Futafok 2010

Mint már írtam, nekünk ez rendszeres évi program immáron ötödik éve. Kötelező iskolai program. Egyébként nagyon jó kis esemény. Azon túl, hogy időnként életveszélyesnek tűnik és mindig történnek balesetek, mert sokan futnak és a rajt az sajnos balesetveszélyes, a gyerekek nagyon szeretik. Bár még sosem sikerült úgy igazán felkészülnünk rá. Mindig tervbe vettük, hogy előtte egy hónapig majd megyünk és futunk rendszeresen, de mióta négyen vannak, azóta még inkább esélytelen valahova a mindennapokba besuvasztani egy kis sportolást. Na nem a gyerekeknek, mert ők rendesen sportolnak. Pont a napokban számoltam össze. Dávidnak van a 3 torna óra és a kenu (bár mostanság nagyon el lett hanyagolva, de nagyon szeretném visszahozni majdnem mindennapos délutáni elfoglaltságként). Dominik pedig.... Szóval ő alaposan mozog. Úszik az iskolával 3x hetente, és még külön is 2x. Focizik szintén 2x hetente,ahogyan az atlétika edzés is két délutánját tölti ki. Emellett most elkezdte a fiú tornát is az iskolában és akkor még a két testnevelés órát nem is említettem. Aki nem sportol és nagyon kéne, azok mi vagyunk, Apa és én. Pedig egyre inkább érezzük, hogy valahova be kéne férjen, és szükséges. Mert fogytán az energiánk és muszáj bírni a gyerekek tempóját. Emlékszem, hogy amikor Dávid elsőbe ment, akkor még lazán végigfutottam vele a 2000m-es távot, gond nélkül. Még végig futottuk vele amikor másodikos lett, akkor is. Tavaly Tom futott Domival, hiszen ő volt elsős és azt gondoltuk, ha Dáviddal futottunk, akkor persze, hogy vele is futunk. Na ott szembesültünk a tényekkel. A gyerekünk mint a villám. Így Tom végig sem futotta a távot, mert esélye sem volt utolérni a csemeténk, aki úgy vágott neki a távnak (neki 1000m volt tavaly), hogy ő bizony meg szeretné nyerni. Mindenféle gyakorlás, edzés nélkül. Ehhez képest már tavaly is remekelt, az első ötvenben végzett, már nem emlékszem pontosan hányadik lett. Idén már meg sem fordult a fejünkben, hogy fussunk mi is. Így csak ők neveztek ....

Domi futott először 2000m -t. (egy "kis" asztmás roham kellős közepén, mert éppen be volt fulladva) 

REMEKELT. 

35. helyen végzett 10:01 idővel 

148 fiú futott az ő korcsoportjában

Majd jött Dávid futama is. Szintén 2000m. Mondanom sem kell, hogy hozta a formáját a fiú. Elindult a rajt. Már sikerült átverekednem magam a kordonon (mezőny, már régen elment, már elhajtott a záró motoros kísérő is), hogy átsétáljak oda, ahol majd jönnek először visszafelé, amikor látom, hogy az én "egyszem" nagyfiam most indul 2 kishaverjával egyetemben. Szólok neki:

- Dávid? Mit csinálsz itt?

- Nem tudtuk, hogy volt rajt, nem hallottuk.... - és néz nagy kerek és ártatlan szemekkel.

- Akkor siess, mert utolérni sem fogjátok őket.

Hát utolérték, és nem is rosszul :-)

REMEKELT DÁVID

40. helyen végzett 9:51 idővel

120 fiú futott és 120 lány az ő futamában, itt már együtt futottak fiúk és lányok, ami azt jelenti, hogy legalább 200 gyereket és jó pár lelkesen futó szülőt meg kellett előzzön

Azt hiszem, hogy mindketten nagyot alakítottak. Bár jobban örültem volna, ha Domi nem éppen befulladt állapotában fut. De itt kell elmondjam, hogy bár ilyenkor van bennem egy nagy adag félsz, hogy ugye nem lesz baj, de igyekszem nem tudatosítani bennük, hogy betegek (Dávid is asztmás), ne kezeljék úgy. Tudják, hogy van, de tényként kezeljék és ne problémaként. Ne érezzék azt, hogy emiatt ki kell maradjanak bármiből. Bízom benne, hogy ez a helyes felfogás és nem ha még a széltől is óvom őket. 

Képekben a nagy esemény:

Dominik rajtja

Dávid rajtja (amiről kissé lemaradt :-) )