Szentendre

Ma ismét kirándultunk, ha már olyan igazi nyaralás nem jutott, akkor legalább program, élmény, együttlét kerekedjen bőségesen. Az eredeti úticél a Balcsi lett volna, de a szemölcsök gyógyulási üteme ezt nem tette lehetővé. Remélem kegyes lesz az időjárás és jövő hét elején még megejthetjük ezt a kirándulást is :-)

Remekül éreztük magunkat, szerintem :-) Busz, hév. Ez már önmagában élmény volt, legalábbis a két legkisebbnek mindenképp. Metrózni még nem lehet, attól félnek, de a kisföldalatti már szerelem, és most a HÉV is csatlakozott szerintem a sorba. 

Persze érkezés után, már rögtön kopogtatott a korgó pocak, de az "első" lángos és palacsinta lelő helyig, azért el kellett jutni valahogyan :-)

Nem tudom másnál hogyan zajlik egy ilyen, de nálunk mindig káosz van. Mert persze az egyik palacsintát kér, meg még egy biztosan, de a másik kettő lángost. Azután pedig amikor megérkezik az elkészült finomság, hipp és hopp fordul a kocka... Mert azért a lángos is finom, aki pedig azt kért, azért csak szeretne nasizni :-) Némi rutint már sikerült begyűjtenünk, így nagyjából tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket. 

Miután minden pocak megtelt, legalábbis átmenetileg, folytatódhatott a séta. Meg kell vallanom, hogy most is maradt némi hiány bennem. Lehet én vagyok nagyon negatív? De a szép korzó, ahol a sárga kavicsos sétány mindig is a kedvencem volt, most olyan volt, mintha végig öntötték volna cementtel, tiszta szürke és por. Remekül lehetett sétálni, maximum mosó medve hajlamaim élhetem ki gyakrabban.
Kukamániások. Ez éppen még az elfogadható kategória volt, amit muszáj volt megvizsgáljanak közelebbről. De sok szem is kevés, hogy a többitől távol tartsuk őket...

 
Még mindig szeretem Szentendrét. 

Az óváros a szép régi házakkal, kapualjakkal, a templom,a szűk kis utcák...

Találtak egy korhadt fatörzset, ahol percekig bújócskáztak és persze sorban álltak a fényképezőgép előtt, hogy most én, most én...

Majd a nyári hatalmas viharoknak köszönhetően kivágott fák törzsén is lehetett mászkálni, ülni....

Visszafelé találtunk címereket a kapualjak felett, padot körülötte virágokkal, szűk utcácskát végig virágba borulva...

A Duna part pedig.... ahol nagyokat lehet kacsázni és nem aggódom, hogy ha belepottyan valaki mindjárt elragadja a víz...

Azért a nagyok nem hagyták ki, hogy ha csak egy percre is, de belemásszanak a vízbe.

Kavics és kőmániásak. Annak ellenére, hogy megbeszéltük nem cipelünk haza követ, szerintetek hány érkezett haza mégis? Domi zsebeiben legalább kettő, Dávidéban 12. A kicsikét még ott én ürítettem ki :-)

Ja és bárhol lehet veszekedni, akár a tonna szám jelen lévő kavicsokon, akár azon, hogy fogjátok meg szépen egymás kezét egy fénykép erejéig...

Azt pedig elmondani, leírni is nehéz, milyen szívmelengető, amikor a négy együtt mókázik, kacsázik, sétál, rohan, kutat és lel kincseket, egymást, minket....

Szemölcsök

Még a suli alatt szedte össze Domi az usziban. Amikor már nem úsztak kipróbáltunk minden fajta ecsetelőt, de nem hogy kisebbek, inkább nagyobbak lettek. Végül a Heim Pálban kötöttünk ki a bőrgyógyászaton, mert nem találtam sehol a gyerekbőrgyógyászunk telefonszámát. Azóta sem :-( A rendelésen annak rendje és módja szerint megállapították, hogy futó szemölcs, le kell szedni (kanalazni), és kaptunk egy szép beutalót az osztályra, alig egy hónappal későbbre. :-( Hát ez a nap is elérkezett.

Bekenték tuti érzéstelenítő krémmel a közel 30 szemölcsöt, majd vártunk. Nem lettem volna Domi helyében, de legszívesebben azt fektettem volna oda, aki a beutalót írta. Aki a kezelőben volt (apa, anya, Domi, doktor néni, asszisztens) mindenki leizzadt totálisan, Domi sírt, kiabált. A végén a doktor néni pedig csak úgy mellékesen megjegyezte, ha legközelebb is kellene akkor szóljunk lent, (mármint ott ahol egy hónapja voltunk), hogy bódításban kérjük, mert úgy nem fáj és nem is emlékszik rá és az éjszakát akkor sem kell bent tölteni. Ilyenkor csak mindig azon gondolkodom, hogy ezt annak az orvosnak nem kellett volna tudnia, aki lent látta, tudta merre vannak (lágyék, kuki alatt és a popsin, arcon, lábon, kezeken), hogy ezt nem így kellene egy kisgyereken? Mert én persze szólhatok, ha tudok erről a lehetőségről is, de ha nem? Jó persze most már igen.

Amúgy Domi hatalmas hős, szerintem. Bár sírt, kiabált, de mégis végig csinálta. (én kiszaladtam volna). Persze, hogy utána volt meglepi, vigaszajándék, ölelés, sok-sok puszi, dédelgetés....

Miért van az, hogy...?

Idén "itthon-otthon" nyaralunk :)

De ettől még az idő lehetne jóóóóóóóóó. Mert amikor le tudnánk menni a Balcsihoz, Velencére, akkor miért lesz mindjárt csak 20 fok és szél? Meg az eddigi csupa kék égből és hőségből borus, felhős? 

De majd jól kitolunk az időjárással és bár nem leszek szabin jövő héten, de csakazért is fogunk strandolni :)

Telek

Vasárnap telkeztünk, idén még nem jártunk itt, mivel autó nélkül nem a legegyszerűbb feljutni és mindig találtunk közelebbi kiránduló helyet. Nem állítom, hogy a legjobb napot választottuk, mert hideg volt és nem a verőfényes napsütés, amikor igazán élvezni lehet a helyszínt. A kicsik nagyiékkal autóztak, mi pedig BMV-vel vágtunk neki a távnak. Majd Csillebérc után várt ránk egy kis erdei séta át a hegytetőn Keszire. Egy jó egy-másfél órás utazás után megérkeztünk, a kicsik már javában játszottak. Beizzítottuk a kerti grillt is. A nagyok élvezkedtek a fára mászás terén, a kicsik traktoroztak, audiztak, vakondtúrásokat kutattak (ezt a nagyobbak is imádják, ők tanították a kicsiknek). A rosszabb időjárás ellenére szép, mókás délután kerekedett.

Margitsziget

Csütörtökön Állatkertbe készültünk. De a két legkisebb annyira későn ébredt, hogy inkább a szigetre sétáltunk át, állatok ott is vannak, és már amúgy is régen jártunk ott. Legalábbis mi, mert nagyiék valamikor nyár elején voltak arra a legkisebbekkel. 

 Nem lettem sziget kedvelőbb. Hogy a másik "sziget" miatt-e vagy ez teljesen általános mostanság arra felé, azt nem tudom, de szemét volt szemét hátán. A nagyrét, pedig ami gyerekorom egyik kedvence volt, mert gondozott volt a fű, szépek voltak a virágok, hát.... A virágok most is szépek voltak :-)

de a locsolásra szánt aknákon sehol egy fedél, ha pedig valaki figyelmetlenül belelép két ugrálás között, hát lába bánja. Nekünk pedig ilyen ugrálós fajtából, abból a figyelmetlenebbikből van négy :-)  

 Azért sikerült nagyot sétálnunk és a fiúk élvezték is. Megnéztük az állatokat, megvizsgáltuk mit esznek a gólyák (újszülött nyuszit kaptak :-( ), 

alaposan poros és koszos lett mindenki mégis alapvetően kellemes délutáni séta kerekedett.

Kettesben

Egy délután kettesben...

Na jó csak majdnem, mert azért telefonkapcsolat volt a nagyokkal, de mégis. Beszélgettünk. Ketten és senki nem kérdezett, szólt, kiabált, veszekedett közben. Végig tudtunk mondani egy teljes gondolatot is akár. Nagy kincs ez gyerekek mellett.

Nagyon szerettem volna turistát játszani Budapesten, úgy csinálni, mintha Rómában, Párizsban, Londonban vagy bárhol máshol lennék a világon és csodáljuk meg Budapest szépségeit, csodás épületeit.

Részben sikerült is, mert voltak pillanatok, amikor tényleg így éreztünk, és abszolút csak a város szépségeire koncentráltunk. És persze beszélgettünk. Mindenféléről. És sétáltunk, sétáltunk, ketten, kézen fogva. A Nyugati tértől indultunk. Beszélgetés közben elsétáltunk a Bazilikáig, ahol hirtelen ötlettől vezérelve felmásztunk a kupolába, a panoráma teraszra. Persze azért a munkától itt sem lehetett teljesen elszakadni, apának lógott a fülén a telefon. 

Majd egy kis limonádé és mentatea, szalámis buretta mellett beszélgettünk egy jót. Tovább is sétáltunk ám... 

Petőfi Sándor utca, Váci utca - egy kis fagyival karöltve, 

Belgrád rakpart majdnem a csarnokig, onnan visszafelé a  Duna korzón, be a Szabadságtér felé, a Parlament belső oldalán, és végül ismét a felső rakparton.

 Szeretnék még ilyen fél napot :-)

Szobatisztaság sokadszorra

Hát...

Valahogyan nem igazán sikeredik kerekre a történet, pedig lassan nagyon kellene. Vannak napok, amikor annyira ügyesek, hogy minden tökéletes. Bilizés, tiszta pelusok a délutáni alvás után, Patriknak éjszaka is sikerülni szokott, ha odafigyel. De aztán vannak a mélypontok, hullámvölgyek, amikor meg semmi sem sikerül. Nem szólnak, gatyeszba csorog, pottyan, tele a pelus délután is és nem csak éjjel.

De eltökéltem, hogy sikerülni fog :-), remélem ők is vették az adást, hogy sikerülnie kell :-)

Vasárnapi séta

Sétálni, rohangászni, mókázni indultunk, de az időjárás kicsit, na jó nem is kicsit, átalakította a programot. A Várba indultunk a Moszkva tér felől (tudom, ma Széll Kálmán, de nekem ez valahogy nem megy) egy jó kis fagyizás közben, után. Mire felértünk a hegymenet után, még el sem értük a sétányt, amikor hatalmas dörgés, villámlás kezdődött majdnem felettünk. És pár pillanat múlva, elkezdett cseperegni.Osztottunk, szoroztunk és miután konstatáltuk, hogy a négyből kettő gyerekünknek otthon maradt az esőkabátja és igencsak fekete volt az ég, a buszmegálló felé vettük az irányt, bár annyira mehetnékünk volt. Hamar jött a busz és hipp-hipp ismét a  Moszkva téren landoltunk, ahol két gyors pissantás (pelusmentesen élünk napközben, veszélyesen, de hátha :-)) után már a 61 villamosról néztük az égi áldást. Nem kicsit esett. Szerencsénkre a városnak ezen a részén csak a szélét kaptuk el, így merészet gondoltunk a Feneketlen-tónál és újabb sétára adtuk a fejünket. Sétáltunk a tó körül egészen az Allee-ig, ahol buszra pattantunk, hogy még egy sétát be tudjunk iktatni a busztól hazáig. Így kicsit nagyobb volt az esélye annak, hogy elfáradjanak a fiúk, bár ez a séta most nagyon távol állt a megszokott távolságoktól.

Dominik

A középső névnapos :-)

Kérdeztük mit szeretne igazán. Élményt vagy tárgyiasult ajándékot. Mert ugyebár mint minden gyerek, ő is mindent egyszerre szeretne. Még gondolkozik melyik is legyen :-)

Remélhetőleg nem túl sokáig...

Azért persze volt ünneplés, fülráncigálás bokáig, meg egy kis meglepetés is, meg nasi is, bár neki nagyon nehéz hiszen nem sütis, nem sósas, nem tortás...