Azt már korábban is írtam, hogy legnagyobb csemetém, Dávid kenuzik. Talán azt is említettem, hogy nehezen találtunk olyan sportot számára, amit szeret, ahol egy kicsit megtalálja önmagát. Hát ezt nagyon szereti (már amennyire egy kiskamasz szeretni tud valamit), és nagyon várja az edző táborozást. Én pedig aggódva készülődöm, helyette is, hiszen ez egy teljesen új terület számomra. Mit pakoljak neki, milyen ruhát, ruhákat rakjak, jól fog lakni a biztosított étkezéseken (elég válogatós tud lenni), biztos nem felejti el a gyógyszereket (asztmás és emiatt reggel-este gyógyszert szed), mi legyen a szúnyogokkal és még sorolhatnám oldalakon keresztül aggodalmaim. De persze én voltam a legnagyobb támogató is abban, hogy menjen, táborozzon, legyen a korosztályával nélkülünk is. Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy a kamaszkori (és egyéb) táborozások az én életemből teljesen kimaradtak, pedig mindig nagyon vágytam rá. De hát én már nem fogok táborozni kamaszként, viszont szeretném, ha az én gyermekeim kipróbálnák és ők dönthetnék el, hogy tetszik-e a táborozás avagy sem.
Egy szó, mint száz, tábor előkészületi lázban élünk. Dávid azt latolgatja, hogy kivel kerül majd egy szobába, meg milyen hajókat próbálhat majd ki, lesz-e módja evezni MC-ben vagy PC-ben. Én pedig írogatom a kis listám, pontosabban listáim a beszerzendő és a csomagolandó termékekkel.
A kis kobak vakarós az én csemetém :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése