A cumisüveg és a kupakja

Ma új játékot fedezett fel családunk két legifjabb tagja. Ültek az etetőszékben és felfedezték, hogy a cumisüvegnek kupakja is van. Azaz a kupak levehető és visszarakható. És mindketten olyan ügyesek, hogy egyedül vissza tudják tenni. Na persze nem úgy igazán, jól záródóan, csak amolyan 14 hónapos módjára, de néha még így is előfordult, hogy kézzel nem tudták levenni. Ilyenkor hangos kurjongatással vagy segítséget kértek, vagy pedig használták a koruk adta leleményességüket,  a sokadik szemüket, kezüket, azaz a szájukat. Apró kis hegyes fogaikkal megfogták a kupakot és leszedték a cumisüvegről. Időnként kupakot cseréltek egymással, elvették a másikét a másik etetőszék tálcájáról. Ugyanis nagyon szeretnek ennyire közel ülni egymáshoz. Szükségük van egymás közelségére, meg persze arra, hogy lássák, hogy biztosan ugyanazt az ebédet, reggelit vagy netán vacsorát kapják mind a ketten és persze arra is, hogy elvehessék egymás falatkáit a tálcákról. Annyira tetszett nekik a játék, hogy egy jó fél órát elfoglalatoskodtak vele. 

Beszélgetünk...

Oli egyre több mindent próbál mondani. Mindkettőjük első, na jó második szava az ada - ada - ada volt (aggyá). Csak tudnám, hogy kitől hallották, mert a kérem sokkal preferáltabb, meg az add ide légyszíves. A mai napig ezt használják, csak már egyre nagyobb hasonlóságot mutat eredetijével. Bármi érdek feszítőt látnak, legyen az játék, ennivaló, cumis üveg, tápszeres doboz, beindul a mondóka :-) Az első szó privilégiumát továbbra is tartja a "nem", akárcsak két nagyobbacska fiunknál.

Nem tehetek róla, de folyton elolvadok, amikor a kiságyban ácsorogva vagy éppen csücsülve mondogatja valamelyikük, hogy mmmááááááá-mmmáááááááá és közben szép kis nyál buborékokat fújnak a tündéri kis szájukkal. Nem lehet nem odamenni, nem megölelgetni, ölbe kapni, agyon csókolni, dédelgetni csak épp egy kicsikét :-)

Nagyon szeretnek ám feleselni is a fiúk, nem csak velünk, hanem a bátyáikkal is. Ha azt hallják, hogy nem, biztos kapásból és gondolkodás nélkül rávágják, hogy DE (ami eleinte ugyan te-nek hangzott, de ma már egyre határozottabb de). És persze ezen Dávid és Domi olyan jól tud mulatni, hogy percekig játszák a két kisebbel a feleselős játékot.

És ma már "tisztán" kivehető volt - legalábbis az én anyai fülemnek - az autó szó. Hát persze, fiúk :-) És tényleg az autóikat kérték. Ugyanis már van saját, majdnem egyforma, de mégsem. Az egyik zöld és kerekebb az orra, a másik kék, de a sofőr mindkettőben ugyanaz a maci volt. Bár a maci eltűnt a fedeles kosárban azóta, és csak az autó , az autó a fontos, de nem jó. Legközelebb egyforma kell legyen a színe is? Ugyanis mint két kiskakas, egymásnak ugrottak, ugranak, hogy kié legyen a kék. Pedig a kék Patriké a zöld pedig Olié mióta csak megkapták a születésnapjukra. De a kék most valamiért sokkal kedvesebb számukra. Lehetm hogy az orrán található egyes rajtszám miatt? Mert így ez versenyautósabb? Autózás közben nagyon megy a brümmögés: brrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrr...

Persze mindketten használtak, használnak bizonyos szótagokat, szóelőzeteseket, mint Oli a gyigyili-t, bár sajna már elfelejtette, Patrik a tetee -t, vagy hallottuk már Olivertől a hoppá-t. Azt is nagyon édesen mondja. És bár szókészletük még igencsak aprócska, de mindent elmagyaráznak, és mindent meg is értenek. Ha éppen "jó" passzban vannak, akkor a nem szabad szó összetételt is kiválóan tudják alkalmazni egészen addig, míg meg nem jelenik szemükben egy kis varázsos szikra. Na akkor előbújnak a kisördögök :-) És bár tudják, hogy harapok érte, nem akarják érteni a kérést, hancúrt provokálnak. Játékot akarnak teljes gőzzel, aminek persze, hogy nagy kacagás a vége.

Fogak

Ma megszámoltuk két legkisebb gyermekünk, az ikrek fogait. Kettőjüknek együtt 18 db foga van :-) Ebből 10 Olinak jutott és 8 van Patriknak. Mindkettőjüknek kint van az alsó két középső és a 4 felső középső. A többi teljesen ellentétes oldalakon jött ki. Olinak a jobb felső rágó és a bal alsó rágó bújt ki, illetve neki alul középen is 4 vagy, akárcsak felül. Patriknak alul most jött ki a két középső mellett a bal oldali és a bal felső rágó foga bújt még ki. 

Nyári tanulási terv átkódolva

Kénytelen kelletlen át kellett kódolnom a szüneti tanulási tervet. Ugyanis közben még a múltkori betegség miatti úszó tanfolyam pótlása most vált esedékessé Dominiknél. És szerencsére Dávid is úszhat minden alkalommal. De így ki van facsarva és a napi 2-3 napközbeni itthoni órában nem tudom (akarom) nyüstölni őt az angol szavak másolásával és a nyelvtan szabályok magolásával. De ha vége az edzéseknek (péntek délelőtt lesz az utolsó kenu edzés, délután pedig az utolsó úszás), akkor nem menekül a betyár. :-)

Addig is "újratervezés" ahogy a GPS mondaná..., azaz az angol 30 szó /nap limittel indul hétfőtől péntekig tartó ciklusokban, a nyelvtan szabályok pedig 3 oldal/nap-ra növekedtek. Közben kezembe került A Pál utcai fiúk is, amit szintén be kellett osztanom a kis minden napjaiba, hogy suli kezdésre végezzen vele, ott pedig heti 3 fejezetet kell mindenképpen elolvasnunk és feldolgoznunk azt hiszem, hogy még most közösen.

Egyenlőre 1:0 Dávid javára :-(

Korábban már írtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, megpróbálom rávenni legnagyobb csemetém a nyári tanulásra, ismétlésre, hogy minden tudással felvértezve kezdhessen neki a felső tagozatnak. És igazán tiszta, szerencsés lapokkal mutatkozhasson be az új tanároknak. Hát a héten még folynak a keni edzések, naponta kétszer, így esélyes volt a heti sikertelenségem, az idő hiány következtében. Hát egyenlőre neki kedvezett a szerencse, legalábbis részben. Bár sikerült rávennem a napi angol szavak szótár füzetbe történő bemásolására, de a megtanulás sajna elmaradt a kikérdezéssel egyetemben. És persze A Pál utcai fiúk c. remekmű elolvasása is napolódott.

Kinőttük a baba ágyat? 14 hónaposan?

Patrik kimászott a baba ágyból és a szőnyegen landolt, puffant. Nem láttuk, hogyan csináltak, csak a puffanásra szaladtunk a szobájukba, és a szőnyegen állva találtuk két ordítás közepette...

Innentől mindig ki akar majd mászni? Mindig puffanás lesz a vége? Már nem hagyhatom fél percre sem magukra? Oli sajnos nem mesélte el, hogyan csinálta Patrik a nagy attrakciót, remélem nem tanulta meg ilyen gyorsan ő is. Patrik szerencsére minden nagyobb nyom nélkül megúszta kaszkadőr mutatványát :-)

Dávid nagyon fog rám haragudni :-)

Folytatván délelőtti borongós esszémet, nekiálltam utána nézni mik is azok, melyeket azért kénytelen kelletlen, de be kell iktassunk a mindennapok mókái közé. És sajnos ilyen a napi minimális iskolára készülődés. Ezért Dávid nagyon-nagyon-nagyon és még annál is jobban fog rám haragudni. Ő még sajna nem tudja, de mindezen harcaink az ő érdekében történnek. Felsős lesz a nagyfiú, addig meg még kell egy kicsit dolgozzunk azért, hogy csalódás mentesen vághasson neki az új kalandnak, új tanároknak és lehetőleg sikerek érjék, mert az viszi előre. Nem tudom említettem-e már korábban, hogy Dávid nem a tanulók minta példánya. Okos, még annál értelmesebb, de szörnyen lusta. Ebből adódóan iskola szezonban örökös harcot vívunk és mindig van egy kis lemaradásunk. így ma számot vetettem - helyette és érte - a pótolandók és ismétlendő teendők között. Két nagy falatot találtam, angol és nyelvtan szabályok. Meg persze még lehetne sorolni a matematikát is, de ott szerencsések vagyunk, nincs sok elmaradás, mert mint írtam értelmes a fiú.

Angolból 585 db szót kellett volna megtanulnunk a tanév folyamán, nem tudom hol van ezen belül a biztos tudás határa, de mindenképpen át kell ismételnünk úgy, hogy a helyesírásukat is kénytelen lesz megjegyezni az én kedvencem, mert ősztől intenzív keretek között folytatja az angol tanulást, és nem a kezdeti szintről :-) Ez napi 25 szót jelent, ha hétvégente csak a pihenésnek áldozzuk a napokat :-) Annyira nem vészes, főleg, hogy elvben már tanult szavakat kell ismételten megtanulni, feleleveníteni. 

Nyelvtanból pedig 54 oldalnyi szabály jegyeztek fel az elmúlt 4 tanév folyamán. Nagy részük természetesen nekünk felnőtteknek annyira nyilvánvaló és könnyen megfogalmazható, de sok olyan van köztük, ami bizony nekem is fejtörést okoz, ha szó szerinti megfogalmazásban kell visszaadni tartalmukat. Végeredményként napi 2 oldal és zseni lesz a fiú mire újra kezdődik az iskola. Csak az a fránya helyesírás ne lenne még ott mellette.

Összességében azt gondolom, hogy napi maximum egy óra összpontosítással és mellette sok-sok mókával, játékkal, hancúrral talán nem annyira megterhelő a nyári szüneti tanulás. De tudom, hogy nekem ezért kőkemény harcokat kell majd megvívnom vele nap mint nap. És persze nem hagyhatom hasonló feladatok nélkül Domit sem, mert különben hallgathatjuk azt a litániát, hogy neki miért nem kell tanulnia? És mondhatnánk, hogy mert ő még csak másodikba megy, hogy kitűnő bizonyítványt hozott, hogy látom őt olvasni magától és még sokáig sorolhatnám.

Majd igyekszem valami játékos formát taláni a dolgokhoz, mert akkor talán könnyebb eladni a muszáj programokat :-)

Lassan vége a nyárnak, a vakációnak :-(

Tegnap, mikor két program között Domcsival berongyoltunk az Auchanba zsemiért, az elmaradhatatlan nassért, szomorúan konstatáltam, hogy elkezdődött a tanszervásár. Már ilyen sok idő eltelt a nyárból? Mert az idő éppen tényleg nem nyárias, de hát még alig voltam együtt a két nagyobbal.... És már mindjárt kezdődik újra az őrületes pörgés, mindennapos hajtás? Az nem lehet...

Muszáj lesz a hátralevő pár hetet (szörnyű kimondani is, hogy már csak 5 és fél hétről beszélünk) aktívan, együtt, egymás agyára menve eltölteni, mert nagyon fognak hiányozni ezek az együtt töltött órák a hosszú őszi és téli napokon, amikor majd csak a lecke íráson vívhatunk egymással (Dáviddal egész biztosan :-( ), és emiatt minden mókával és hancúrral tölthető időt a vitára fordíthatjuk. Bár remélem, hogy ezen a téren történik majd egy kis csoda Dáviddal és ráébred végre, hogy ha minél elébb készen van a leckéje, annál több ideje marad játszani és egyéb módon eltölteni a szabadidejét. 

Na de elég a búskomorságból, meg a rossz idő negatív hatásából, nézzük derűsen a még hátralévő hónapot. Hiszen még itt a vakációóóóóóóóó :-)

D&D

Képek, képek, képek

És két gyöngyszem a végére...

Na és a harmadik :-)

Paprika és a pelenka

Az egyik legkisebb a családban napok, lassan hetek óta "nem szereti" a pelenkát - vagy legalábbis valamiért minduntalan meg szeretne szabadulni tőle-, pedig a szoba-tisztaságtól még elég messze leledzik. Ha csak naci van rajta, vagy még netalán az sem - csak mert nem voltam elég gyors és ügyes és elfelejtettem odakészíteni a ruhát is a reggeli öltözéshez, vagy a pizsit fürdés után, netán a 40 fokos kánikulában elegendő lenne csak egy kis ujjatlan felső vagy kisnaci - egyből lekapja magáról a pelenkát. Minden egyes alkalommal. És amint kerül valami a pelusba őrült hisztibe kezd. Lehet, hogy előbb lesz szobatiszta mint a nagyok? Nem lenne nagyon meglepő, hiszen a két nagyobb kispasim kereken 3 esztendősen lett szobatiszta, egészen addig hallani sem akartak a biliről, gyerek WC-ről, rendes WC-ről. Na, de ennyivel előbb? De hát mégsem vehetem le róla a pelust? Vagy megpróbáljam? ááááááááááá még korai lenne vagy mégsem?
Megpróbáltam megörökíteni  :-)

Hős, hőség

Ma kész hősnek érzem magam. Nem szoktam önmagamat dicsérni, de ma végre rávettem magam a vasalásra. Vasaltam és nem is keveset. Eltűnt a több méteres kupac a nappali sarkából :-) Apa ingeit is kivasaltam :-) Ehhez tudni kell, hogy hosszú ujjú ingeket hord kizárólag, még nyáron is. De már nagyon kellett egy kis önkínzás, mert a hőség kitörése óta csak a mosógép és a szárító ment nagyüzemben, de a zsinóros kis súlyzót próbáltam hanyagolni, nem hiányzott a gőz az amúgy is 40 fokos lakásban.  Így minden létező ruhadarabunk csak arra várt, hogy valaki - azaz én - kivasalja. Kivasaltam. Annyira jó érzés, hogy eltűnt a kupac, persze csak átmenetileg :-(, mert nemsokára megint be kell izzítani a házi mosodát.

Kalandos, viharos délután

Dávid a szokásoknak megfelelően délutáni edzésen volt a Gáton. Mivel tegnap kimaradt a nagy hancúr, ezért ma a borongós ég és a messziről érkező dörgések ellenére is felkerekedett a csipet-csapat. Igazából úgy voltunk vele, hogy Dávidot amúgy is össze kell szedni, és ha csak egy rövid ideig is, de tudnak a finom gyepen rohangászni apróságaink, akkor már megérte. Hát eleinte nagyon úgy tűnt, hogy a vihar nyer, mert rövidke kapu közeli rohangászást követően nagy cseppek érkeztek fentről és iszonyatos szélvihar kerekedett. Kénytelenek voltunk futva megtenni az autóig a rövidke séta utat, mely során kaptunk a nyakunkba jó adag homokot és port. De amilyen gyorsan jöttek a nagy esőcsöppek, annyira nem lett eső a sötét fellegekből. Kerekedett viszont olyan kis szélvihar, hogy az öbölön túl fél - egy méteres hullámok voltak a Dunán. Muszáj volt megnézzem, hol van az én nagyfiam. Merthogy délutánonként gyakran vannak nagy Dunán (ami kenus berkekben azt jelenti, hogy a csemeték kenukban, edző motorcsónakban és irány ki a nyílt Dunára, hol eddig, hol addig - a táv változó). Persze, hogy nagy Dunán voltak. Szerencsére az én betyárom már visszaért addigra az indiánnal, de még három hajó, meg a motoros kint voltak.  Ment is a felmentősereg, azaz egy másik motors megnézni, minden rendben van-e. De szerencsére minden hajó sértetlenül megérkezett nem sokkal később. Úgyhogy, mint a mesében:  "Minden jó, ha vége jó..." :-)

Miután pedig elült a szél, még a két pöttöm is rendesen kirohangálhatta magát. 

Mostanáig ezt gondoltam :-) De Patrik nem igen fáradt el, még itt tombol a járókában, hajigálja a plüssöket. Az előbb akkorát dobott, hogy eltalálta apánk teáspoharát, ami (Murphy) természetesen felborult, a forró tea rám dőlt, úszott az asztal, a háttértároló (szerencsére a gép nem kapott belőle), a szőnyeg. Jó öt percig takarítottuk a romokat. Még jó, hogy szaladgált egy órát előtte. Mekkorát dobott volna, ha nem fárasztjuk le ennyire sem ?

Dörög és mindjárt esik

Szörnyen dörög az ég, és mindjárt esik. Pontosítok, ebben a percben kezdett el esni, irtózatosan nagy cseppekben. Hogy lesz meg a mai gyerek rohantatós, lefárasztós séta? Az a fajta, amitől este csak úgy fogják magukat és mind a négyen elalszanak?

Más ilyenkor hogyan fárasztja le házi duracell nyuszijait, amelyikből kettő épp most tanult meg járni és rohanni és persze mást sem szeretne csinálni egész nap?

Szerencsére nem esett sokáig, bár a Gátra ma nem jutottunk ki így együtt, Tom egyedül - pontosabban Domival együtt - hozta haza Dávidot a délutáni edzésről. 

De mivel a két kicsi apróságunk eléggé behergelte magát, ezért este nyolckor megfogtuk a csipet csapatot és kimentünk itt sétálni egyet velük a kertek alatt. Nagyon élvezték és jártak egy nagyot közel háromnegyed órában. Remélem elfáradtak, mert mi igen :-) Nem egyszerű meggyőzni két kíváncsi-fáncsit, hogy az éppen csak száradó aszfalton nem szedegetünk mindenféle elázott gazokat, tobozokat és leveleket, mi több nem  túl jó ötlet hófehér napozóban lecsücsülni rá és megvizsgálni a csodaszép akna fedeleket. És csuda klassz dolog, hogy az utcán is parkolnak autók, mindenféle színben és formában pompázva, csak ezeket miért nem lehet  úgy tologatni, mint azokat, amikkel otthon szoktunk játszani? Kalandos az élet a falon kívül, nemdebár?

Hétvégi szösszenetek

Képekben....

Amikor anyára borítottam a húslevest...

csiga tészta a hajban? és én ártatlan vagyok tekintet :-)

traktor és traktor és traktor

egy kis utazás a múltba, fekete-fehérben?

Egy szó mint száz, nagyon élvezik a jó időt, a kertet, a medencét mind a négyen. Szeretem, hogy ilyen jókat lehet velük nevetni, és hogy még a legszomorkásabb napokon is meg tudnak nevettetni minket.

14 hónap

Megint elröpült egy hónap, el sem hiszem, hogy már 14 hónaposak lettek ikreink. És most már szaladnak mindketten, aminek eredményeként mi sem pihenünk túl sokat. De ettől szép az élet. Annyira édesek, amikor célba vesznek egy irányt és nekiindulnak teljes gőzzel előre, hogy alig lehet őket utolérni. Imádnak kergetőzni, és közben hangosan kacagnak, ha futunk utánuk. És bizony van, hogy ketten is kevesek vagyunk ahhoz, hogy utolérjük őket, főleg, ha az egyikünk kezében épp ott van a fényképezőgép. Hiszen muszáj dokumentálni életük minden pillanatát, nehogy lemaradjunk az igazán lényeges pillanatokról.

Ugye milyen egyszerű egyszerre két ördög fiókát elkapni? :-)

Mindketten szépen járnak teljesen önállóan, olykor még futnak is, pontosabban egyre gyakrabban. És persze ÖNÁLLÓAN, EGYEDÜL. Csak amikor elfáradnak, akkor megengedett egy kis kézfogás, segítség. Oli is egyre ritkábban mászik, már ügyesen feláll kapaszkodás nélkül is ülésből, guggolásból. Nagyon büszke vagyok rá. (Ugyanis Ő rettentő kötött izomzattal bír, és volt egy kis kényszertartása is a pocakban lévő minimálhely következtében. Emiatt rendszeresen Dévény Anna tornáztunk, ami nekünk nagyon sokat segített. Ma már nem nevezném rendszeresnek a tornát, de még időszakosan szükségünk van rá és olyankor irány Dóra, a mi remek gyógytornászunk, akinek örökké hálásak leszünk. Megszenvedtünk minden kezelést, de megérte.)

Az önállóság egyre jobban jellemző minden ténykedésükre. Szeretnek egyedül enni, bár ez még csak a hideg étkezéseknél jellemző. Próbáltunk tányéron katonákat sorakoztatni, de jelenleg sokkal izgalmasabb, mi rejtőzik a tányér alatt, és amint szerét ejtik, fogják és felkapják a tányért. Ilyenkor röpülnek a katonák szerte-szét :-) és jöhet a házi ormányos.

Ügyesen ülnek a fürdőkádban is, komoly harcokat folytatva egy-egy kedvenc fürdő játékért. És miközben a teljes fürdővíz a kádon kívül köt ki a sok kis kéz csapkodás eredményeként, kacagástól hangos a lakás.

Napról napra annyit változnak, hogy az hihetetlen. Nyílik az értelmük, sok mindent teljesen értenek, tudják mikor kinek szólunk. Ha éppen bunyóznak - mert azt elég gyakran képesek megejteni, hiszen bármin és bármikor össze tudnak ugrani - olyankor meneküljön mindenki. Kis harapósok :-) De annyira édesek, amikor szólok, hogy nem szabad, rám néznek, és ha csak pár másodpercre is, de felfüggesztik a bunyót. Majd egy kis kaján mosoly kíséretében folytatják. És persze nem is gondolnánk, hogy a világ legjobb játékai a vizes palackok, testápolós tubusok és tusfürdős tégelyek. Na meg persze a popsitörlő kendő. Azt nagyon szeretik, és nem csak egyenként kirángatni a dobozból, hogy utána anya órákig rakosgathassa vissza, hanem valamiért szopogatni is imádják.

Milyennek is látom őket mostanság?

Nehéz mondatokba, szavakba önteni. Hiszen sok mindenben mások, de mégis annyira egyformák. Patrik kis vagány, minden lében kanál. Bátor és kíváncsi, humoros kis ördög fióka. Kemény akarattal bíró kis manó. "Ada, ada..." - kiabálja, amikor nagyon szeretne valamit megkapni. Huncut kisfiú, imádni való mosollyal és gödröcskékkel az arcán, csodaszép kék szemekkel. Oli megfontolt, de nagyon kitartó. Nem kevésbé ördög fióka mint legifjabb bátyja, hasonlóan nagy akarattal, ha éppen egy játékért kell megküzdeni, és nem átal egy nagyot harapni a cél érdekében. Tündéri kis foghíjas mosollya van, meleg barna őzike szemekkel, göndör fürtökkel. És bár nem szeretem senkihez sem (leginkább egymáshoz) hasonlítgatni egyik gyermekemet sem, hiszen mind a négy önálló egyéniség, de elkerülhetetlenül fedezek fel köztük sok- sok hasonlóságot. Mind természetükben, mind pedig külső vonásaikban.  Mindig tervezem, hogy előkeresek a nagyobbakról ilyen korú fényképeket, hogy látszódjon, hogy mennyire egyformák is a fiúk, de mégis mások. Egyszer csak sikerül valóra váltani ezt az ötletemet (azaz lesz időm lapozgatni a régi papír képek és persze az azóta készült több ezer digitális fotó között). Igyekszem pótolni eme lemaradásomat. :-)

És ahogy a mérföldköveknél szokás, innen sem maradhatnak ki a méretek. Patrik 8720g és 76cm hosszú, míg Oliver8860 g és 75cm. Patrik a sok gyüminek és a jó evésnek köszönhetően szépen gyarapodott az eltelt hónapban, 300 g-ot hízott. Oli ellenben egy grammot sem szedett magára. És bár most alig van köztük súlybeli különbség, még mindig ő tűnik kis daginak a finom kis sonkáival és a pufi kis pofijával. (Megmértük Dominiket is, nehogy ő kimaradjon a sorból - Dávid majd csak délután jön haza Dömsödről az edzőtáborból - 128cm magasra nyúlt a fiú. Ami azért jelentős, mert egy hónapja, dehogy még nincs is annyi csak két hete, amikor asztma kontrollon voltunk még csak 126 cm-t mértek.)

Nem eszik semmit :-(

Oliver nem eszik semmit. Na jó, pontosabban semmi mást, csak tápszert. Melege van? vagy foga jön? vagy csak semmi sem ízlik?

Patrik megeszik minden finomságot, de legalább megkóstolja, amit kap. Eszik gyümölcsöt, zöldséget, főzit, husit, pék árut, levest, gombócot, krumplit így és úgy meg amúgy, egyszóval mindenevő.

Bezzeg a legkisebb. Pár napja ismét nem hajlandó semmit megenni. Szerencsére nem látszanak rajta a koplalás nyomai, de hát akkor is. Aggódom. 14 hónaposan az ember fia nem ehet csak tápszert. Vagy igen? Pedig próbálok csupa finomságot elé varázsolni, de hasztalan minden igyekezetem. Meg sem kóstolja. Csak összeszorítja a kicsi kis száját és nemet intve mozgatja a kis kobakját, hogy nem és nem és még csapkod is hozzá a kis sonkás kezecskéivel. Nagy ritkán lecsusszan egy kis húsleves. Csak reménykedni merek abban, hogy nem csatlakozik a szörnyen étkezők táborához, azaz a bátyak táborához.

Hétköznapi délutánok

Ebben a tikkasztó hőségben senkinek sincs kedve rohangászni, két kis apróságtól eltekintve :-) Ez a két kis apróság pedig a mi két rosszcsontunk. Akár csak a két nagyobb, ők is energia gombócok. Nem tudom, hogy a gyerekek, hogyan csinálják, hogy szinte sohasem fáradnak el és még 35-36 fokban is képesek rohanni egy foci labda után.

Pedig ebben a melegben az ő étvágyuk is minimálisra csökkent, inkább csak a folyadékra koncentrálódik. Sajnos nálunk még a gyümölcs sem egy kedvelt táplálék, Dominik csak az almát hajlandó megenni, zöldségek közül is csak a sárgarépát és a kígyó uborkát. Dáviddal már kissé szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat, mert azért ő ha jó kedvében van, eszik gyümölcsöket, mint eper, ribizli, alma, körte, dinnye, szőlő, nagy ritkán banán és mandarin. Zöldségekből is jobban áll legnagyobb öccsénél, hiszen megeszi a paprikát, paradicsomot, kovászos uborkát, salátát, hagymát, káposztát, céklát. A kicsik eddig mindent megettek, de pár hete Oliver válogatóssá vált. :-( Gyümölcsöt is csak akkor eszik, ha éppen úgy tartja kedve. Szerencsére Patrik még nem követi példáját és eszi a zöldségeket, gyümölcsöt. Most éppen a sárgabarack a sláger. De imádom, amikor úgy eszik a sárgarépát, mintha főtt kukorica lenne...

De bármilyen rossz evők is gyermekeink, ebben a melegben is le kell mozogniuk a felesleges energiáikat, így délutánonként felkerekedünk egy hosszú sétára. Általában nem is kell nagyon rákészülni a programra, hiszen Dávidot mindenképpen el kell vinnünk az edzésre. De most ő edző táborban van. Be kell vallanom nagyon hiányzik a kis betyár (bár már nem is annyira kicsi), a kamaszos mormogása, folyamatos dünnyögése.  :-)

Szóval miután ő most Dömsödön erősödik és fárad, nélküle vágunk neki a Kopaszigátnak nap mint nap. Itt aztán tudnak hancúrozni lütyők. Ilyenkor kergetik a labdát,

rohangálnak a vizes palackokkal,

szerelik a babakocsijukat, időnként felborogatják - és néha rajtuk landol -,

hancúroznak Domival,

felfedezik a természet szépségeit,

hintáznak,

homokban ácsorognak...

És persze élvezik hogy szabadon garázdálkodhatnak, nincs járóka, nincsenek kincsekkel teli polcok, amikhez nem lehet nyúlni. Lehet futkározni, kincseket gyűjteni, pakolni, és persze futni, futni, futni. 

És még ennyi nevetéssel, hancúrral fűszerezett rohangálás után is kész harc visszaültetni őket a babakocsiba. De az esti altatás nem szokott gond lenni :-) nem kell elringatni őket, hamar eljutnak álomországba (mindannyian  :-)  ).