Őrült Római Vakációóóóóóóóóóóóóóó - I. rész

Mikor este leszállt a gépünk abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy vártak ránk. Tom anyai nagypapájának a nővére apáca volt Rómában, a Vatikánban, Így mielőtt egyéb szállás után néztünk volna, megkerestük az a Rendházat. Emlékeztek Sister Aurára, Tom családjára készségesen foglaltak nekünk szobát a rendház villájában, még autó is várt ránk a reptéren. Hamar eljutottunk így az éjszaka közepén a szállásunkra, ahol szép, tiszta, három ágyas szoba várt ránk. Mondanom sem kell talán, hogy Domit nem igazán kellett altatnunk ezen az éjszakán. 

Reggel kipihenten, útikönyvvel, térképpel, jól megtömött pocakokkal vágtunk neki a városnak, hogy felfedezzük az Ókori Róma kincseit. Dávid nem is olyan régen tanulta történelem órákon, hogyan is éltek az ókori rómaiak, mit csináltak, kik voltak az uralkodók, és még sorolhatnám.  Dominak sok minden eszébe jutott és a "romok" között sétálva szívesen hallgatta a történeteket.

Mivel nagyon lelkes volt, gyalog vágtunk neki a túrának, bár a biztonság kedvéért beszereztünk egy három napos bérletet a létező összes közlekedési eszközre, ami csak Rómában fellelhető. A hét domb egyikén laktunk, onnan indultunk lefelé a domboldalban, elsőként egy különleges látványosságot vettünk célba, Cestius piramisát. 

 Évekkel korábban megnéztük már az eredeti piramisokat is, de hogy Rómában is van, bevallom nem tudtam róla, egészen az útikönyv böngészéséig. Mert bár persze minden szépségre, múzeumra, műkincsre, látnivalóra kíváncsi lettem volna, azért igyekeztünk Dominak való, őt érdeklő, gyerek szemmel is érdekes látnivalókat felsorakoztatni a "látni szeretnénk" listánkon. 

Sétánk ezután a Colosseum irányában folytattuk. És bár kígyózó sorokban álltak a turisták bejutásra várva, ez sem igen szegte kedvünket. Egész hamar sikerült megvenni a két napos kombinált belépőt a Colosseumba, Forum Romanumra és a Palatinusra. Ami pedig nagyon tetszett, hogy Dominiknek sehol nem kellett belépő jegyet váltanunk, a gyerekek ingyenesen juthatnak be minden szemet gyönyörködtető látnivalóhoz, bár a belépő jegyet ő is kézhez kapta, hogy a beléptető rendszereken át tudjon sétálni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok csodát láthattam, már, de az ókor építészete és az építészet csodái mindig ámulatra késztetnek. Hogyan lehetséges, hogy a több ezer éves csodás építmények még ma is állnak, számos vihart, földrengést túléltek és gyönyörűek. Kolosszális magasságokba emelkednek, olyan építészeti megoldásokat alkalmazva, melyek még ma is elgondolkodtatnak, hogyan is lehetséges ilyet alkotni. A hatalmas belmagasságok, csodaszép boltívek, melyek még ma is állnak, a szebbnél szebben faragott oszlopfők, szobrok.... Tényleg gladiátorok küzdöttek valaha e hatalmas arénában? Tényleg volt olyan, hogy több tízezer ember volt bent egyszerre? És még sorolhatnám kérdéseinket, amiket Domi is feltett ott a helyszínen :-)

A Colosseum bejárása után még csodáltuk a korhű ruhákba öltözött helyieket, akik megpróbáltak minden turistát rávenni egy közös fotózásra némi aprópénzért cserébe, beszereztünk némi friss és finom harapnivalót, hideg forrásvizet (melyből szerencsére a város számos pontján újratölthettük kulacsunk friss és hideg vízzel) és letelepedtünk először Constantinus diadalívének árnyékában, majd a Forum Romanumon belül a leanderek árnyékában.

Örömmel tapasztaltuk, hogy Domi lelkesen sétál velünk, hallgatja az információkat, vizsgálja és csodálja a múlt remekeit, a templomok maradványait (Venus és Roma, Romulus, Antonius Pius és Faustina templomai, Vesták körtemploma,  Iulius Caesar, Castor és Pollux, Szaturnusz temploma), Titus és Septimus Severus diadalívét. A Palatinus egy másik római vakációra maradt, mert a tűző  napon igencsak megszomjaztunk és a Capitolium dombról már nem igen akaródzott visszasétálni a Forumon keresztül a Palatinusra. 

 Helyette lesétáltunk a Michelangelo tervezte híres lépcsősoron a Cordonata-n, hogy ismét nekivághassunk egy másik 124 lépcsőfokos magaslatnak, melynek tetején csodás templom és panoráma kárpótolt bennünket a késő délutáni hegymászásért. Szomjunk oltása közben gyönyörködhettünk Róma csodás látványában, a császári fórumok magaslatról elénk táruló látványában. Részben körbe tudtuk sétálni a Monumento Nazionale a Vittorio Emanuele II emlékművet is. 

Mire a Piazza Venezia-ra leértünk Domit az éhség kínozta (igencsak jogosan) és fáradt lábakra panaszkodott, így kerestünk egy tetszetős tavernát a Trastevere-n, ahol igencsak finom pizzával és pasta-val kényeztettük magunkat hűs vörösbor és finom narancs juice kíséretében. Még előtte, az étterem felé igyekezvén meglátogattunk egy másik zarándok helyszínt, a Bocca della Verita-t, az igazság száját.

A vacsorától Domi is újra erőre kapott, így sétáltunk egyet a Tevere partján, átkeltünk a Tiberis szigetre, majd Domi nagy örömére busszal utaztunk az Angyalvárig.  Innen pedig a Szent Péter tér érintésével a Via Gianicolesi-n hazasétáltunk szállásunkig. 

 Altatóra ismét nem volt szükségünk. Sok szép csoda után, kellemesen elfáradva bújtunk ágyba, hogy másnap ismét nyakunkba vehessük a várost. 

2011.06.17.