Lucky egy tündér. Nagyon helyes kis kutyalány. A gyerekeket imádja, és mérhetetlen türelme van. Nem zavarja, ha a fülébe visít a két legkisebb, hogy "vau-vau-vau", vagy a nagyobbak folyton hancúrra csábítják. Nyugodt, kiegyensúlyozott kutymuty, ami azt hiszem elengedhetetlen kelléke egy kiskutyának négy gyerek mellett. Dávid szerint pont ilyen kiskutyára volt szükségünk, aki még csak véletlenül sem morog, benne van minden buliban, és tündéri szemei vannak.
Azért persze nem unatkoztam, unatkoztunk így sem, mert lesben kellett állnunk kihajigált plüss játék lopkodás, bepisilés végett. És persze teljes gőzzel készültünk az esti és a holnap reggeli tanévnyitóra. Azaz átrendeztük a fél lakást, tologattuk a bútorokat, gyermek és kutya barát otthont próbáltunk varázsolni miközben persze felszámoltuk a nyár alatt keletkezett káoszt. A rendezkedés sikerességét majd megmutatja a jövő. Remélem Lucky nem tud majd mindenhova bemászni így és a két legpöttyebb gyerekem most már majd nyugodtan, akár egyszerre is ki fogom tudni engedni a járóka okozta ketrecből. Ez volt talán a legfontosabb szempont a tologatás közben. A két nagyobbaknál ennyi idős korukban meg sem fordult a fejemben, hogy az alsó polcokról feljebb kellene pakolni, vagy hogyan készítsek gyerek barát lakot a családnak, mely mindenki igényeit kielégíti. De a két duracell nyuszi mellett esélytelen lettem volna a korábbi berendezéssel. Ketten szaladnak három felé és tíz kézzel vizsgálnak meg minden számukra érdekesnek mutatkozó tárgyat. De most hátha... :-)
A mai tanévnyitó ünnepélyességét elmosta a 10 fokos, esős időjárás. De jó volt újra a kis barátai között látni Domit, látni, ahogy a tanító néni (Erika néni) mindenkit öleléssel és hatalmas puszikkal fogadott. És persze az is elképesztő, hogy a közel három hónap alatt, mekkorát nőttek mindannyian. A kis elsősökből komoly másodikosok lettek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése