Egyszerűen imádom, amikor reggel, miközben még ébredezem, csukva a szemem és megpróbálom magam felé azt az illúziót kelteni, hogy még alszom, még nem kell felkelni, hallom, ahogyan kint pusmognak a nappaliban és készülnek a pillanatra. Ma ismét különösen kedves volt az alkalom, hiszen a kicsik is készülődtek, nem is akárhogyan... Nekik is jutott egy szál virág - mert a világ legjobb apukája és férje erről sem feledkezett meg - és szégyenlősen, szemlesütve szorongatták kis csokrukat. Először csak úgy édesen kezembe nyomta Patrik a virágot, miközben pedig a puszit próbáltam megkapni mellé tőle, vissza is szerezte és többé nem engedte. Oli már rutinosabb virág-örzőnek bizonyult, mert bár a puszit simán adta, a szál virág utána hosszan nála maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése