Kamaszkor

Hát nem túl könnyű vele időnként együtt élni. Mármint a kamaszkorral. Mert a gyermeket imádom. 

Egy párbeszédünk és előzményei.

Előzmények: hetek óta mondogattam neki, hogy nem kellene jelezni az új angol tanár néninek, hogy Te a gyengébb csoportba jártál tavaly és nem tanultátok még ezeket az igeidőket? Kérdezd meg mikor van korrepetálás, mert ebből az egy ismétlő órából nem fogod tudni. Persze, hogy elfelejtette, mert nem volt fontos. Azután jött egy szódolgozat, ami nem csak szavakból állt, hanem a végén 5 mondatból, az általa még nem tanult igeidőkben. "Remekül" sikerült a doga. Aminek a következménye bünti, a bünti pedig időnként fáj.

- Amíg nem javítod ki, addig maradhatsz ott suli után az iskolánál, nincs Matild (médiasuli), és ma nincs facebook. A hétvégi randikat pedig még meggondolom. 

- Nemér mindent megtiltani, téged biztos nem büntettek így a nagyiék. 

- Hát nem, mert nem vittem haza ilyen jegyet, de ha büntettek, akkor szobafogság is volt nekem is.

- De nem tiltottak meg egyszerre ennyi mindent.

- Hát lehet, hogy a mobilom nem vették el, nem tiltották meg, hogy netezzek és face-ezzek, de ezek nem voltak, a szobafogság meg pontosan olyan volt, mint a nem maradhatsz ott suli után a sulinál.

-Neked akkor sem tiltották meg ezeket....

Nehéz megmagyarázni, hogy mert nem volt. Tényleg ilyen rég volt? De a bünti akkor is fájt, erre emlékszem :)