Tegnapi és mai napi mérleg

Mára és tegnapra is sok feladat hárult rám és ránk és persze az izgalmaktól sem volt mentes a két nap. 

Dominik hétfőn ajándékot hozott :-), egy csillagos ötös matematika dolgozatot. Ezek a legszebb kis ajándékok, amikor  látom, hogy a törődés, odafigyelés nem tűnik el nyomtalanul, hanem igenis beépül a kis életükbe. Gyakoroltunk rá és megérte. Mert persze tudja, jól megy neki, de a stressz helyzet mindig hozhat meglepetéseket. Van amikor pozitívat és van amikor negatívat. Tavaly megtapasztaltuk, hogy minden számonkérés előtt figyelmeztetni érdemes őt, arra, hogy olvassa el rendesen a feladatokat és nézze meg alaposan milyen választ is várnak a kérdésre, vagy hogy biztosan a helyes választ választotta-e ki a sok-sok lehetőségből. Mert előfordult, hogy egy paróka fényképéről neki nem maga a paróka jutott eszébe, hanem egy bohóc, vagy amikor az öt érzékszervünket kellett felsorolni és ott voltak segítségként az ábrák, akkor ő magát a szervet, amivel érzékeljük az érzékeket elfelejtette odaírni. Ezeket a kis hibácskákat mára sikerült leküzdenünk, megtanulta Domi, hogy nem kell elsőként beadni a dolgozatot, de alaposan át kell néznie, mielőtt kiadja a kezéből. És bár nem kell kapkodni, de az időbe bele kell férni. És bár időnként harcol velem, hogy ezt vagy azt nem kell tudni, de azért utólag mindig boldog, amikor Ő tudta. És SIKERÜLT, bekerült a foci csapatba is :-) Ma pedig másodszor ment fiú tornára, ahol kézen állnak, zsámolyt ugranak és csupa ilyen érdekes és izgalmas mozgást végeznek. Imádom, amilyen lelkes. Aztán persze hozott egy négyest is magyarból, mert a megengedett 3 hiba helyett négyet ejtett. Kíváncsi vagyok mi volt az a négy hiba, reggel megpróbálom megsasolni, mielőtt elindulnak az akadály versenyre. Ahol viszont Ő az egyik CSAPATKAPITÁNY. Márpedig csapatkapitányt Erika néni választott (állítólag azok közül, akikben meg lehet bízni :-) )

Tegnap volt először német szakköre Dávidnak. Előző este nagyon lelkes volt, sorolta mit kell vinni rá, mikor kezdődik délután és ha ügyes és jól halad, akkor milyen lehetőségek nyílnak meg előttük. Nagyon kíváncsi voltam arra, milyen élményekkel, érzésekkel érkezik haza. Pozitívan érkezett haza, és ami még ritkább, kezében a német füzettel és egyből mutogatta miket tanultak. Ma pedig megint elszomorított. Mert matematikából házi feladat hiányt írtak be az üzenő füzetébe, pedig még én is megnéztem készen van-e és kész volt, csak éppen nem a füzetébe, pedig oda kellett volna írnia. Ezekért igazán mérges tudok lenni, mert ha nem ért, tud valamit bármelyikük, az belefér, azon tudunk segíteni, tanulunk együtt, magyarázok szívesen, de amikor ilyen butaság miatt kerül rossz jegy az ellenőrzőbe.... Azért dühöngök....
Ma egyébként negyedéves asztma kontrollon voltunk. Hát nem túl pozitív a mérleg. Ahogy sejtettem, Domi gyógyszer adagja visszakerült az előző szintre, azaz visszaemelte a doktor bácsi (új doktor bácsi, a régi annyira elfoglalt lett, mióta ő lett a főnök, hogy leadta a rendelését). Nagyon rosszat fújtak, kellett mindkettőjüknek ventolin is. És sajnos mehetünk egy hónap múlva ismét. Jajjjjjjjjjj. 
Domi nagyon ügyes volt a külön úszáson, Roland szerint, ha így marad, nyáron már mehet kenuzni a tesóval
:-)
Oli is megszenvedte ma a magáét a Dévény Anna tornán. Nem szeretem látni, hogy ennyire nekikeseredik, sír, zokog közben, tudom, hogy van amikor biztosan fáj közben, de azért ő szeret "szenvedni". De azt is tudom, hogy nagyon jót tesz neki, és utána rohamosan javul az a kis lemaradás, ami a kötött izomzatából adódik. És nagyon ügyesen csinál mindent.
Ami pedig a drukkot és szorítást illeti? Abban még kérek egy kis segítséget :-) Még szükség van egy kis drukkra....

Helyzet

Hát nem jutottam előrébb a befejezetlen teendőimben. Patrik sajnos megint annyira hisztis, hogy muszáj rá nagyon intenzíven figyelni amikor épp ébren van, ez pedig valahogy mostanában szinte az egész napra jellemző. Napok óta nem alszanak napközben. Üti, vágja, csépeli a kis kobakját, és már kék és zöld, lila színekben pompázik. Nagyon féltem, nehogy betörje a saját kis buksiját és nehogy baja essék. A doktor nénivel is konzultáltam, de nem igen volt "új" ötlete. Illetve azt tanácsolta, hogy kérjük ki szakember segítségét, hátha van egyéb olyan lehetőség, ami nekünk még nem jutott eszünkbe. Az egyik elérhetőséget, egy pszichoterápiás központtal rendelkező egészségügyi központot fel is hívtam telefonon, de annyira lekezelően és nem segítőkészen álltak a kérdésemhez, hogy inkább letettem a telefont. Egy gyógyászati központban miért vonnak felelősségre egy telefonos kérdésnél, hogy beutaló szükséges minden ellátáshoz, és miért nekem kell tudnom, hogy akkor most ez a problémám az ideggyógyászra, pszichológusra vagy pszichiáterre tartozik-e? Főleg, hogy csak afelől érdeklődtem, hogy ki tudna tanácsot adni, hogy milyen módszerekkel lehet egy kisgyerek (16 hónapos) hisztijét megfékezni? Megint konstatáltam, hogy a hazai orvosi ellátás, tisztelet a kivételnek, amiből körülöttünk alapvetően van bőven, hagy némi kivetnivalót maga után. Elsősorban a hozzá állásban. Hiszen egy telefonos érdeklődéshez miért kellene beutaló? Vagy lehet, hogy ha a "drága" recepciós, ahelyett, hogy kioktat elég otromba stílusában bekapcsol valamelyik szakrendelésre, akkor telefonon is tudnak egy aprócska ötletet adni, ami segíthet, vagy majd ők mondják el részletesebben kihez lehet ilyen problémával fordulni és milyen papírok szükségeltetnek hozzá.

Szerencsére Anna a kineziológus pont akkor hívott vissza, tegnap ugyanis hagytam neki üzenetet, tudunk e segíteni általa Patriknak (és Olinak). Nagyon tanulságos volt ismét a beszélgetésünk. Az egy dolog, hogy kerestünk egy időpontot, amikor rajtam keresztül megpróbálunk megoldást találni a problémára, de olyan kérdéseket tett fel, amin magam is meglepődtem és meglepően igenlő választ kellett adjak a kérdésre. Először csak azt kérdezte, hogy ettek-e édességet nagyobb mennyiségben mostanában az ikrek. Igazából szerencsére nem jellemző a nassolás náluk, de azért ha kisül egy tepsi almás pite, természetesen ők is rácsapnak és lelkesen majszolják, harapják a pite kockát. De azt hiszem a két nagyobbhoz képest igazán egészségesen táplálkoznak, sok levessel, zöldséggel, főzelékkel, gyümölcsökkel. 

És akkor jött a bomba kérdés. 

- Cukros voltál terhesen? 

- Igen.

- Velük?

- Igen és inzulinon voltam.

- Akkor tudnod kell, hogy ez általános, hogy hiszti közben túlpöröghetnek a fiúk, amikor egy kicsit magasabb szintet ér el szervezetükben a cukor. Ne nagyon kapjanak fehér cukrot, ha valamit édesíteni kell, akkor gyümölcs vagy nád cukorral édesítsd. És igyanak nagyon sok vizet, ami kimossa a felesleget a szervezetükből.

Visszagondolva, amikor terhességi cukor beteg lettem velük (szerencsére elmúlt), akkor észrevettem, hogy ha sok folyadékot (ásványvíz) fogyasztok az étkezések után, akkor nem ugrik olyan magasra a vércukor szintem. De ha már nem napi probléma hogy elfelejti az ember. Azóta itatom őket rendesen és csak vízzel. De tényleg nem jellemző, hogy cukros ételt ennének, hacsak természetes formájában már nincs benne cukor, a rengeteg gyümölcsben is sok a cukor, és a felhalmozódásban talán az is szerepet játszik.

Azt hiszem addig inkább 100 szemmel figyelem őket, míg tudunk menni Annához, de nem megyek pszichológushoz, pszichiáterhez velük.

Játék

Jelentkeztünk egy izgi kis játékra itt , mellyel fotózást lehet nyerni :-) természetesen a négy kispasiról :-) Ribizlifotónál.

Zsúfolt hetünk lesz...

Jó kis zsúfolt hétnek nézünk elébe. Ma végre be kéne fejezzem a már régről maradt elmaradásaimat. Ez nagyon jó lenne, remélem a két legkisebb is partner lesz benne és nem lesznek túl hisztériások :-) Valahogy a múlt heti nagy takarítás végszavaként rendet kéne teremtenünk a pincében halmozódó romok és lomok között, hogy minden a helyére kerüljön, járható ösvényekkel, egyértelmű dobozokkal, megfelelő helyen a téli és nyári ruhák, a kinőtt és csak éppen pihenőn lévő ruhák és cipők soraival. Szerencsére vagy nem Domiéknál elmaradt a mára hirdetett, de már sokadszor csúsztatott akadály verseny. Ha marad a szép napos idő talán csütörtökön megtartják. A tegnapi esőzés miatt a Kamara erdő most szerintem kész sár tenger.

Holnap mindenki szorítson értünk, mert nagyon kéne egy kis pozitív töltet, hogy végre megint sínre kerüljön a családi kisvasút :-)

Szerdán reggel Dévény Anna torna Olinak és Dóri megnézi Patrikot is, mert néha pipiskedik :) Délután pedig a szokásos negyed éves asztma kontrollra megyünk a nagyobbakkal. Valami változás biztos kéne legyen, mert bár múlt alkalommal csökkent Domi napi adagja, de nagyon sokszor kellett a ventolin. Most ez a hétvégi eső pedig mindkettőjüket befullasztotta. Dávidéknál a Magyar Népmese Napja lesz az iskolában, játékos vetélkedőkkel tarkítva. Szülői és gyermeki kérdőívek sokasága. Tavaly volt egy-két kérdés, ami fejtörést okozott....

Csütörtökön én megyek orvoshoz, meg kellett volna már nyár elején ismételni a rákszűrésem, mert valami fertőzés volt, de valahogy mindig közbe jött valami, szörnyen aggódom is, hogy elblicceltem :-( Remélem minden rendben lesz, mert amúgy is parázom ezektől a vizsgálatoktól.

Péntek? Hát fordulópontnak ígérkezik, remélem így is lesz. Sok-sok drukkot kérek... Remélem az égiek ismét szárnyaik alá vesznek minket és elindul egy új kezdet. :-) 

Szombaton Futafok ismét, mindkét nagyobb fiú lefutja a maga távját. Kerületi futóverseny, mely a kerület iskolásai számára kötelező. Idén először már nem futjuk végig a távot a fiúkkal. Ennek több oka is van. Egyrészt nem bírnánk a tempóikat :-( mert mi ilyen kis punnyadtak vagyunk, másrészt pedig már nem szoktak futni a szülők ilyenkor, legalábbis ritka, vagy csak a nagyon lelkes, nagyon sportos szülők futják végig a távot a gyerekeikkel, illetve indulnak a felnőtt távon. Remélem az időjárás kegyes lesz és olyan szép napos idő lesz, mint tavaly volt. 

Fényképek

...amiket ígértem tegnap :-)

Na milyenek lettek?

Mérleg...

A hétvége tényleg zsúfoltra sikeredett. Annyi minden nem fért bele :-(

A kenu edzés jól sikerült, talán megint lesz egy kis kedv is hozzá Dávidban, mert gyanítom, hogy nem a "nem szeretem a kenut" volt a probléma, remélem a héten lesz folytatása :-)

Edzés után gyors lecke írás matematikából és nyelvtanból Dávidnál, Dominál pedig olvasásból és nyelvtanból szintén. Mert bár már írt csillagos ötös nyelvtan dolgozatot, és egy ismeretlen befejezésű matematikát, és hiába tudja tökéletesen az ABC-t, de a szabályok szabályok, amiket azért tudni kell: mint például milyenek lehetnek a magánhangzók, hogyan képezzük őket és mit tudunk a mássalhangzókról. És persze a olvasókönyvben pedig sok érdekes információt olvasott az őszről. Ebéd után pedig megérkezett Samu, Dávid kis barátja, osztálytársa, hogy míg kezdődik a szüli buli délután, addig egy jót játszanak. Jó kis hancúr kerekedett, jutott bele egy kis legó, egy kis dumcsi olyan kispasis módon, egy kis pattogatott kukorica egy kis Wii sport. Ez utóbbi vitte a pálmát :-)

Aztán irány a buli. Este fél nyolc is elmúlt, mire elindultunk nagyiékhoz a szokásos szombaton "ott alszunk majd sütünk-főzünk" programra. 

Ma pedig  az eső egy csomó jó kis programunkat elmosta. A kicsik hisztiztek, leginkább Patrik, megint tiszta lila-kék-zöld a kobakja az önpüfölésétől. Ezzel mit lehetne kezdeni. Mert egyértelműen hiszti, HISZTI a köbön. Sült egy kis almás pite, farsangi fánk (bár a farsang még odébb van tudom, de Domi annyira szereti, és én inkább megsütöm neki, mint megvegyem valamelyik nagy áruházi "kitudjamikorsütötték" zacskós verzióját. Közben a fiúk elkészültek a leckéjükkel, megtanultuk hogyan éltek az ősemberek, hogyan teltek mindennapjaik, megtudtunk sok mindent a népmesékről, sőt rajzolt is a nagy legény a népmese napjára, mint "kis festőinas'. A szokásos angol sem maradhatott el persze. Délután későn, Dominak pedig eszébe jutott, hogy Október 3-án lesz az Állatok Világnapja és arra valamilyen műalkotást szeretne készíteni, de a határidő holnap van :-) Ezeket hogy szeretem... De gyönyörű rajzok készültek. Megmutassam? Majd holnap, mert akkor apa szerint jobb fényképet tud csinálni a rajzokról, mert lesz fény :-)

Sajnos a Kezes-lábasra nem jutottunk el, de ebben a szörnyű esőben nem vágytam sehová, pontosabban egy valahová vágytam volna nagyon, de a négy kispasi nem éppen volt partner ma abban, hogy apájukkal kettesben eltölthessünk pár órát egy jó kis kávé, capuccino szomszédságában. De sebaj :-) majd legközelebb...

Azt hiszem így is szép és tartalmas hétvégénk volt.

Hétvégi előrejelzés

Megint eseménydús hétvégének nézünk elébe azt hiszem. Szombat reggel kenuedzés végre mert most volt egy hosszabb kihagyásunk. Nem tudom igazán megmagyarázni miért. Dávid is tiltakozott időnként és engedtünk. De valahol azt gondolom hogy csak jól érzi végre magát az iskolában, a tanulószobán, szeret utána locsogni-fecsegni, elidőzni a haverokkal és ezt a jó érzést nem szerette volna otthagyni. Emiatt keresett és persze talált kifogásokat. Nekünk meg kényelmes volt engedni, nem kellett délutánonként szétszakadni. De ugyanakkor azt is látom, hogy hiányzik a sport, a rendszeres mozgás az életéből. Hiányzik a tombolás, a felesleges gőz kieresztése. De talán majd holnap már többet fogunk tudni. Mert nyáron még nagyon élvezte, sőt, sokszor vele zárt a csónakház. Délután pedig ismét egy szülinapi parti. Most Dávid a meghívott. Utána irány nagyiék, sütés-főzés, kikapcsolódás, nekünk felnőtteknek is. Szeretnék beülni egy kávézóba Tommal és csak úgy kettesben váltani néhány olyan mondatot amikor nem szól közbe senki :-) Bár nagyon hiányozna, ha sokáig nem szólna közbe egyik kis aszfalt betyár sem. Mi lesz ha tényleg beszélni fognak az ikrek is?....

És akkor még az ősz kínálta program lehetőségekről nem is beszéltünk, hiszen hétvégén kerül megrendezésre az etyeki Kezes-lábos :-) Ha az időjárás megengedi, mindenképpen szeretnénk oda kilátogatni.

Kineziológia

Az iskolai kirándulás miatt csúsztunk egy hetet. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a kezelés, konzultáció, milyen eredmények születnek, kell-e további oldás és még sorolhatnám a felmerült kérdéseket. 

