Csak úgy rohannak a hétköznapok, észre sem veszem és ismét eltelik egy hét. Még nekem is bele kell rázódnom az év kezdésbe, kinek mikor milyen hét van az iskolában, mikor mit kell pluszban becipelni. Azt kell mondanom, hogy viszonylag flottul zajlanak a reggeli indulások, a péntek volt a kivétel, amikor mindkét fiú lassított felvételként funkcionált. De hát a péntek már csak egy ilyen nap, érthető módon elfáradtak addigra. Még csak nem is az ébredéssel volt a gond, hanem azzal, hogy időre felöltözni, reggelizni és elindulni. De szerencsére még nem késtünk :-)
Domi hamar belerázódott a heti háromszori hajnali uszodába (Sport tagozat - úszó osztály, ami heti 3 reggeli uszodát jelent), beindult végre a délutáni edzés menet is a suliban náluk, ismét heti két focival és két atlétikával. Szerdánként azt hiszem nem kell majd őt álomba ringatnunk, hiszen reggel kezdünk az usziban 7:20kor, délután lesz atlétikája és foci edzése, majd még egy uszoda, hogy tavasszal simán vegye a kenus akadályt, azaz meglegyen minden úszás nemben a tökéletes vízbiztonsága. Hát ma van a főpróba menni fog-e, bár a délutáni uszoda, csak jövő héten indul. És emellett meg kell szép lassan szoknia, hogy "komoly" másodikosként, már bizony vannak dolgok, amiket meg kell tanulni kívülről, mint például egy-egy nyelvtan szabály, hogy hosszabbak az olvasmányok és azt bizony el kell olvasni még itthon is este, és visszazökkenni a korábban remekül szuperáló másolásokra, amikor nem vétett hibákat. Persze most már ezek is nehezebbek, hosszabbak, de ha eddig ment hiba nélkül, akkor most miért ne sikerülhetne ugyanígy. De hát hosszú volt a nyár, kell egy kis visszaszoktató időszak. Szerencsére ezt a tanító nénik is tudják :-)
Dávidéknál elég furcsán alakult az órarend Három, azaz 3 hétig tart az"A" hét, és utána három hétig a "B" hét is. Ennek a tegnapi szülői értekezleten megtudtak alapján az az oka, hogy vannak olyan tantárgyak, amiknek nagyon kicsi az óra száma, ezért tömbösítve, magasabb óra számban tanulják. Így lehet, hogy most 3 hétig heti 2 biológia óra volt, majd 3 hétig ehelyett földrajz lesz hasonlóan. A többit még rejtély fedi számunkra is. Van egy érdekes nevű tantárgyuk is, az NSZO. Nevezetesen a nem szakrendszerű oktatás. Ennek az a célja, hogy amit az egyes tantárgyakból külön-külön tanulnak tény anyagként, azt átültessék a gyakorlatba is. Azaz ne csak matematika órán tudjanak szorozni, osztani, összeadni, kivonni, hanem ha bemennek egy étterembe és kapnak egy étlapot, akkor tudjanak rendelni 3 fogást a rendelkezésre álló pénz keretükből, vagy egy 2 főre kitalált receptet át tudjanak alakítani 4 főssé, vagy ne csak a gyakorlatban tornázzanak, hanem megtanulják azt is ami mögötte van, megismerkedjenek a sport hátterével is, mit lehet tudni az olimpiákról, versenyekről, ha látnak egy színházi plakátot, akkor tudják értelmezni azt. Kíváncsian várom mit hoz ez a tantárgy. Remek elgondolásnak tartom, hogy a második nyelvet szakkör keretében tanulhatják úgy, hogy megfelelő óraszáma révén része lehet a bizonyítványuknak. Hogy lehetőségük van nyelvi tanulmányútra menni nyelvi környezetben. Hogy végre kaptak egy olyan osztályfőnököt, aki szeretné ha szeretnének olvasni és ezért minden hónap első irodalom óráján saját maguk választotta regényt olvashatnak, beszélgetnek róla, írhatnak belőle, illetve kell is belőle házi dolgozatot írniuk. Mert a magyar oktatásban nagy hibának tartom, hogy nem tanítják meg a gyerekeket az olvasás szeretetére. És persze, tudom, hogy szerethető Móra, vagy Móricz is, Jókai, vagy Gárdonyi, de amikor én voltam ekkora, én is szívesebben olvastam a boldog és felhőtlen kalandokról szóló nem éppen szépirodalmi műnek tekinthető gyerek irodalmat, mint a betegséggel tűzdelt, akkori kort és körülményeket bemutató, szomorú sorsokat bemutató hazai szépirodalmat. Aztán amikor már nagyobb lettem, szívesen olvastam többször is A kőszívű ember fiai -t vagy az Egri csillagok-at, de én is elrettentem a több száz oldalas vastag könyveknek még a látványától is. Hát remélem végre az én nagyfiam is megszereti az olvasást, mint az anyukája, és bele tud majd felejtkezni egy regény varázslatos világába, magával fogja ragadni a történet, és ha igazán érdekes a könyv, akkor majd elem lámpával a paplan alatt fog olvasni, mint én annak idején.
És, hogy a két legkisebb se maradjon kis a mindennapjainkból.... Hááááááááááááááát, feladták a leckét alaposan nekem, nekünk. Hiszti van a köbön, ha éppen nem az van, amit kitaláltak. Márpedig sokszor tud így alakulni egy nap :-) Arról talán már írtam, hogy tudnak verekedni és harapni. És ezt egymással művelik. Mert persze, hogy mindkettőjüknek mindig és mindenkor ugyanaz és ugyanakkor kell. De hogy honnan szedték azt az ötletet, hogy ha nem szeretnének valamit, akkor a fejüket ütögessék elég keményen az éppen ott található mindenbe, legyen az fal, ágyrács, járóka rács.... Ettől lila foltos és dudoros lesz a kiskobak és a frász kerülget, hogy mikor töri be a kis fejecskét saját magának. És persze nem segít a szép szó, a simogatás, és ha éppen egyedül vagyok, akkor kettőt egyszerre már nem tudok ilyenkor kikapni az ágyból, járókából. Remélem hamar leszoknak róla. És persze várom az isteni szikrát, hogy mivel lehet őket erről lebeszélni. Gyűjtöm a tanácsokat védő nénitől, doktor nénitől, ismerősöktől, de sajnos nem lettem okosabb. Mert azt magamtól is tudom, hogy nem szabad hagyni, mert megsérülhet, ha erővel csinálja... De a másik oldalról, mindenben engedni sem lehet az ő akaratuknak. Szóval SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG, ahogy Micimackó mondta, amikor beszorult nyuszi ajtajába :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése