Annyi mindent kellene írnom róluk, és valahogy a nagy rohanásban szép lassan elvesznek ezek a fontos mérföldkövek. És nagyon nem szeretném. Talán most a legtündéribbek ők ketten, együtt és mégis külön-külön is.
A legfontosabb szám adatok:
Patrik 11560 g, 89,5 cm
Oliver 11040 g, 88,5 cm
Nagyon szépen együtt fejlődnek. Ami az érdekes, hogy Oli sokkal sonkásabbnak néz ki, mégis őt mutatta a mérleg kevesebbnek. Igaz kettőjük közül ő a válogatósabb. Patrik szinte mindent megeszik, sokszor repetázik ebédnél is. Este még mindig kérik a hamát, amit lustaságból már csak ma-nak hívnak, és reggel is ez az első szavuk. Persze ez már csak megszokás azt gondolom, mert előtte van rendes vacsi és utána pedig rendes reggeli is. De hát a szokás nagy úr. Még ebben a korban is :-)
Délelőtt szépen eljátszanak ketten, amíg anya dolgozik, főz, mos, vasal, takarít, pakol.... Tényleg csak ritkán kell szólni, hogy nincs bunyó. Ebéd után szinte szó nélkül mennek aludni és ilyenkor egy jó másfél, két órát is képesek alukálni. Délután pedig beindul a nagyüzem, érkezik Dávid, kicsit harcolunk a leckéért, majd rohan edzésre, mi Domiért. Lassan újra beáll a napi menet, kialakultak az őszi edzések. Edzések után hancur a közös vacsiig kicsik és nagyok együtt, majd fürdések, pizsiparti és csicsika.
Még nem beszélnek. Furcsa, mert a nagyobbak, már szépen mondatokat formáltak ennyi idősen. De nem is volt ikrük, akivel egy sajátos nyelven kommunikáltak volna szinte a nap 24 órájában. Azért az ő szókészletük is alakul szépen: szisza (cica), vauvau, autó, hajó, brümbrüm (motor), baba (mindenki, aki gyerek méretű, anya, apa, )pa (lámpa), ba (labda), ata (csere), inni... Persze csak a teljesség igénye nélkül.
Előfordult már, hogy sikerült a bilibe pisilni, de ez nem az erősségük, akárcsak anno a két nagyobbnál. Szépen építenek duplo kockából, automániásak. Szeretik a könyveket, nem csak nézni, időnként sajnos rongálják is, de azt hiszem, inkább csak a finom motoros ténykedés hiányzik még belőlük. Szeretnek felülni az asztalhoz és ott akár hosszú percekig is tologatni az autóikat. Egyedül esznek, mert segíteni TILOS, persze nem szépen. A kifinomult technika még várat magára. Ügyesen isznak pohárból. Szólnak, ha tele a pelus. Csökönyös kis csacsik. A rigolyáikhoz a végletekig ragaszkodnak. Oli apás, Patrik anyás. Persze néha szeretne apázni, de Oli a kis akarnok nem szeretné ezt, és Patrik enged. Bármit csak Oli nem sírjon. De ne sírjon senki. Viszont azt nem viseli, ha apa megöleli anyát és fordítva. Mint ahogy nehezen viselik, ha megölelem Domit vagy Dávidot, vagy akár kézen fogva sétálok velük. Nem mindegy ki tolja a babakocsit, ki fürdet, pelenkáz. Önállósodnak, de csak szép lassan :-)
Szeretem, hogy alapvetően kiegyensúlyozott jó fiúk. Szeretem, ahogyan ügyesen elalszanak egyedül, amikor indulásnál hozzák a kis cipellőiket, vagy tudják, hogy hazaérkezéskor kezet kell mosni. Igazából tökéletesen ismerik a határokat, de előszeretettel próbálgatják minduntalan kitolni is őket. De hát ez a dolguk, nem? És csak azt veszem észre, hogy hipp és hopp megint eltelt egy hónap....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése