Egy délután kettesben...
Na jó csak majdnem, mert azért telefonkapcsolat volt a nagyokkal, de mégis. Beszélgettünk. Ketten és senki nem kérdezett, szólt, kiabált, veszekedett közben. Végig tudtunk mondani egy teljes gondolatot is akár. Nagy kincs ez gyerekek mellett.
Nagyon szerettem volna turistát játszani Budapesten, úgy csinálni, mintha Rómában, Párizsban, Londonban vagy bárhol máshol lennék a világon és csodáljuk meg Budapest szépségeit, csodás épületeit.
Részben sikerült is, mert voltak pillanatok, amikor tényleg így éreztünk, és abszolút csak a város szépségeire koncentráltunk. És persze beszélgettünk. Mindenféléről. És sétáltunk, sétáltunk, ketten, kézen fogva. A Nyugati tértől indultunk. Beszélgetés közben elsétáltunk a Bazilikáig, ahol hirtelen ötlettől vezérelve felmásztunk a kupolába, a panoráma teraszra. Persze azért a munkától itt sem lehetett teljesen elszakadni, apának lógott a fülén a telefon.
Majd egy kis limonádé és mentatea, szalámis buretta mellett beszélgettünk egy jót. Tovább is sétáltunk ám...
Petőfi Sándor utca, Váci utca - egy kis fagyival karöltve,
Belgrád rakpart majdnem a csarnokig, onnan visszafelé a Duna korzón, be a Szabadságtér felé, a Parlament belső oldalán, és végül ismét a felső rakparton.
Szeretnék még ilyen fél napot :-)
Ezek az órák nagyon kellenek. Helyesek vagytok!
VálaszTörlésA Bazilika tetejére minden ismerősömet felküldöm, valahogy olyan kevesen tudják, hogy fel lehet menni (akár lifttel is) és onnan lehet csodálni a várost.
Örülök a váratlan találkozásnak a Symbolban és egy kicsit sajnálom, hogy nem az elején kaptál el, hogy hahó valahonnan ismerlek téged, te vagy a Hanna és az ikrek Ágija. :-)
Ölellek,
Ági
Szia Ági,
TörlésHa tudom, hogy ott vagytok, lehet, hogy kicsit gyorsabban próbálunk meg odaérni, de mi pár perccel azelőtt érkeztünk, hogy "elkaptalak". Remélem még összefutunk, véletlenül, szervezetten...
Puszillak
Márti