Hancúr

Nagy hőség, nagy hancúr...

Akár ez is lehetne a bejegyzés címe. Ahol négy gyerek van, ott szinte soha nem lehet unatkozni. Pontosabban ahhoz, hogy ne legyenek civódások, mindig kell készenlétben egy kis program, vagy móka lehetőség. Ilyenkor a felhőtlen öröm és kacagás garantált.

Egy kis árnyék azért vetült a remekül sikerült hétvégénkre, sajnos Domit is elérte a hasmars vírus. Mondhatni őt döntötte le leginkább a lábáról a csúf vírus. Magas láz és has fájás non-stop 3 napig. És közben "JEGET KÉREK" felkiáltások. Ugyanis az volt az egyetlen hatásos ellenszere a has fájásnak, ha egy kis fagyott-fagyos terméket pakoltunk a pocijára rongyba bugyolálva. Péntek vagy talán szombat reggel - összefolytak az éjszakák a nappalokkal -  így hárman (Apa, Anya és Domcsi) is elmondhattuk, hogy tökéletesen tudjuk mit érezhetett Borsószem Királykisasszony, amikor borsót rejtettek a felséges ágyába, mert éjjel kiszakadt a jegeléshez becsomagolt "fejtett bab" és szana-szét gurult az ágyunkban.  De már szerencsére jól van :-)

Pénteken még edzés volt Dávidnak, mielőtt tegnap nekivágtak az egy hetes edző tábornak. Olyan jó látni, hogy szeret kenuzni. Úgy egyáltalán, szeret sportolni végre. Örömmel próbálta most is az MC-t és a PC-t. Borult bőven :-), de még az is buli volt számára. Alig akarta abbahagyni. Amikor már lila volt a szája, jól elfáradt 4 óra evezés után és mindannyiunkat jól megettek a szúnyogok, bár védekeztünk mindenféle csodaszerekkel alaposan felszerelkezve, akkor sikerült rábeszélnünk a hazaindulásra.

PC-ben, majd borulás után az MC-vel :-)

Az utolsó borulás után a partot érés :-), majd a hajóval már a mólónál :-)

Miközben Dávid evezett a két kicsi is hatalmasat rohangászott a gyönyörűen gondozott parkban. Domcsi pedig az árnyékban fekve követte az eseményeket.

Szombat vasárnap pedig indult a családi móka tár, ismét irány nagyiék telke Budakeszi határában. Traktor, audimotor, motor és medence minden mennyiségben. Oli nagyon kis visszafogottan kezdte a hétvégét. Szombaton sehogyan sem tudtuk rávenni egy kis közös fürdőzésre, jobban érdekelte a traktor tologatása.

Bezzeg vasárnap. Amikor végre sikerült őt beültetni a medencébe sírás nélkül (mert azért ehhez kitartóan kellett próbálkoznunk), a végeredmény egy hatalmas vízi buli lett. Ő lett a vasárnapi pancsi király. :-)

Azért akadt egy kis idő pihenésre is a hancúr közepette, bár ezt leginkább a két nagyobb használta igazán pihengetésre ...

Annyit sétáltak mindketten a pöttyök, hogy nem igen kellett őket álomba ringatni. :-) Tologatták fel és alá a négykerekűket, sétálttak kézen fogva, egyedül is futkároztak. Mozgásban nem volt hiány :-) És a séta közben fel lehetett fedezni a virágokat is a kertben...

Edző táborra készülődünk :-)

Azt már korábban is írtam, hogy legnagyobb csemetém, Dávid kenuzik. Talán azt is említettem, hogy nehezen találtunk olyan sportot számára, amit szeret, ahol egy kicsit megtalálja önmagát. Hát ezt nagyon szereti (már amennyire egy kiskamasz szeretni tud valamit), és nagyon várja az edző táborozást. Én pedig aggódva készülődöm, helyette is, hiszen ez egy teljesen új terület számomra. Mit pakoljak neki, milyen ruhát, ruhákat rakjak, jól fog lakni a biztosított étkezéseken (elég válogatós tud lenni), biztos nem felejti el a gyógyszereket (asztmás és emiatt reggel-este gyógyszert szed), mi legyen a szúnyogokkal és még sorolhatnám oldalakon keresztül aggodalmaim. De persze én voltam a legnagyobb támogató is abban, hogy menjen, táborozzon, legyen a korosztályával nélkülünk is. Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy a kamaszkori (és egyéb) táborozások az én életemből teljesen kimaradtak, pedig mindig nagyon vágytam rá. De hát én már nem fogok táborozni kamaszként, viszont szeretném, ha az én gyermekeim kipróbálnák és ők dönthetnék el, hogy tetszik-e a táborozás avagy sem.

Egy szó, mint száz, tábor előkészületi lázban élünk. Dávid azt latolgatja, hogy kivel kerül majd egy szobába, meg milyen hajókat próbálhat majd ki, lesz-e módja evezni MC-ben vagy PC-ben. Én pedig írogatom a kis listám, pontosabban listáim a beszerzendő és a csomagolandó termékekkel.

A kis kobak vakarós az én csemetém :)

Jaj úgy élvezem én a strandot...

Bár strandon nem jártunk, de a szabadban végre annál többet. Csak azok a fránya szúnyogok ne lennének, illetve ne lenne annyira hiány cikk a szúnyog űző spray...

Most, hogy beköszöntött egy kis nyári meleg és napsütés, végre a délutánokat a szabadban tudtuk tölteni kedvenc helyünkön a Kopaszi-gáton. Míg Dávid edzésen volt a Gát egyik oldalán, addig mi szépen körbesétáltuk a teljes parkot és a kicsik kedvükre rohangászhattak a fűben és persze Domi is kergethette imádott foci labdáját. Ebből néha adódott egy kis kalamajka, mert a pöttyöknek is nagyon tetszett az hozzájuk képest óriási labda. Bár azért még néha sikerült a labdáról elterelni a figyelmüket üres vagy éppen teli vizes palackokkal. Még szerencsére abban a korban vannak, amikor a semmiből is lehet nekik érdekes és érdek feszítő játékokat kreálni, mint például a papír gurigák, vagy az előbb említett vizes palackok. Márpedig melegben mindig kell kéznél legyen egy-két vizes palack :-) És persze készültek a fényképek számolatlanul. Egy kis ízelítő?

Hétvégén pedig irány nagyiék telke Budakeszin. Ott lehet fára mászni, kötélhágcsókat gyártani és lengedezni az ágak között mint a kis makik (persze ez utóbbi inkább a két nagy kedvelt időtöltése a focilabda kergetésen túl). Előkerült a rég elfeledett traktor is.

Bár még tekerni a pedált korai lenne, de tolni már most is profin tudták a pöttyök. Sőt. Milyen jót "veszekedtek" rajta, hogy éppen ki tolja és hol... Még szerencse, hogy ez egy utánfutós traktor. :-)

Hintáztunk is...

És ha már telek, akkor medence és persze életünk (legalábbis ikrekkel bíró életünk) első pancsolása. Előkerültek az úszós pelusok, a vízi játékok...

Egy igazán jól sikerült hétvége volt. Remélem a következő napokban és hétvégén is ilyen szép idő lesz és folytathatjuk a kalandokat. :-)