2011. szeptember 27., kedd

Délutáni őrületek

Elkezdődött....
Megint olyan gyorsan rohannak a percek, órák, hogy követhetetlen. Még alig mennek el a fiúk az iskolába, máris végez Dávid, jön haza, harc a leckéért, edzés amikor csak belefér. És van egy új szerelem is, a fotózás. Van egy fantasztikus művészeti iskola a kerületben, ahol számtalan hobbinak hódolhatnak a gyerekek a zenén kívül is. Bár első körben a néptánc kapcsán ismertük meg az iskolát, most  egészen más oldaláról szerettük volna megismerni. Már tavaly volt egy kísérletünk év közben, igaz akkor Dávid kapcsán. Teljesen meg volt őrülve a gitározásért. De nem volt üres hely, így akkor napolódott a kérdés. Mert bár persze tudom én, hogy vannak a gitártanulásnak egyéb útjai és módjai is, mint egy zeneiskola, de én valahogy azt gondolom, hogy mégiscsak ez a megszokott és rendes út. És persze itt is előjön az én kis maximalizmusom, ha lúd legyen kövér, nem árt egy kis zeneelmélet és kottaolvasás sem. És azért igazolódott az a gyanúm is, hogy ez amolyan Rock táboros fellángolás volt csak az én legnagyobb szívem csücskénél, mert mikor idén is rákérdeztünk, még időben, akkor már nem is volt annyira érdekes, sőt mondhatni majdhogynem egy kis elutasítás is kihangzott a nem mögül. 
Nemígy Domi. Fejébe vette, hogy dobolni szeretne. Ez sem rossz, ugye? -de amíg nem hegedű........... :-) Így ismét megcéloztuk a zeneiskolát. És már nem volt hely. El tudjátok ezt képzelni? Persze felajánlották, hogy akkor járjon idén zeneelméletre és akkor jövőre biztosan lesz hely, na de ezt kérni egy fiútól. Jó, biztosan lehetne, de nem az enyémtől. Azért sikerült egy meghallgatást kieszközölnünk, ami viszont fergetegesre sikeredett. Az 5 percből majdnem egy óra kerekedett, és az eredménye az lett, hogy ha netalán év közben alakul üresedés, akkor mehet, ha pedig mégsem, akkor májusban felveszik, hogy szeptemberben tutira meglegyen a helye :-) 
Eközben azért alakult Dávid programja is. Még nyáron elkezdett fényképezni a szülinapos kis KODAK-kal, és elég ügyesnek találtuk ahhoz, hogy kapjunk az alkalmon, hogy fotós képzés is indul a művészeti iskola keretein belül. Egy kis utánajárás, egy kis érdeklődés, egy szórólap, és hipp-hopp már be is írattuk. Azóta is lelkesen jár. Be kell vallanom, szívesen mennék vele. Nekem is nagy szerelmem a fotózás, igaz, csak amolyan amatőr szinten. Járják a kerületet és a szomszédos kerületeket, egy-egy múzeumot a közelben és a Tropicáriumba is mehetnek majd télen, amikor kint nagyon zord az idő. Azt hiszem klassz kis hobbit talált magának Dávid, remélem ki is tart mellette. 
És van még egy szerelem: az iskolarádió. Misi bácsi nagyon megkapó személyiség. Szeretem, hogy a gyerekek értékeit keresi és nem a hibákat. Ezáltal sikerült elérje az én nagy fiamnál, hogy kedvet kapjon még valamihez, ami igencsak izgalmas és kalandos egy kisfiú számára. A hátteréről nem is beszélve az iskolarádiónak, hiszen egy neves gyermek média iskola áll a háttérben. Ha pedig nem csak lelkes, mellette ügyes is valaki, akkor már ennek keretein belül folytathatja a médiás tanulmányokat. 
Akkor hogy is nézünk ki mostanság?
Dávid reggelente rohan, hogy rádiózhasson még a tanítás kezdete előtt. Délután szintén rohanás vagy haza és gyors lecke kezdés után tovább edzésre, vagy vissza szerdánként fotózni. Domi hetente 3szor úszik tesi órákon, kétszer focizik a suliban és kétszer atlétizál, emellett pedig lelkes kenus, bár még a nulladik korcsoportot sem érte el korban, majd csak jövőre. De már ezerrel készül, hogy mehessen az január végig erőnléti fizikai felmérőre Győrbe.
És mindezek még csak a két nagyobb programjai. Hol vannak a kicsik, apa és én....
Azt hiszem ebben a tanévben sem foguk unatkozni. 


2011. szeptember 15., csütörtök

28 hónap

Annyi mindent kellene írnom róluk, és valahogy a nagy rohanásban szép lassan elvesznek ezek a fontos mérföldkövek. És nagyon nem szeretném. Talán most a legtündéribbek ők ketten, együtt és mégis külön-külön is.
A legfontosabb szám adatok: 
Patrik 11560 g, 89,5 cm
Oliver 11040 g, 88,5 cm
Nagyon szépen együtt fejlődnek. Ami az érdekes, hogy Oli sokkal sonkásabbnak néz ki, mégis őt mutatta a mérleg kevesebbnek. Igaz kettőjük közül ő a válogatósabb. Patrik szinte mindent megeszik, sokszor repetázik ebédnél is. Este még mindig kérik a hamát, amit lustaságból már csak ma-nak hívnak, és reggel is ez az első szavuk. Persze ez már csak megszokás azt gondolom, mert előtte van rendes vacsi és utána pedig rendes reggeli is. De hát a szokás nagy úr. Még ebben a korban is :-)
Délelőtt szépen eljátszanak ketten, amíg anya dolgozik, főz, mos, vasal, takarít, pakol.... Tényleg csak ritkán kell szólni, hogy nincs bunyó. Ebéd után szinte szó nélkül mennek aludni és ilyenkor egy jó másfél, két órát is képesek alukálni. Délután pedig beindul a nagyüzem, érkezik Dávid, kicsit harcolunk a leckéért, majd rohan edzésre, mi Domiért. Lassan újra beáll a napi menet, kialakultak az őszi edzések. Edzések után hancur a közös vacsiig kicsik és nagyok együtt, majd fürdések, pizsiparti és csicsika.
Még nem beszélnek. Furcsa, mert a nagyobbak, már szépen mondatokat formáltak ennyi idősen. De nem is volt ikrük, akivel egy sajátos nyelven kommunikáltak volna szinte a nap 24 órájában. Azért az ő szókészletük is alakul szépen: szisza (cica), vauvau, autó, hajó, brümbrüm (motor), baba (mindenki, aki gyerek méretű, anya, apa, )pa (lámpa), ba (labda), ata (csere), inni... Persze csak a teljesség igénye nélkül.
Előfordult már, hogy sikerült a bilibe pisilni, de ez nem az erősségük, akárcsak anno a két nagyobbnál. Szépen építenek duplo kockából, automániásak. Szeretik a könyveket, nem csak nézni, időnként sajnos rongálják is, de azt hiszem, inkább csak a finom motoros ténykedés hiányzik még  belőlük. Szeretnek felülni az asztalhoz és ott akár hosszú percekig is tologatni az autóikat. Egyedül esznek, mert segíteni TILOS, persze nem szépen. A kifinomult technika még várat magára. Ügyesen isznak pohárból. Szólnak, ha tele a pelus. Csökönyös kis csacsik. A rigolyáikhoz a végletekig ragaszkodnak. Oli apás, Patrik anyás. Persze néha szeretne apázni, de Oli a kis akarnok nem szeretné ezt, és Patrik enged. Bármit csak Oli nem sírjon. De ne sírjon senki. Viszont azt nem viseli, ha apa megöleli anyát és fordítva. Mint ahogy nehezen viselik, ha megölelem Domit vagy Dávidot, vagy akár kézen fogva sétálok velük. Nem mindegy ki tolja a babakocsit, ki fürdet, pelenkáz. Önállósodnak, de csak szép lassan :-)
Szeretem, hogy alapvetően kiegyensúlyozott jó fiúk. Szeretem, ahogyan ügyesen elalszanak egyedül, amikor indulásnál hozzák a kis cipellőiket, vagy tudják, hogy hazaérkezéskor kezet kell mosni. Igazából tökéletesen ismerik a határokat, de előszeretettel próbálgatják minduntalan kitolni is őket. De hát ez a dolguk, nem? És csak azt veszem észre, hogy hipp és hopp megint eltelt egy hónap....

2011. szeptember 11., vasárnap

Állatkerti doboz napok

Ismét doboznapok voltak az állatkertben. Négy gyereknél ez már elgondolkodtató. És mivel a tejfogyasztásunk néha igényelne egy saját tehenet, így nem igazán okozott nehézséget a dobozok gyűjtése a cél érdekében. Nálunk ez 40 dobozt jelentett. Így csak kettőnknek kellett jegyet váltanunk, és a csodaszép szinte nyári melegben remek hétvégi program kerekedett.

Az első hét...

Azt hiszem azt kell mondanom, hogy remekül sikerült. Domi hozta a maga megszokott formáját, szeret suliba járni, ismét bekerült atlétikára és a sulis focicsapatba is. Emellett végül hosszas családi dilemmázások után németet kezd tanulni. Mert bár angolul beszélünk mindketten igazán (na jó én csak úgy csinálok, mert a félelmeim miatt meghalnék ha meg kéne szólalnom) és Dávid is angolul tanul, de annyira sokan jelentkeztek a két osztályból egy közös angol csoportba, hogy az észérveket is figyelembe véve, meg persze az ő érdekeit is leginkább, megbeszéltük vele, hogy tanuljunk németül. Hiszen ha csak 15-en vannak 25 helyett a csoportban, akkor sokkal többet tud tanulni, gyakorolni órán is, jobban tud a tanító néni is figyelni egyesével is rájuk. Úgyhogy angol könyvek vissza, német könyvek rendelve, majd érkeznek. Nagyon tetszett neki a német óra, bejön a tanító néni is (nekem is nagyon szimpatikus volt, amikor szülőn bejött ő is bemutatkozni). És továbbra is szorja a piros pontokat :-)
Dávid pedig remekül érzi magát. Azt hiszem már elmondhatom, hogy megérte váltani. Keresik a többiek is a társaságát, elfogadták így ahogy van. Hívják telon, chat folyik facebook-on. Akkor ezek szerint mégis szerethető? Én tudom, hogy igen, remélem már ő is elhiszi :-) A földrajz és a biosz nagy kedvenc lett, Misi bácsit nagyon szereti, figyel órán, így itthon szinte alig kell tanulnia. Alakul a többi tantárgy is. Angolból szinte biztos vagyok benne, hogy be fogja hozni a lemaradást. Matekból is ügyes. Persze meg kell értenie, hogy tanulás nélkül itt sem megy, de kézzelfoghatóan nem tonnányi az írásos lecke és tanulható mennyiség a többi is. Szombaton pedig négy kislánnyal volt mozizni :-) hívták, nem ő hívott másokat. Annyira szeretem, hogy mosolyog amikor hazaér :-) És szerelmes :-) és még úgy tűnik viszonzásra is talál :-) nagy dolgok ezek...


2011. szeptember 6., kedd

Első nap az iskolában....

Igazából nem is tudom, hogy mit is kéne írnom. De mégis. Mégis csak meg kell emlékeznem erről, hogy nyoma legyen, hogy lássam, követni tudjam. Miért is...
Dominál tanító néni váltás volt, hiszen 2+2+4 rendszerben működik az iskola. Már most imádom Ildikó nénit. Timi néni pedig szimpatikus volt, már amennyire egy szülői értekezlet alapján ezt meg lehet ítélni. Biztos lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni, már most is volt felhördülés, amikor mondta, hogy a kész és javított lecke érdekében ő bizony fel fogja emelni a hangját és lesz bünti is. Tegnap pedig, várakozáson felül, amikor Tom ment Domiért, néma csendben ültek a gyerekek és készült a lecke. Nyoma nem volt a már korábban szokásos fél négy körüli rohangászásnak. Nekem tetszik :-)
Dávid pedig sulit váltott. Azt szerettük volna, ha kap egy tiszta lapot. Tavaly még bíztunk abban, hogy a felső tagozattal talán eltűnnek a skatulyák. Hát nem tűntek, sőt. Halmozódtak. Pedig mi, laikusként nem látjuk őt annyira nehéz esetnek, mint sok más gyereket akár még a régi osztályban is. Hiszen jól nevelt. Illemtudó. Intelligens. Persze van figyelem zavara, könnyen kibillen a feladathelyzetből, több időre van néha szüksége. De nem érdemelte azt a hadjáratot, amit ellene folytattak diákok és tanárok együttesen. Mert az rendben van, hogy a gyerekek tudnak gonoszak lenni. De az már egyáltalán nem volt rendben, hogy a cselekedetekért vállalat, vállalandó felelősség szimpátia elven működött. De ez a múlt. Várakozással telítetten vágtunk neki ennek a tanévnek. Remélem marad a pozitivitás, ami eddig érkezett. Akár az, ahogyan fogadták, akár az, hogy láttam őt mosolyogva hazajönni, akár az, hogy volt aki mellé ült MAGÁTÓL, volt aki megadta neki a telefon számát, hogy jött úgy haza, hogy jó fejnek tartják őt a többiek, hogy képzeljük el két kislány mellé ült angol órán. Mai eszemmel és őt ismerve egyáltalán nem bánom, hogy a gyengébb matek és angol csoportba került, szerintem jót fog tenni neki. Lesz sikere. És azt is tudom, hogy az, hogy a tesztek mindkettőből miért is sikeredtek olyanra amilyenre. Egyrészt a hosszú szünet, hagytam pihenni, izgult, és persze matekból nem is adták le neki tavaly a teljes anyagot. De ez így jó. Innen fog tudni építkezni. És bár maximalista vagyok (nem csak magammal, szinte mindennel kapcsolatosan) megpróbálom Dáviddal kapcsolatosan elfogadni, hogy neki a kevesebb több, és hogy neki most a könnyebb többet ad és az nem feltétlenül kevés. És próbálom ezt felé is közvetíteni. Remélem sikerül....  Jó látni, hogy mosolyog :-)

2011. szeptember 3., szombat

Sportnap



Az időjárás mindenképpen nekünk dolgozott. Hiszen egy balatonparti nap esőben.... Gyönyörű napsütés és meleg. A jó naphoz indulásképpen minden adva volt. Bár az én sport tevékenységem így műtét után alig két héttel hagy némi kivetnivalót maga után, de ha másért nem kattogtatni a fényképezőgépet biztosan jó leszek :-)
A sok-sok gyermekkori emlék mellett, Emlékeztem, hogy bizony itt mindig ilyen szép tiszta a víz :-) ahol pedig vitorlázni szoktunk csúnya iszapos, koszos. Bár ez utóbbinak is megvan a varázsa. De ott nem szoktam hiányolni a pancsolást, beérem olyankor bent a vitorlásról történő fürdőzés örömével, hiszen ott bent ott is tiszta. Itt volt egy kis irigység a pancsoló fiúk felé. Akik azért a sport területén is kitettek magukért. Tollas, lengő teke (Dávid a teljes versenyben második lett - így sajnos lemaradtunk egy bükkfürdői wellness hétvégéről - de tőle ez nagyon szép teljesítmény volt a sok-sok felnőtt között. A maximális 30 pontból 28-al remekelt és a legjobb is csak 29 volt. Bennfentes információk szerint akinek sikerült nála többet lengetnie, az nem először csinálta), élő csocsó (ezt nagyon élvezték), valamelyik távol-keleti küzdő sportban Domi próbálkozott. Lehetett volna még röplabdázni és focizni. De a vizibicajt és a kajakot kipróbálták a fiúk :-)
De a képek beszédesebbek....