Mi történik, ha van két felnőtt meg négy gyerek és szeretnek spontán döntések nyomán kalandozni itt és amott?
Hát először is, nem előre megfontolt szándékkal készülődnek a nyaralásra. De azt hiszem ezt már nyár elején az Őrült római vakácioooooooooooo bejegyzésből is kiderült, ezek vagyunk mi. Most is hasonlóképpen történt. Persze ennek mindig találunk jól megmagyarázható indokot, most is akadt szép számmal. Először a költözés, hiszen ki tudja mikorra sikerül kidobozolni legalább nagyjából. Véget kell érjen az edző szezon a fiúknak. Nekem műtétem lesz, aminek van egy határozott időpontja. És még sorolhatnám akár oldalakon keresztül is, de hát az az igazság, hogy nálunk ez szinte mindig így alakul.
Szóval miután konstatáltuk, hogy nagyjából sikerült beköltöznünk, és most vagyunk szabadságon, mi lenne, ha mégiscsak kiruccannánk itthonról valamerre a fiúkkal. Persze szempont akadt bőven. Legyen jó kicsinek nagynak, jusson benne hely egy kis kultúrának, egy kis bohóckodásnak egy kis pihenésnek, legyen kalandos, de mégis nyugodt, lássunk is és ne is kelljen e a világ végéig utazni hozzá. Kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy látogassunk el déli szomszédainkhoz és fedezzük fel a horvát tengerpart vidékét. Igen ám! De azzal nem számoltunk, hogy ilyen tájt csak konkrét időpontokban lehet szállást találni (pl. hétfőtől hétfőig terjedő időszakokra) és mondjuk hat főre (bár ebből kettő még igencsak kicsi) még inkább lehetetlen küldetés. Ezt tovább sikerült spékelnünk azzal a ténnyel, hogy bár nekünk van útlevelünk, a nagyoknál áthidaltuk még iskola végén a kérdést azzal, hogy EU-n belül személyi igazolvánnyal is lehet utazni, de mi van akkor, ha van még két tündér, akiknek sem személyi igazolványa, sem pedig útlevele nem légyen. Na itt dőlt meg a konkrét időponttól foglaljuk el a szállást lehetőség, azaz szinte minden horvát és szlovén és utazási irodán keresztül és egyéb tengerparton elhelyezkedő lehetőség.
Ekkor jött egy kétségbeeső hullám. Akkor maradunk. De ne máááááááááááááá (a fiúk szavaival élve).
Kitaláltam, hogy város néző útra biztosan akadnak még ilyenkor is helyek, hiszen azok nem hetes turnusokban működnek és csak találunk tengerparti várost. Hát város akadt, de mindenki máshová szeretett volna eljutni. Egyikük ide nem, másikuk oda nem.
Azért nem adtam fel. Mert bár főszezon van, de biztos akad szállás ennyi főre valahol tenger közelében. És ahogyan keresgéltem keresgéltem, egyszer csak találtam is valamit. Annyira megtetszett, hogy meg sem kérdeztem a többieket mit is szólnának ehhez, egyszerűen fogtam magam és foglaltam. Hogy mit is? ....
Hát élményt, kalandot, nyugalmat és még sok-sok szépséget. És hogy hol? Montegridolfo-ban
És bár még készülnek a bejegyzések a csodás napokról, annyit elárulhatok, hogy mindenki azt kérte, jövőre ugyanide menjünk, jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!
(A képet a honlapról sikerült ide varázsolni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése