bizony a rectodelt kúp a hűtőből a vésztartalékos készletből és sajnos be kellett vetnünk, mert Oli nagyon ramaty állapotba került röpke két óra leforgása alatt. Azóta talán kicsit javult a helyzet, nyitva az ablak, hogy hűvös legyen és megy a hideg párásító is. Lenyelték az allergia elleni szirupot és a köhögést is, Oli kapott egy kis lázcsillapítót is. És most épp altatás folyik, Apa beköltözött hozzájuk az elalvás idejére.
Azt hiszem sűrű éjszakánk lesz, mert ilyenkor minden kis nyekkenésre ugrunk, nehogy baj legyen. Remélem hamar vége lesz ennek a szutyi időnek, vagy elkezd végre hatni az oscillococ és a vitamin, hogy ne nyeljenek be minden felsőlégúti bacit, amitől ha az időjárás is kedvez rendszeres kruppos rohamokra számíthatunk.
Jobbulást!!!! Annyira rettegtem mindig ettől a krupptól, mert olyan ijesztőnek tűnik és azt hiszem tehetetlennek éreztem volna magam, a pánikról nem is beszélve. Azt remélem, hogy ha eddig megúsztuk, ezután már nem is köhögnek majd a lányaim krupposan. Igazi hős vagy te is, az írásodból az tűnik ki hogy ura vagy a helyzetnek ilyenkor is.
VálaszTörlésRemélem kinövik a fiaid és csak a blogodat olvasva emlékszel vissza ezekre a napokra.
Szia Ági,
VálaszTörlésKöszönjük szépen. Tényleg ijesztő, de mivel Domival már végig csináltuk jó pár alkalommal, most nem a pánik volt az uralkodó, hanem a mit is kell gyorsan csinálni, hátha nem kell a kúp. Tegnap sajnos Olivernek kellett, mert bár hűtöttük a levegőt, kapta az megfelelő szereket (allergia gyógyszer, kálcium, köptető), nagyon csúnyán befulladt. De a kúp nálunk eddig szerencsére segített :-) Domi viszonylag hamar kinőtte, viszont átvette helyét az asztma. De az talán kezelhetőbb. Vagy már csak én érzem így ennyi év után? Dávid 3 éves kora óta asztmás, az pedig már 8 éve volt, lassan mindjárt kilenc.
Igazából nem ura vagyok a helyzetnek, csak ha azt látják a kicsik (vagy a nagyok), hogy én pánikolok, akkor mindjárt ők is, márpedig minden rohamnál az is fontos, hogy ők ne pánikoljanak, ne legyen hiszti és sírás, mert az tovább ront a helyzeten. A fiúk pedig gyakran okoznak ilyen és ehhez hasonló helyzeteket.
Köszönjük még egyszer a jókívánságot :-)))
Catty