Tervek? ...

Na jó, azért szünet van. De annyi mindent szerettem volna megint és még a tizede sem valósult meg és ki tudja, meg fog-e. Ilyenkor annyira rohannak a napok. Na nem mintha egyébként nem, de ilyenkor még gyorsabban. És valahogyan nem akar a napocska sem sütni sem ma, de tegnap sem, csak kora hajnalban. Pedig alvás után tudunk menni sétálni...

Na jó, azért intéztem egy csomó mindent, még akkor is, ha nincs is mindennek azonnali látszata. Például decemberre sikerült is időpontot kapnunk a szemészetre. Egyrészt már régen voltak a fiúk ellenőrzésen, másrészt mivel október a látás hónapja és a legtöbb helyen ingyenes a látásvizsgálat, megnézettem a két nagyobbat, csak úgy kíváncsiságból. És Domi sokat tévesztett (D helyett O-t mondott, és hasonlók), ami fénytörési problémára utalhat. Így ismét előkerestem jól bevált helyünk telefonszámát, ahol egy igencsak lelkiismeretes és profi doktornéni foglalkozik a gyerekekkel és telefonáltam. Így sikerült a karácsony előtti időpont. Azután voltak a nagyok vérvételen, mert már nagyon régen voltak és jó tudni, hogy minden rendben van a rosszul evésük dacára, bár lekopogom, Dávid most jól eszik. A szemölcsökkel még mindig harcolunk és a legbosszantóbb az egészben, hogy nem mehetünk csak úgy vissza a zárójelentéssel, hanem mintha teljesen új páciensek lennénk, először ambulancián sorban állás egy röpke szemrevételezésért, hogy tényleg szemölcs, majd kb. két hónap múlvára időpont, amikor is leszedik. Ez szörnyű. Na ebben az ügyben nem haladtunk, mert azt a sort kivárni.... Most próbálkozunk elérni azt az orvosnőt, aki nyáron kezelte Domit, hátha mégis ki lehet hagyni ezt a lépcsőt. 

Edzések vannak köszönik szépen (Dominak napi egy délelőtt, Dávidnak kettő), a nagyok energia háztartás is nagyjából rendben van, na de a két szörnyeteg Laja.... Túltengenek, de alaposan. Lassan két hete nem rohangálták ki magukat a krupp és az idő miatt. Remélem most már kijutunk a hátra lévő négy napban, ha máskor nem, de reggel ha süt a nap...

A tanulással meggyűlik a bajunk folyton, de egyszerűen nem tudok szétszakadni. De majd ma!... Ismét nekirugaszkodunk. Szerintem mégiscsak könnyebb napi egy töri lecke vagy kettő, mint egyszerre 9, meg az angol munkafüzet hiányzó feladatait kitölteni több lépcsőben, főleg, hogy 40 oldalról beszélünk... És még lesz bioszdoga, vers és prózaverseny, ismét tudni kell a Szózatot. Ezen a téren is van mit tennünk.

Ma pedig szeretnék végre tököt faragni.... És még vár ránk a Vár, a Városliget, a Gát, meg mennyi terv...