Sőt, írtam egy listát is, hogy milyen problémák merültek fel újabban, vagy folytatólagosan? Nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak. Mert egy részük folyamatos, más részük pedig mondhatni régi, a nyár elmúltával ismét előtérbe kerülő.
Szóval ma voltunk a 6 hét helyett 7 hét múlva ismét kezelésen Dáviddal. Szívesen indult velem útnak a kis-nagy legény. Azt hiszem most is hajtotta a kiváncsiság. Most egy kissé más irányból közelítettünk Dávidhoz, pontosabban nem én, csak én is aktív részese voltam. Mint írtam vittem a kis papírkánkat a megoldást váró kérdéseinkkel. A kezelés elején Anna kérdezte, hogy volt-e változás, ha igen milyen. Jó avagy rossz? Vagy hullámzó a változás? 
Változás volt és van is. Azt hiszem a kezelést követő pár nap rosszabb volt, mint előtte bármikor. Ingerlékeny volt Dávid, többet változott és szeszélyesebben a hangulata. Pedig ezt ő alapból is tudja művelni, most ez is felkerült a kis listára. De ahogy csináltuk a házi feladatot és teltek a napok, sőt hetek talán kicsit kiegyensúlyozottabb lett. Na nem a megtestesült nyugalom azért :-) Változott a saját magához való hozzáállása is. Talán nem minden alkalommal hangzott el, hogy de nem tudom, sőt.... Azóta ha jól emlékszem nem mondta magára, hogy persze mert én hülye vagyok.... Szóval ha nem is látványos a változás, de változás történt. A múltkori kezelés alkalmával a kezelés a cél meghatározásával kezdőtött, azaz "képes vagyok véghezvinni azt, arra amire születtem". Azaz amit akarok, azt véghez is tudom vinni. Ilyen értelemben tényleg sokat javultunk. 
Mint írtam, most másképp történt a kezelés menete. Két órát voltunk Annánál. Nem volt célmeghatározás. Elindultunk a felelősséget vállalok a cselekedeteimért irányba, nem hárítok. És előtérbe került a kis listánk második eleme is a körömkaparászás és még sok-sok egymástól független, de mégis összefüggő apróság. A tesztelés során kiderült, hogy kettős oldást kapunk, azaz Dávidon keresztül én is oldást kapok, hiszen a most feltárt probléma hozzám köthető. Nagyon érdekes volt számomra, hogy egy olyan bennem lakozó törés került oldásra, amire soha nem is derült volna fény, ha nincs Dávid és én nem akarok minden erőmmel, idegszálammal rajta segíteni. Mennyire igaz, hogy a testünk az igazán nagy traumákat annyira mélyre zárja a tudatalattinkba, hogy a leghalványabb emlékünk se legyen róla...
Remélem tényleg megnyugvást, megoldást hoz majd a jövőben ez a délután, és Dávid tudja majd vállalni a felelősséget a tetteiért. És milyen érdekes a sors? Nála az oldás formájának meghatározásánál mire jutottunk? Hogy amiatt nem tudta vállalni eddig a felelősséget, mert nem működtek az összefüggések, azaz nem működött ilyenkor együtt a jobb és a bal agyféltekéje, azaz totál kavarodás állt fent ott bent. És mi áll Dávid pszichológiai szakvéleményében? Keresztdominancia. És milyen házi feladatot kaptunk, illetve kapott Dávid? Össze kell hangolnia kéz és lábmozdulatok keresztezésével minden reggel a két agyféltekéjének működését.  :-) Erre mondják kicsi a világ, vagy minden mindennel összefügg és semmi sincs véletlen?
Azt gondolom ez így van, mint ahogy azzal is mélységesen egyet értek Annával, hogy az sem véletlen, hogy anyai ágon már generációk óta lányok születtek és lám, én megtörtem a sort, mert 4 fiam van :-) 
Visszatérve a kezelésre, hosszú, tartalmas, tanulságos és mégis magával sodró volt, oly annyira, hogy még az idő múlását sem vettük észre. Dávid locsogott-fecsegett is közben, kérdezett, hogy mindent értsen. 
És azt hiszem mindketten megtanultuk, hogy egy király legyen király a saját királyságában, ne pedig a megmentő lovagra váró hercegnő.
Remélem hamarosan pozitív változások történnek. Anna szerint látványos, nagy változásoknak kéne történnie. Most várnunk kell és figyelnünk. Hát ha más nem, talán végre le fogom tudni vágni Dávid kézkörmeit, amiket már évek óta nem sikerült. (mert elvileg a körömpiszkálást felváltja az olvasás) Ez utóbbi külön öröm számomra vagy legalábbis lenne, lesz, mert én imádok olvasni és már évek óta hiába próbálom rávenni, hogy az olvasás élmény, élvezet és remek szórakozás. Hátha...
:-)

12 év

1998.szeptember 19. 17.45 Vajdahunyadvár, Jáki kápolna

Márta és Tamás

Úgy döntöttünk, hogy 

még szebbé varázsoljuk egymás életét, ezért

1998.szeptember 19. napján

 házasságot kötünk.

Szeretnénk, ha Ön és kedves családja

osztozna velünk a nap örömeiben

és megtisztelne bennünket jelenlétével 

17.45-kor a Vajdahunyad vári Jáki kápolnában

tartandó esküvőnkön.

"Ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. 

Egyetlen leszel számomra a világon, és én is

egyetlen leszek a te számodra.

Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a 

szívével lát az ember. Ami igazán lényeges,

az a szemnek láthatatlan."

                                             (A. de Saint-Exupery)

Egyházi szertartást megelőzően a Hősök terén :-)

Azt hiszem, hogy a fenti idézet még ma is teljesen megállja helyét az életünkben. Egy kicsike módosítással. Mert egymás számára valóban egyetlenek voltunk és vagyunk, de a családunkon belül kiegészültünk négy kis tündérrel az eltelt 12 év alatt, akik bearanyozták/zák mindennapjaink. Őket is igyekszünk megszelidíteni. Próbálkozásainkat több-kevesebb siker koronázza a mindennapokban, de remélem, hogy a végeredmény 4 igazán megszelidített kis "rosszcsont" lesz.

