Már el is felejtettük, hogy volt félévi bizonyítvány osztás. Én naiv azt gondoltam, hogy most jön egy kis nyugis időszak. Hát tévedtem :-) Egyrészt folytatódik a rohanás és nemcsak a mindennapjainkban, hanem a tananyagban is, legalábbis Dávidéknál. Megint itt a nyakunkon 3 nagy dolgozat, amiből egyet már meg is írt (földrajzból), hétfőn fog írni angolból(amit szintén ma írt volna, csak beteg lett Ági néni) és csütörtökön következik majd a történelem, az én egyik kedven korszakomból: Ókori Hellas.
Büszke vagyok rájuk. Nagyon. És igazán nem tudom melyikükkel is kezdjem. Talán az egyszerűbbik gyermekemmel, aki mindig "kiszámítható", akire mindig lehet számítani, és bízni a tudásában? Vagy Dáviddal, aki csupa érzelem és szélsőség, "kiszámíthatatlan széllökésekkel", és nem bízom a tudásomban attitűddel?
Tulajdonképpen azt hiszem mindegy. Mert mindketten igen szépen teljesítettek. Dominik bizonyítványa a szokásos kitűnő, dicséretes szorobánnal és példás magatartással, szorgalommal. Igen, ő majdnem tökéletesen kiszámítható. Mert tökéletesen megbízhatok abban, ha azt mondja kész a leckéje, akkor ténylegesen kész is van és tudja is. Magától hajlandó bepakolni a táskáját, rendet rakni az asztalán, és reggel másodpercek alatt képes magához térni felöltözni és útra készen állni a hajnali rohanásra az uszodába. Emellett rengeteget sportol, úszik, focizik, atletizál és tornára jár (fiú tornára). Ügyes és precíz. Dávid nem hozott kitűnő bizonyítványt, mégis jobbra sikeredett, mint amire én számítottam. És bár én is, a család is és a fejlesztő pedagógus is tudja, hogy sokkal több van ennél benne, sokkal több munka, tanulás, de leginkább tudás, én megdicsértem. Mert azt szeretném ha elhinné végre, hogy ügyes, hogy okos és nincs az eszével, kobakjával semmi baj. Ha végre képes lenne szóban is felelni úgy, hogy tényleg azt a tudást mutatja, mint ami van és nem egy jegyekkel rosszabbat. És ebben azt gondolom, hogy nem csak a figyelemzavar a hibás. De remélem hamarosan majd ennek is utána tudunk járni a szokásos két éves "felülvizsgálat" során, de erről majd később. Szóval megdicsértem. Mert bár a technika nem tartozik a fő tantárgyak közé, de dicséret került az ötös mellé, és a sok sok rajzból, énekből és leginkább testnevelésből kapott szaktanári dicséret után már nem csak 3 osztályfőnöki dicsérettel büszkélkedhet, hanem egy igazgatói dicsérettel is. Örülök, hogy így az ötödik tanév során végre elismerték, hogy van amiben átlag feletti, van amiben ő is tökéletes, sőt.... A többi tantárgy sem lett rossz, nagyjából 4-es átlagot hozott, mindent összevetve. Ami pedig lefelé húzta azon meg továbbra is dolgozunk itthon, a fejlesztésen egyaránt. Remélem év végére még több érik be a gyümölcsökből :-)
És mire írtam, hogy pörög tovább az őrült mókus kerék? Hát elsősorban a dolgozatokra. Másod sorban pedig a mindennapok zsúfoltságára. Még szokjuk az új helyzetet a kicsikkel, hogy anya dolgozik, még ha csak itthonról is. A nagyobbaknál is beindult a nagyüzem a sportolás terén, Domiéknál szinte minden hétvégén focikupák, Dávidék pedig most készülnek az Országos Fizikai Erőnléti Versenyre, ami jövő szombaton lesz Győrben (Húzódzkodás 30”, lábemelés 1’ vízszintesig, Pálya futás 6 kör: 2640 méter). Nem semmi kihívás. Ha a futásban is rendesen odateszi magát, akkor szép eredményre számíthat. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése