Túl vagyunk az első napon. Szerintem a legnehezebben és a leghosszabbon is egyben. Miért a leghosszabb? Mert majdnem fél 11 volt, mire elkezdődtek a kifújós vizsgálatok éhgyomorra. És 3/4 1-kor értek véget a legkisebbel. A sort Dávid nyitotta, folytatta Patrik és Oliver zárta.
Azt hiszem a legkisebbek várakozáson felül teljesítettek többszörösen is. Egyrészt az éhség miatt már minden kortynak örültek, amikor megkapták a cukor szirupos lötyijüket, így fél pillanat alatt eltüntették a cumis üvegekből (nem úgy, mint anno Domi, akinek könyörögtünk, hogy ezt nem lehet óráig kortyolgatni). A fújkálás velük strapásabb volt, de amikor felfedeztük, hogy séta közben gyorsabban telik az idő (az a röpke 2 1/2, majdnem 3 óra), "kiszöktünk" a környező utcákba, tudtunk autókat számolni, rácsodálkozni a világra és könnyebben lekötni a cukros lötyitől túlpörgött gyerekeinket, már egész hamar múltak a percek és órák. És utána végre kaptak enni is. Ilyenkor milyen jó evő lesz mind.... A kórházi leves és főzi percek alatt a pocakokban landolt :)
Az igazi tortúra csak ekkor kezdődött igazán. Vérvétel :( Dáviddal már szerencsére semmi gond, tudja, hogy ami muszáj, az muszáj. A kicsiktől nem csak én tartottam, hanem a nővérek is sorakoztak, hogy ha segítség kell, legyen elég kéz. Igazából egy segítő kézre volt csak szükség és arra, hogy az ölemben csücsüljenek. Azt hiszem NAGYON, de NAGYON BÜSZKE lehetek mindkét pöttömre. Mert a vákuumos csúcs szuper technika nem igen akart működni. A tűszúrást követő pillanatokon kívül nem sírtak, sőt még igazán lefogni sem kellett egyiküket sem, pedig nem két pillanat volt megtölteni a négy kémcsövet. Patrikkal is eltartott vagy 10 percig, mire lassan, mindenféle pumpáló, masszírozó technika bevetése után sikerült a csövecskéket megtölteni, de azt hiszem a mai nap igazi hőse Oliver volt. Az első tűszúrás után semmi. Pedig tolták, forgatták a tűt mégsem. Bevallom nézni sem tudtam, annyira sajnáltam, de ő mint egy igazi kis hős teljesen csendben tűrte. Szóval újabb szúrás. De ekkor már nem a vákuumossal. hanem egy nagy, vastag, szép, sárga tűvel, aminek szabad a vége. Itt már ő sem volt teljesen toleráns és együtt működő, eltörött a mécses, azt hiszem érthetően. Amikor pedig sikerült, és elindul a vére kicsi cseppenként, megadóan, néma csendben hüppögött csak tovább. Cseppenként masszírozták ki a kis kézfejéből a négy teli kémcsőre valót, több mint 20 percen keresztül. Nyugodtan ült az ölemben, miközben simogattam a kis buksiját és csak dicsértem, dicsértem és ámultam, bámultam... Azt hiszem nagyon klassz kispasijaim vannak.
Holnap folyt.köv. Remélhetőleg egyszerűbb napunk lesz, egyrészt nem kell éhgyomorra mennünk, másrészt pedig UH vizsgálat következik. kaptunk egy kis haladékot a következő fújkálósig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése