Első nap az iskolában....

Igazából nem is tudom, hogy mit is kéne írnom. De mégis. Mégis csak meg kell emlékeznem erről, hogy nyoma legyen, hogy lássam, követni tudjam. Miért is...

Dominál tanító néni váltás volt, hiszen 2+2+4 rendszerben működik az iskola. Már most imádom Ildikó nénit. Timi néni pedig szimpatikus volt, már amennyire egy szülői értekezlet alapján ezt meg lehet ítélni. Biztos lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni, már most is volt felhördülés, amikor mondta, hogy a kész és javított lecke érdekében ő bizony fel fogja emelni a hangját és lesz bünti is. Tegnap pedig, várakozáson felül, amikor Tom ment Domiért, néma csendben ültek a gyerekek és készült a lecke. Nyoma nem volt a már korábban szokásos fél négy körüli rohangászásnak. Nekem tetszik :-)

Dávid pedig sulit váltott. Azt szerettük volna, ha kap egy tiszta lapot. Tavaly még bíztunk abban, hogy a felső tagozattal talán eltűnnek a skatulyák. Hát nem tűntek, sőt. Halmozódtak. Pedig mi, laikusként nem látjuk őt annyira nehéz esetnek, mint sok más gyereket akár még a régi osztályban is. Hiszen jól nevelt. Illemtudó. Intelligens. Persze van figyelem zavara, könnyen kibillen a feladathelyzetből, több időre van néha szüksége. De nem érdemelte azt a hadjáratot, amit ellene folytattak diákok és tanárok együttesen. Mert az rendben van, hogy a gyerekek tudnak gonoszak lenni. De az már egyáltalán nem volt rendben, hogy a cselekedetekért vállalat, vállalandó felelősség szimpátia elven működött. De ez a múlt. Várakozással telítetten vágtunk neki ennek a tanévnek. Remélem marad a pozitivitás, ami eddig érkezett. Akár az, ahogyan fogadták, akár az, hogy láttam őt mosolyogva hazajönni, akár az, hogy volt aki mellé ült MAGÁTÓL, volt aki megadta neki a telefon számát, hogy jött úgy haza, hogy jó fejnek tartják őt a többiek, hogy képzeljük el két kislány mellé ült angol órán. Mai eszemmel és őt ismerve egyáltalán nem bánom, hogy a gyengébb matek és angol csoportba került, szerintem jót fog tenni neki. Lesz sikere. És azt is tudom, hogy az, hogy a tesztek mindkettőből miért is sikeredtek olyanra amilyenre. Egyrészt a hosszú szünet, hagytam pihenni, izgult, és persze matekból nem is adták le neki tavaly a teljes anyagot. De ez így jó. Innen fog tudni építkezni. És bár maximalista vagyok (nem csak magammal, szinte mindennel kapcsolatosan) megpróbálom Dáviddal kapcsolatosan elfogadni, hogy neki a kevesebb több, és hogy neki most a könnyebb többet ad és az nem feltétlenül kevés. És próbálom ezt felé is közvetíteni. Remélem sikerül....  Jó látni, hogy mosolyog :-)