Polgári szertartás

Egyházi szertartás :-), házassági fogadalom

Itt már házasok voltunk "félig"

Robokuty

Péntek óta van egy robokutyunk. :-)

Na jó, már legalább három hete tagja kis családunknak, csak éppen ekkor mentünk a kötelező oltásra vele. És ott szembesültünk a tudomány vívmányaival. Mert hogy kiderült, (valamiért eddig elkerülte a figyelmünk, vagy csak 4 gyermekünk mellett nem voltunk elég informáltak a témában) hogy Július 1-től minden tulajdonost váltott kutyának kell rendelkeznie microchippel. Hát Luckynak nem volt, ezért mielőtt bármilyen kötelező kis oltást ellátást elvégeztek volna rajta, kapott egy kis microchipet. Igy lett robokutyunk. Persze utána megkapta a szokásos oltást és ellátást is. 

Legközelebb két hét múlva lesz esedékes oltásunk és utána már csak egy fog hiányozni és "Irány a nagyvilág..."

Visszatérve a chipre, bár mint említettem nem tudtunk róla, hogy kötelező, hogy már a tenyésztőnek dolga lett volna a chip beültetése Luckyba, mégis azt gondolom, hogy nagyon hasznos dolog. Több okból is. Azon túlmenően, hogy már volt szökevény kutyusunk, aki ha tűzijáték vagy nagyobb vihar támadt, akkor képes volt árkon-bokron menekülni. Szóval ha elveszik egy chippel rendelkező kutyus, akkor könyebben megtalálható. De azt hiszem, hogy a leginkább hasznos mivolta egy chipnek nem ebben rejlik, hanem, hogy sok információt meg lehet tudni a kutyusokról. Ki a gazdája, mikor milyen oltásokat kapott. És azt hiszem ez utóbbi a legfontosabb, ha valamilyen gubanc adódna egy ismeretlen kutyus és köztünk. 

Szóval hajrá robokutyok. :-)

Harmadik hét, 16 hónap és a mindennapok

Azt hiszem eddig egész jól indult a tanév. De még nem tudom, ez minek köszönhető. Bár azért nem minden klappolt, klappol teljesen sikeres harmadik hetet tudhatunk magunk mögött. Túl vagyunk az összes szülői értekezleten, ismét kiderült, hogy bár ingyenes az oktatás, de azért mégsem :-) Mert bár jár az ingyen tankönyv, de a keret feletti földrajz atlaszt meg kellett vásárolni, és akkor még hol van a sok sok egyéb plusz kiadás, mint edzések, különórák, szakkörök segéd kellékeinek a díjai, a tantárgyi óhajos és sóhajok kielégítése, az osztálypénz, az év végi kirándulás előrelátható költsége és még elég hosszan írhatnám a listát. De ezt amúgy is tudjuk. 

Csak ne nehezítené a helyzetet egy-egy nem várt bosszantó kis apróság. A heti top címet Dominik edző cipője érdemelte ki. Májusban kapta, márkás (F-el kezdődik), és már a harmadik napon gondjaink voltak vele, mert elkezdett az orra leválni, de visszavittük. Akkor azt mondták, hogy a sport cipőt nem rendeltetés szerűen használtuk, ezért megjavítani lehet csak. Igazából már akkor bosszankodtam, de úgy voltam vele, hogy a festék amúgy sem fog sokáig tartani a cipő orrán, de a talpa legyen stabil és strapabíró, ha ez megvan egye kánya. Bár ne ette volna. Ugyanis tegnapra levált a cipő talpa. Ismét elvittük vissza, ahol ismételten elküldték bevizsgálásra, hogy rendeltetés szerűen használtuk-e a sport cipőt. Mert hogy az látszik rajta focizott benne a gyerek. Na de miért ne tette volna egy edző cipőben? Miben kellett volna fociznia, öltönyhöz való elegáns lábbeliben? vagy papucsban? vagy szandálban? Akkor miért hívják edző cipőnek? Ráadásul márkás, elvben jó minőségű edző cipőről beszélünk. Ki tudja mikorra lesz meg a bevizsgálás, milyen "szakvélemény " születik a cipő használati módszereinkről. 

Meg lenne végre egy kis igazi szép őszi idő, nem ez a folyton esik, nyirkos és hideg. Ezt nagyon nem szeretem, sőt.... Annyira nem várom a megint nyolc réteg ruha mindenkire, persze először magamra, hogy ne a többiekre izzadjon rá a kabát, sapka, sál, mert akkor megfáznak. Így csak én fogok megfázni. Nem mellékesen már sikerült is. Nem is kicsit. És sajnos nem csak nekem, hanem Patriknak és Olivernek is csorog a nózija és köhécselnek. Remélem ők szerencsésebbek lesznek nálam, és nem hatalmasodik el rajtuk a kór. Bár ezen sem kellene meglepődni, amikor reggel beérve Domival az iskolába mindenki náthás és köhög, tüsszög és hasonló a helyzet Dávid körül is. És mindenhol és mindenkinél körülöttünk.

De a sulik egyenlőre jól szuperálnak. Dominik továbbra is szereti, nem kell noszogatni, bár azért felejtett ő is a nyáron. Na nem tudást, csak valahol a figyelmét veszítette el egy kicsit. Mert folyton lemaradnak azok a fránya pöttyök, ékezetek, vesszők és mondat végi írás jelek. De remélem hamarosan ez is visszakerül a normális kerékvágásba. És ismét tündökölni fog a sok szép piros pontocska, mosolygós, sünike és társai mind a tájékoztató füzetben, mind pedig a könyvekben és "kisfüzetekben". Dávidnak is megmaradt még a lelkesedése, bár a szóbeli feleletekre való készüléssel küzdünk. De azt gondolom, ezt nem lehet megtanulni egyik pillanatról a másikra. Hiszen nagy változás a korábbi szóbeli felelésekhez képest, hogy most magától kell tudja elmondani a tanultakat és nem kérdésekre kell külön külön felelgetni. És azt is most kell megtanulnia Dávidnak (szóval nekem azt is meg kell tanítanom neki), hogyan kell megtalálni a két oldalnyi olvasottakban a lényeget, a fontosat és melyiket kell szó szerint tudni és melyikről elég csak mesélni. Hozzászokni ahhoz, hogy jóval több a váratlan röpdolgozat, az órai eleji kis beszámoló (van ahol minden óra így kezdődik) és ezekre igenis osztályzat kerül. De eddig sikeresen vette a nagy fiú az akadályokat.

A tegnapi Kamara-erdei kiránduláson jól érezte magát és még az időjárás is kegyes volt hozzájuk, mert majdhogynem sütött a napocska míg az erdőben jártak. Azóta bezzeg leszakadt az ég....

Ma pedig oltásra megyünk. Na nem mi, hanem Lucky kutyus, mert örülnék neki, ha már sétálni lehetne vele...

Az ikrek pedig betöltötték a 16 hónapot szerdán. Szépen fejlődnek, Patrik 9020g, Oliver pedig 9240g. Mindkettőjüknek kint van 4-4 rágó fogacskája és a középső 4 alul és felül is, azaz van 12 foguk fejenként. Imádják a gyümölcsöt és a főzeléket legnagyobb örömömre, mert a nagyok nem járnak fényes példával előttük ezen a téren. Még a magassági paraméterek hiányoznak, de ebben én vagyok a ludas, mert még nem volt esélyem sem a méricskélésre. De majd hétvégén pótlom, mint ahogy fényképekkel is adós vagyok a kis naplónknak.

Apró-cseprő dolgok

Csak úgy rohannak a hétköznapok, észre sem veszem és ismét eltelik egy hét. Még nekem is bele kell rázódnom az év kezdésbe, kinek mikor milyen hét van az iskolában, mikor mit kell pluszban becipelni. Azt kell mondanom, hogy viszonylag flottul zajlanak a reggeli indulások, a péntek volt a kivétel, amikor mindkét fiú lassított felvételként funkcionált. De hát a péntek már csak egy ilyen nap, érthető módon elfáradtak addigra. Még csak nem is az ébredéssel volt a gond, hanem azzal, hogy időre felöltözni, reggelizni és elindulni. De szerencsére még nem késtünk :-)

Domi hamar belerázódott a heti háromszori hajnali uszodába (Sport tagozat - úszó osztály, ami heti 3 reggeli uszodát jelent), beindult végre a délutáni edzés menet is a suliban náluk, ismét heti két focival és két atlétikával. Szerdánként azt hiszem nem kell majd őt álomba ringatnunk, hiszen reggel kezdünk az usziban 7:20kor, délután lesz atlétikája és foci edzése, majd még egy uszoda, hogy tavasszal simán vegye a kenus akadályt, azaz meglegyen minden úszás nemben a tökéletes vízbiztonsága. Hát ma van a főpróba menni fog-e, bár a délutáni uszoda, csak jövő héten indul. És emellett meg kell szép lassan szoknia, hogy "komoly" másodikosként, már bizony vannak dolgok, amiket meg kell tanulni kívülről, mint például egy-egy nyelvtan szabály, hogy hosszabbak az olvasmányok és azt bizony el kell olvasni még itthon is este, és visszazökkenni a korábban remekül szuperáló másolásokra, amikor nem vétett hibákat. Persze most már ezek is nehezebbek, hosszabbak, de ha eddig ment hiba nélkül, akkor most miért ne sikerülhetne ugyanígy. De hát hosszú volt a nyár, kell egy kis visszaszoktató időszak. Szerencsére ezt a tanító nénik is tudják :-)

Dávidéknál elég furcsán alakult az órarend Három, azaz 3 hétig tart az"A" hét, és utána három hétig a "B" hét is. Ennek a tegnapi szülői értekezleten megtudtak alapján az az oka, hogy vannak olyan tantárgyak, amiknek nagyon kicsi az óra száma, ezért tömbösítve, magasabb óra számban tanulják. Így lehet, hogy most 3 hétig heti 2 biológia óra volt, majd 3 hétig ehelyett földrajz lesz hasonlóan. A többit még rejtély fedi számunkra is. Van egy érdekes nevű tantárgyuk is, az NSZO. Nevezetesen a nem szakrendszerű oktatás. Ennek az a célja, hogy amit az egyes tantárgyakból külön-külön tanulnak tény anyagként, azt átültessék a gyakorlatba is. Azaz ne csak matematika órán tudjanak szorozni, osztani, összeadni, kivonni, hanem ha bemennek egy étterembe és kapnak egy étlapot, akkor tudjanak rendelni 3 fogást a rendelkezésre álló pénz keretükből, vagy egy 2 főre kitalált receptet át tudjanak alakítani 4 főssé, vagy ne csak a gyakorlatban tornázzanak, hanem megtanulják azt is ami mögötte van, megismerkedjenek a sport hátterével is, mit lehet tudni az olimpiákról, versenyekről, ha látnak egy színházi plakátot, akkor tudják értelmezni azt. Kíváncsian várom mit hoz ez a tantárgy. Remek elgondolásnak tartom, hogy a második nyelvet szakkör keretében tanulhatják úgy, hogy megfelelő óraszáma révén része lehet a bizonyítványuknak. Hogy lehetőségük van nyelvi tanulmányútra menni nyelvi környezetben.  Hogy végre kaptak egy olyan osztályfőnököt, aki szeretné ha szeretnének olvasni és ezért minden hónap első irodalom óráján saját maguk választotta regényt olvashatnak, beszélgetnek róla, írhatnak belőle, illetve kell is belőle házi dolgozatot írniuk. Mert a magyar oktatásban nagy hibának tartom, hogy nem tanítják meg a gyerekeket az olvasás szeretetére. És persze, tudom, hogy szerethető Móra, vagy Móricz is, Jókai, vagy Gárdonyi, de amikor én voltam ekkora, én is szívesebben olvastam a boldog és felhőtlen kalandokról szóló nem éppen szépirodalmi műnek tekinthető gyerek irodalmat, mint a betegséggel tűzdelt, akkori kort és körülményeket bemutató, szomorú sorsokat bemutató hazai szépirodalmat. Aztán amikor már nagyobb lettem, szívesen olvastam többször is  A kőszívű ember fiai -t vagy az Egri csillagok-at, de én is elrettentem a több száz oldalas vastag könyveknek még a látványától is. Hát remélem végre az én nagyfiam is megszereti az olvasást, mint az anyukája, és bele tud majd felejtkezni egy regény varázslatos világába, magával fogja ragadni a történet, és ha igazán érdekes a könyv, akkor majd elem lámpával a paplan alatt fog olvasni, mint én annak idején. 

És, hogy a két legkisebb se maradjon kis a mindennapjainkból.... Hááááááááááááááát, feladták a leckét alaposan nekem, nekünk. Hiszti van a köbön, ha éppen nem az van, amit kitaláltak. Márpedig sokszor tud így alakulni egy nap :-) Arról talán már írtam, hogy tudnak verekedni és harapni. És ezt egymással művelik. Mert persze, hogy mindkettőjüknek mindig és mindenkor ugyanaz és ugyanakkor kell. De hogy honnan szedték azt az ötletet, hogy ha nem szeretnének valamit, akkor a fejüket ütögessék elég keményen az éppen ott található mindenbe, legyen az fal, ágyrács, járóka rács.... Ettől lila foltos és dudoros lesz a kiskobak és a frász kerülget, hogy mikor töri be a kis fejecskét saját magának. És persze nem segít a szép szó, a simogatás, és ha éppen egyedül vagyok, akkor kettőt egyszerre már nem tudok ilyenkor kikapni az ágyból, járókából. Remélem hamar leszoknak róla. És persze várom az isteni szikrát, hogy mivel lehet őket erről lebeszélni. Gyűjtöm a tanácsokat védő nénitől, doktor nénitől, ismerősöktől, de sajnos nem lettem okosabb. Mert azt magamtól is tudom, hogy nem szabad hagyni, mert megsérülhet, ha erővel csinálja... De a másik oldalról, mindenben engedni sem lehet az ő akaratuknak. Szóval SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG, ahogy Micimackó mondta, amikor beszorult nyuszi ajtajába :-)

Mintha nyújtanák őket...

Eddig "fel sem tűnt", hogy ismét mekkorát nőttek a fiúk. Mind a négy. De most, hogy a tartós rossz idő végett előkerülnek szép apránként a hosszú ujjú pólók, pulcsik és a hosszú nadrágok, konstatálnom kellett, hogy mindent, de mindent kinőttek mindannyian. A kicsik is nagyot nyúltak nadrág ügyileg és persze az a tavaszról-télről maradt pár darab hosszú ujjú body sem igazán elegendő. És miért van az, hogy mindenhol csak kislány ruhák vannak garmadával és fiú ruhácskákból és ruhákból szinte nincs is kínálat, a nagyok méretében pedig még kevésbé. 

Dominik pont a határon lavíroz a maga 122-128as méretével. A 92-122 méret határok közötti kínálatban szereplő 122es ruhák valahogy pont kicsik neki, a 128-172es méret határok közti kínálatban szereplő 128as ruhák pedig vagy nagyok, vagy ami tetszene az pedig még véletlenül sincs sehol ebben a méretben. 

A nadrágokról pedig ne is beszéljünk. Az én "fényevő" gyerekeimre nadrágot találni kész csoda. Ugyanis ezekben a méretekben már ritka az állítható gumis derekú nadrág, ami pedig nem így készül, az rohamosan az összes gomb és cipzár ellenére is a bokájuknál landol, azaz lecsúszik.

Úgyhogy járjuk a szokott csak keresünk keresünk és ritkán találunk útjainkat, hogy elegendő nadrág és felső ruházat álljon harcra készen a szekrényeikben. 

Ugye még lesz jó idő? Már most nem szeretem a sok réteg ruha mindenkin időszakot, pedig még nincs is igazán rossz idő, csak nagyon őszi....

A második hét első napja

Zökkenő mentesen sikerült elindítanunk a hetet. Nagy szó ez nálunk 4 gyerekkel :-) Mindenhova időben odaértünk, senkinek semmije nem maradt itthon. Pedig hétfő volt és még nagyon a tanév elején járunk. Remélem ez a siker széria iskola téren folytatódik majd még hosszú-hosszú időn keresztül. Pedig még uszoda is volt reggel, mint minden hétfőn-szerdán és pénteken. Ez pedig azt jelenti, hogy hajnali 7 óra 20 percre az uszodához kell érnünk reggelivel a kis pocakban, teljes menet felszereléssel.

Azt hiszem vehetjük úgy, hogy mindkét rosszcsontnak ez volt az első igazán iskolás napja tanulással és leckékkel. Sőt. 

Dávid most volt először tanulószobán Zsuzsa néninél. Kész a leckéje :-) Persze az ellenőrzés még várat magára, de azt mesélte, hogy jól érezte magát, ki is kérdezte Zsuzsa néni és tudta. Remélem az itthoni kontroll is majd ez igazolja, mármint, hogy a szilvafa c. tananyagot tényleg tudni fogja még ma délután is, mert holnap ismét lesz biológia óra. De a matematika lecke tényleg készen volt és jól is :-) És lelkes volt.
Lelkesen mesélt irodalom óráról, hogy a fél év alatt elolvasott könyvből majd lehet házi dolgozatot írni, és azon gondolkozott mit is olvasson, sőt tanácsot is kért :-) Angol órán Simon says-t(Simon said) játszottak, még nem tanultak, de nagyon jó volt, kaptak matematika követelményeket (remélem elolvasta legalább és inspirálja a dolog), informatikán comlogo-tak és "képzeld anya, kell rá füzet is". 
Domi nagyon elfáradt az első úszós és hosszú nap után. De kapott piros pontot és felkerült a könyves verseny táblájára, mert pont most ért az egyik Geronimo végére és el is tudta mesélni miért tetszett, ki szerepel benne, miről szólt. Úgyhogy neki is eredményes, jól sikerült napja volt. Aztán délután sajnos jött a fekete leves. Megint előjött a "olyan mintha hánynom kéne, de mégsem..." c. rosszul lét. Szedjük a gyógyszert rá, ez még a campylo bacter fertőzés utáni antibiotikumos kezelés maradványa sajnos - reflux tüneteket okozott az antibiotikum mellék hatása-, remélem hamar hatni fog, mert ilyenkor annyira elesett szegény. És az amúgy is fényből és levegőből táplálkozó gyerekem még azt sem eszi meg ilyenkor, amit szeret. Tegnap is egy tányér husi levessel aludt el nagyon korán.
Reggel vidáman ébredt Domi :-) és jókedvűen vágott neki a második napnak Dáviddal együtt.

Az első hétvége még sok-sok programmal

Eseménydúsan telt az első hétvége a tanévnyitót követően. Ugyanis kerületünkben Bor és Pezsgő fesztivál volt a hétvégén, kicsit bővebben olvasható a sok-sok program és látnivaló itt: Borfesztivál

Első ízben látogattunk ki a kerületi forgatagba, de nagyon remekül szórakoztunk. Azt hiszem még számtalan alkalommal ellátogatunk ide a jövőben. Voltak fantasztikus játékok kicsiknek nagyoknak, vásári portékákat kínáló árusok, lila hagymás zsíros deszka, töki pompos, lángos, palacsinta, kürtős kalács, mindenfelé borkóstolási lehetőség ajándék pohárral, éjjel is nyitva tartó borospincék zenével, tánccal, lufival és vásárfiákkal. Nagy volt a sokadalom, sok az ismerős. Osztálytársak, barátok, rég nem látott ismerősök. A nagyok remekül szórakoztak, kimászkálták maguk a csepergő eső ellenére. A remek borfesztiválos hangulatot még az időjárás sem tudta elrontani. Volt nosztalgia vasút is, mely adott időnként elhaladt mellettünk. Vásárfiát is sikerült beszereznünk mindkét nagyfiúnak és kedvenc "hugoméktól" egy tündéri kis agyag szerencse malacot kaptunk. Szerencséből amúgy is nagyon rosszul állunk mostanság, remélem a kismalac remekül érti a dolgát és tudja mire született.

A két legkisebb pedig? Hát azt hiszem bemutatót tartottak nekünk is és minden kedves részt vevőnek abból milyen ha elszabadul a pokol. :-)

Semmi nem volt jó. Ezt igencsak szó szerint kell venni. Nem volt jó a babakocsi. OK. Ezt elfogadom, hiszen már szaladunk, akkor pedig nem mindig izgalmas a "szekér". De nem volt jó kézen fogva sem. Nem volt jó ölben. Nem volt jó futva, mert rossz volt az irány. Mármint szerintük. Ugyanis mentek kétfelé ketten, de még csak véletlenül sem arra, amerre mi mentünk volna. Nem volt jó az sem, hogy nem szedhettek szemetet a földről, hogy nem lehetett mászni a sárban és piszokban.  Nem kellett a hami sem, sem a szilárd, amit mi ettünk, sem az esti tejbepapi. Hát remek kis bemutató volt fiúk. Azt hiszem felköthetjük a felkötni valónkat veletek. De imádunk benneteket.

Tegnap pedig moziztunk...

Nagyon régen láttunk ennyire élvezhető, szórakoztató, de tanulságos, igazán gyerekeknek való filmet.

Rég volt, hogy nem kellett rájuk szólni, hogy mozi közben nincs locsi-fecsi és tátott szájjal nézték a bűbájos kis történetet, mesét. Nem mellékes azt hiszem, hogy nekünk is nagyon tetszett. Meg sem lepődtünk, amikor kifelé jövet azt kérték mindketten, hogy "Majd vegyük meg jóóóóóóóóóóóó!?" És az ő szájukból hallani a következőt, azt hiszem jelent valamit, ismerve csemetéim: "Ez felülmúlja a Star Warst, a Wall-e-t, a Madagaszkárt,...." és még sorolták a nagy kedvenceket, melyeket kivétel nélkül több százszor láttak már, nem csak moziban.

Felsős tanévnyitó és egy 50 éves iskola

Dávid ötödikes lett. Már korábban is írtam, hogy sok dilemma előzte meg a tanévkezdést. Legyen emelt angol és informatika? Maradjon az iskolában? Keressünk másik iskolát? És még lehetne sorolni a listát.

A tanévnyitó Dávidéknál is az épületbe szorult a szokatlanul hideg és esős időjárás miatt.

Végül maradt, emelt angol és emelt informatika tanrenddel. A tanév a várakozásokon felül indult sok-sok programmal és játékkal. Az iskola ugyanis ötven éves lett. Ebből az alkalomból ivókutat avattak, ökokuckó készült, volt vetélkedő, sportnap és állatsimogatás. És pénteken rövidített órák, nem szakrendszerű oktatással. Remélem majd meg tudom fejteni, hogy ez konkrétan mit is takar. Mert egyenlőre csak annyi információnk van, hogy egy kicsi olvasás, egy kicsi nyelvtan, egy kicsi matematika. Szóval mindenből egy kicsi. De ennek mi értelme van? Legalábbis azon túlmenően, hogy így több a tanítási óra, és talán egy kicsit globálisabb képet kapnak az elméletben tanultakról?

Persze volt még Gálaest a jelen és a múlt diákjainak, pedagógusainak előadásaival. Mindkét fiú ott volt (Domi nem maradhatott ki a buliból, bár ő nem ebbe az iskolába jár, de majdnem mindenkit ismer). Volt dobos együttes, homokművész, tanári énekkar, színjáték és még sok-sok minden. Nagyon jól szórakoztak a majdnem 3 órás előadáson a fiúk.