Évnyitó

Elkezdődött. Újra pörgés, rohanás. 

De mégis, egyenlőre mosollyal. Domi ha nem is bevallottan, de szerintem már várta, hogy találkozzon kis barátaival. Dávid pár napja kezdte érezni a váltás okozta izgalmat, amikor rádöbbent, hogy az osztálytársak nem a régiek lesznek. Azt kell írnom, hogy szerencsésen alakult az évnyitó. Kiderült, hogy van ismerős kisfiú az osztálytársak között, a lányok kedvesen, hangosan köszöntek neki, amikor véget ért az első "közös" esemény. A tanárok pedig......... Ilyenkor tér vissza a hitem. Olyan szeretettel, kedvességgel várták, ami szerintem mindig mindenkinek kijárna. Az osztályfőnök megsimogatta, amikor beálltak az évnyitón a sorba, Gáborbá ott viccelődött vele (Domi torna tanára), Ildi néni (Domi ofője) is egyből tudta ki ő és mesélte neki, hogy már mindenki várta őt, hiszen hallottak róla a tanári értekezletek. Amikor pedig bevittük a még csak általunk megkapott szakvéleményt, akkor egyáltalán nem az elutasítást éreztük, sőt......... Pedig nem fényeztük "túlságosan" a kicsi fiunk, említettük, hogy hát nem a szorgalom minta példánya, nehezen találja a hangot korosztályával. De nem problémaként reagáltak ár, hanem nagyon is szimpatikusan. "De hát ebben a korban a kisfiúk nem feltétlen a szorgalmukról híresek......., nem arról híresek, hogy nem kell őket noszogatni........ majd ha látja, hogy a sportban ügyes lesz (alkatilag pedig mindene rendben van ehhez), akkor szép lassan ez beépül majd a többi életterületre is az önbizalom........ jaj semmi gond a papírral, van másik kisfiú is az osztályban, aki rendelkezik ilyen papírral........... és még hosszasan sorolhatnám.

Remélem, hogy nem csak a remény beszél belőlem, hanem tényleg jön a pozitív változás. Leginkább abban, hogy végre talál majd igaz barátokat (nem csak a szél merről fúj típusúakat), remélem befogadják majd az új osztálytársak, a tanárok, és végre alakul majd egy kis önbizalom, hogy ő nem buta (csak lusti), igen is tud ő, ha akar, és eljön majd az a pillanat is, hogy akarjon.