Végre, vagy még sem?
Végre, mert kicsit túl tengett bennük már az energia. Amúgy pedig imádják a vizet, a hajót, az öblöt. És valahol ez a fajta rendszeresség is hiányzott már. Vagy még sem? Mert ez azt jelenti, mindjárt, napok múlva kezdődik a suli, a tanulás, a harc a kész leckékért, ráadásul immáron duplán.
De végre megint a Gáton jártunk és a kicsik is nagyon élvezték. Persze csak egy labda volt velünk, ami nem könnyítette meg a helyzetünk.
Apaszerelem. Oli napközben csak apa, este pedig anya. Patyi mindig "nyávog", hogy ő miért nem foghatja apa kezét, miért mindig csak az Oli, de amikor kenyértörés következik és csere van, hogy neki is jó legyen, és persze Oli tolja a hisztit ezerrel, ő az első, aki visszarendez. Én fogom anya kezét :)
Persze vannak ritka négy játékos, egy sem duzzog pillanatok is, amikor minden tökéletes, még ha csak másodpercekre is :)
A mindig mosolygó, de mostanában kissé hisztis "középső", amikor éppen mosolyog:
Egy sértett a távolban...
És amolyan Patyisan, Olisan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése