2010. szeptember 24., péntek

Kineziológia

Az iskolai kirándulás miatt csúsztunk egy hetet. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a kezelés, konzultáció, milyen eredmények születnek, kell-e további oldás és még sorolhatnám a felmerült kérdéseket. 
Sőt, írtam egy listát is, hogy milyen problémák merültek fel újabban, vagy folytatólagosan? Nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak. Mert egy részük folyamatos, más részük pedig mondhatni régi, a nyár elmúltával ismét előtérbe kerülő.
Szóval ma voltunk a 6 hét helyett 7 hét múlva ismét kezelésen Dáviddal. Szívesen indult velem útnak a kis-nagy legény. Azt hiszem most is hajtotta a kiváncsiság. Most egy kissé más irányból közelítettünk Dávidhoz, pontosabban nem én, csak én is aktív részese voltam. Mint írtam vittem a kis papírkánkat a megoldást váró kérdéseinkkel. A kezelés elején Anna kérdezte, hogy volt-e változás, ha igen milyen. Jó avagy rossz? Vagy hullámzó a változás? 
Változás volt és van is. Azt hiszem a kezelést követő pár nap rosszabb volt, mint előtte bármikor. Ingerlékeny volt Dávid, többet változott és szeszélyesebben a hangulata. Pedig ezt ő alapból is tudja művelni, most ez is felkerült a kis listára. De ahogy csináltuk a házi feladatot és teltek a napok, sőt hetek talán kicsit kiegyensúlyozottabb lett. Na nem a megtestesült nyugalom azért :-) Változott a saját magához való hozzáállása is. Talán nem minden alkalommal hangzott el, hogy de nem tudom, sőt.... Azóta ha jól emlékszem nem mondta magára, hogy persze mert én hülye vagyok.... Szóval ha nem is látványos a változás, de változás történt. A múltkori kezelés alkalmával a kezelés a cél meghatározásával kezdőtött, azaz "képes vagyok véghezvinni azt, arra amire születtem". Azaz amit akarok, azt véghez is tudom vinni. Ilyen értelemben tényleg sokat javultunk. 
Mint írtam, most másképp történt a kezelés menete. Két órát voltunk Annánál. Nem volt célmeghatározás. Elindultunk a felelősséget vállalok a cselekedeteimért irányba, nem hárítok. És előtérbe került a kis listánk második eleme is a körömkaparászás és még sok-sok egymástól független, de mégis összefüggő apróság. A tesztelés során kiderült, hogy kettős oldást kapunk, azaz Dávidon keresztül én is oldást kapok, hiszen a most feltárt probléma hozzám köthető. Nagyon érdekes volt számomra, hogy egy olyan bennem lakozó törés került oldásra, amire soha nem is derült volna fény, ha nincs Dávid és én nem akarok minden erőmmel, idegszálammal rajta segíteni. Mennyire igaz, hogy a testünk az igazán nagy traumákat annyira mélyre zárja a tudatalattinkba, hogy a leghalványabb emlékünk se legyen róla...
Remélem tényleg megnyugvást, megoldást hoz majd a jövőben ez a délután, és Dávid tudja majd vállalni a felelősséget a tetteiért. És milyen érdekes a sors? Nála az oldás formájának meghatározásánál mire jutottunk? Hogy amiatt nem tudta vállalni eddig a felelősséget, mert nem működtek az összefüggések, azaz nem működött ilyenkor együtt a jobb és a bal agyféltekéje, azaz totál kavarodás állt fent ott bent. És mi áll Dávid pszichológiai szakvéleményében? Keresztdominancia. És milyen házi feladatot kaptunk, illetve kapott Dávid? Össze kell hangolnia kéz és lábmozdulatok keresztezésével minden reggel a két agyféltekéjének működését.  :-) Erre mondják kicsi a világ, vagy minden mindennel összefügg és semmi sincs véletlen?
Azt gondolom ez így van, mint ahogy azzal is mélységesen egyet értek Annával, hogy az sem véletlen, hogy anyai ágon már generációk óta lányok születtek és lám, én megtörtem a sort, mert 4 fiam van :-) 
Visszatérve a kezelésre, hosszú, tartalmas, tanulságos és mégis magával sodró volt, oly annyira, hogy még az idő múlását sem vettük észre. Dávid locsogott-fecsegett is közben, kérdezett, hogy mindent értsen. 
És azt hiszem mindketten megtanultuk, hogy egy király legyen király a saját királyságában, ne pedig a megmentő lovagra váró hercegnő.
Remélem hamarosan pozitív változások történnek. Anna szerint látványos, nagy változásoknak kéne történnie. Most várnunk kell és figyelnünk. Hát ha más nem, talán végre le fogom tudni vágni Dávid kézkörmeit, amiket már évek óta nem sikerült. (mert elvileg a körömpiszkálást felváltja az olvasás) Ez utóbbi külön öröm számomra vagy legalábbis lenne, lesz, mert én imádok olvasni és már évek óta hiába próbálom rávenni, hogy az olvasás élmény, élvezet és remek szórakozás. Hátha...
:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése