Volt egyszer egy 12. születésnapi buli

Ha már volt születésnap, akkor egy igazi fiús buli is járt hozzá. Nem is akármilyen. Jól bevált már korábban, hogy bowlingos partit tartottunk a fiúknak. Most sem tettünk másképp, csak a létszám duzzadt kicsit nagyobbra a korábbinál, így három pályán játszottak a lurkók. A parti érdekességét pedig az adta, hogy két helyről is érkeztek a vendégek, mert természetesen nem maradhattak ki az osztálytársak és persze a floorball csapat tagjai sem a meghívottak köréből. Mégis, mintha mindenki ismert volna mindenkit hangulat alakult ki rövid idő alatt. Domi három pályán játszott egyszerre, hogy minden csapattal együtt ünnepelhessen. Idén csent ötletként pedig kipróbáltuk milyen az, ha nem sok apróbb meglepetést kap az ünnepelt, hanem az összes meghívottól egyetlen közös ajándékot kap, ami akkor éppen szívének vágya. Azt hiszem nálunk is sikert aratott ez az ötlet ;)

És hogy milyen is volt a buli? Beszéljenek a fényképek ;)

Dominik 12.

Most történt, hogy a 32 héten egy éjszaka arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Rohantunk a kórházba. Rohant a doktor bácsink is. Végig aggódtam az éjszakát, a délelőttöt és a délutánit is, mire 2002. április 26-án 15:25-kor megszületett a világ egyik legstrammabb kisfia alig 2430 g-mal és aprócska 49 cm-rel, de tökéletes Apgar értékekkel. Elmondhatatlan öröm volt a karunkban tartani, tudni, hogy egészséges. A világ legjobb kisbabája volt. Mosolygott, evett és aludt. Ahogy cseperedett megmaradt az örök mosolya. Hihetetlen, hogy már 12 éves. Gimnazista. Maximalista hajlamaimat mintha örökölte volna ;) Dobol, immáron két éve. Mi más is lehetett volna az ajándék, mint egy dobfelszerelés.

Boldog Születésnapot Domi!

Mosolyogj mindig, mert mosolyog mosolyt szül.

Egy mosollyal mindenkit boldoggá teszel.

Pótolni valók....

Elég hosszas a listám ;)

Volt 

- Domi 12 éves lett

- Anyák napja

- Kicsik 5 évesek lettek

- Floorball bajnoki meccs a bronzéremért

- Gyermeknap

- Fertőtó kerülő bicajtúra a nagyobbaknak

- Erdei iskola és osztálykirándulás

- Nevtan történetek

- Dominik születésnapi buli

- Hosszú hétvégék

ami jön:

- Dávid születésnap 15 :)

- Dávid születésnapi buli

- Folytatódnak a nevtan történetek

- sportolás

- iskolai gondok- problémák- sikerek - mit tegyek (tegyünk)

- Vízitúrák

- Edzőtábor

- Rokonlátogatás

Lenne mit írnom bőven... most már csak az időpontot kellene megtalálnom hozzá...

Igyekszem....

4 - leckeharc küldetés :)

Ez a legkegyetlenebb.

Már lassan mindent bevetettünk, motiváció pozitív, majd utána negatív, majd egyebek. Eredmény? Egyenlőre kiütéssel győznek a leckék. Miért? Na nem azért, mert annyira, de annyira sok lenne. Inkább a sokan vagyunk. Na nem mi szülők, hanem a gyerekek. Valamilyen változás kellene, de még nem találtuk meg a helyes utat. Adva vannak a kicsik. Ikrek, ráadásul eleven, időzített bombák. Adott egy nagy kamasz és egy középső, aki sok mindent elkezdett másolni. Na ez a káosz.

És ennek is két fajtája létezik.U.m.a hétköznapi elég durva és hétvégi brutál, ami ráadásul folytatásos, véget nem érő.

Segítséééééééééééééééééég....

ui: régről maradt tartozásom volt ez a bejegyzés... sajnos nem vált idejét múlttá :(

Húsvét ...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket :)

Mit lehet tenni Húsvétkor egy olyan családban, ahol anyán kívül csupa csupa pasi él? Hát nincs klasszikus készülődés a szó szoros értelmében, de azért mégsem maradnak el a készülődés pillanatai teljesen. A kamasztól a legkisebbekig, a felnőttől a gyerekekig mindenki szeret mókázni. Nem volt ez nálunk sem másként tegnap. Tojást festettünk. Hatosban ;)

Megjegyzés:

Vannak olyan tojásfestők a családban, akik mostanában nem szeretnék, ha fényképet osztanák meg róluk :( 

A hasát viszont majdnem mindenki szereti :) Így készültek a finomságok is. Egy kis sonka, egy kis töltött tojás és mindenki örömére friss, finom házi kalács... 

Persze a nyúl is járt nálunk....

Állandó családtagunk Foxi...

... és a sok finomság....

Kamaszkor

Jól fogunk állni belőle... :) 4 fiú... Még csak egy kamasz úgy igazán, de néha már így is lehet hajat tépni. Szeretem Vekerdy Tamás megfogalmazását: "A kamasz: átépítés miatt átmenetileg zárva " Gyakran jut mostanában eszembe és sokszor segít. Amikor eszembe jut, el tudok számolni háromig, nem ordítom le a fejét, hanem elszámolok háromig és mosolygok egy jót. Sokszor olvasgatom.  Igyekszünk nem nevelni, nem tiltani, hanem példát mutatni, mert eddig azért visszaköszönt ez a módszerünk. Bízunk benne, hogy ha érzi, mondjuk neki, hogy bízzon bennünk, hozzánk fordulhat bizalommal, akkor bár lázad, látszólag ellenáll nekünk és tiltakozik minden ellen, de nem fogja magával ragadni a külső környezet negatív hatása. Gondolom, hogy neki sem könnyű. Gondolom? Nem. Azt hiszem tudom. Persze nem mindig működik, mert vannak kritikus esetek. Hogy mi lesz így? Nem tudom. 
Addig is segítendő magamon, ma leküldtem őket futni. 2x3 km. Azóta nem marakodnak (annyit) :)

Sportoljon a gyerek?

Azt hiszem talán három éves lehetett Dávid, amikor levittük az uszodába... Itt kezdődött minden. Azt hiszem nem csak azért, mert sportolni egészséges, vagy mert úszni hasznos. Sok sok élményt, érzést ad a sport, ami fontos a mindennapi teljesítményekhez. Azóta eltelt jó pár év. Mindketten (mármint a nagyok) remekül megtanultak úszni, de az úszás valahogyan nem az ő sportjuk lett. De mivel fiúk voltak és enyhén szólva túltengő energiakészletekkel rendelkeztek, egyértelmű volt, hogy a mozgásnak, rendszeres sportnak meg kell maradnia az életükben. Dávidnál (talán harmadikos lehetett) gondoltuk, ha már tud úszni, mi lenne, ha vízilabdázna... Azt hiszem talán két hónapig próbálkoztunk? De mivel vagy fázott, vagy a hasa fájt, vagy ki tudja  milyen egyéb kibúvó lehetőségeket keresett elkezdtünk keresgélni.... Ekkor került a látótérbe a kajak-kenu... Akkor és ott jó választás volt. Sokáig szerették. A kedvvel csináljuk hozzáállás mellett pedig voltak egyéb, nem elhanyagolható előnyei is, mint például a rendszeres erőnléti edzések: futás, fekvőtámasz, hasizom, húzódzkodás, hat edzési lehetőség hetente... illetve egy igencsak nem elhanyagolható szempont: levegőn voltak sokat. Domi focizott, már kicsi óvodás kora óta. Amikor iskolás lett és sporttagozatos, valahogy úgy alakult, hogy a foci szép lassan elmaradt (legalábbis a külön foci), de a sport mindennapos maradt a heti 3 úszással, napi tornaórákkal, sulis focival. Nyaranta vágyakozva nézte milyen jó Dávidnak, szép helyen, "hajókázik" szinte egész nyáron. Végre betöltöttük a kilencet, lemehetett ő is edzeni. Már ketten ültek hajóban. Teltek az évek, a kenuból kajak lett és valami megváltozott.

Persze sok minden megváltozott, hiszen iskolát váltottak. Általános iskola helyett gimnázium. Más tanárok, más barátok, más követelmények, több lecke, nagyobb kihívások. De nem ez volt a fő gond. Hárítottak. Az okot azóta sem tudjuk. De Domi talán szeptemberben, Dávid pedig november elején a Nagyhideg hegy futáson volt utoljára edzésen. 

Az edzések kimaradása nem oldotta meg a tanulási gondokat, nem lettek jobbak a jegyek, viszont mi több ősz hajszálat növesztettünk és egyre nehezebb volt kezelni a bennük felgyülemlett feszültségeket, felesleges energiákat. 

Januárra megszületett az elhatározás. Keresés indult. Domi már rég óta mondogatta, hogy floorball-ozni szeretne. Így történt, hogy január végén végre sikerült eljutnunk egy próbaedzésre. Kerestünk, és mindenképpen olyat, ahová egyedül is el tud jutni, nem órákat kell utazni, és emellett színvonalas edzést kap. Azt hiszem ügyes volt, mert szerződést ajánlottak neki és már két hét múlva csapatmeccsen játszott (hazai bajnokság). Nyáron megy Prágába a nemzetközi versenyre. Szereti. Nem fogy el minden szabad energiája, hiszen nincs hat edzés hetente, csak kettő (egyre a dobolás miatt nem tud menni ebben a szezonban, jövőre talán sikerül úgy alakítani, hogy mindhárom edzésre le tudjon járni). De szereti. Megy. Magától. Ha nem engedném fájna ;)

Dávid már nehezebb dió volt, hiszen nem volt elképzelés, nem volt vágy, még talán azt is mondhatnám igény sem a mozgásra. Azért nem adtuk fel. Kerestem, kutattam, beszélgettem. Már nem is tudom mi volt a kiinduló pont, de végül a víváshoz keveredtünk. Nem mondtunk neki semmit. Jó ennek azért több oka is volt. Egyrészt nem szerettem/tük volna, ha külső befolyásolás (ebben anyukám például nagy mester) hatására úgy alakulna ki egy véleménye, hogy még nem is látta, próbálta.  Másrészt a meg kell mozdulni felé tanúsított kamaszos hozzáállás megkerülése végett is csak azon a bizonyos napon mondtuk meg neki délután, hogy akkor hol is találkozzunk munka és iskola után. Dávid esetében is szempont volt a helyszín is a színvonal mellett. Így jutottunk az UTE vívócsarnokába egy szerda délután. A szakosztályvezetővel találkoztunk, aki nem velünk, hanem Dáviddal beszélgetett. Megnézték a vívótermet, megismerkedett röviden a szakosztályokkal, vívásnemet választotta. Kard. Azóta lelkesen jár. Szereti. Neki öt edzési lehetősége lenne hetente, egyenlőre 3 alkalommal jut le. De ha a tanulásban kicsit jobban odatenné magát, ez simán lehetne öt. Alakul a felszerelés is... 

Azt hiszem sportoljon csak a gyerek :) A közösségi élményeken túl sikerélményeket okoz, eltűnik a stressz, és mellette tanulnak sok más minden hasznosat. Csapatszellemet, szocializálódnak, koncentrációt, gondolkodást. 

És ősszel hajrá... indul a kicsik sportolása is, ha a logisztika nem esküszik össze ellenünk. Na mivel? Hát persze, hogy az úszással :)

Mi a baj....

Mi a baj? Mivel? Konkrétan? Velem.

Képtelen vagyok helyreállítani a logisztikát így év közben. Káosz, halmozott feladatok, felborult rendszer, ennek következménye az időhiány. Hiányzik a blogom. De nem jutok hozzá. Pedig a posztok ott vannak fejben, csak éppen nem jutok oda, hogy le is írjam őket. Pedig lenne mit. Hiszen zajlik az élet, elképesztően sok változással. Mérföldkövekkel. 

Nem adom fel.

Ünnepek

Voltak.

Advent. Annyira szeretem, és most nagyon elrohant. Alig maradt időnk a várakozásra, a készülődésre, a gyertyákra, fényekre, pepecselésekre. Szerencsére volt a tarsolyban adventi naptár, ami idén is sikert aratott, sültek a sütemények, csak lassabban. 

 

Az ajándékok várták a rejtekhelyeken, hogy eljöjjön az éj, amikor különleges, személyre szabott csomagolást kapnak egy-egy kis üzenettel leendő tulajdonosa számára. Hát a kicsike üzenetek idén elmaradtak, ahogy az éjszakai csomagolás is áttolódott a nagy nap délutánjára. Jelentem kidőlt a Jézuska.... Szombaton még munka, vasárnap már nagytakarítás, ami átcsúszott a hétfőbe. Mi történt velünk, hogy még nem áll a karácsonyfa? Mi lesz így? Hogyan lesz kész a vacsoránk? A beigli már nem fér bele...
Azért persze, hogy állt a Karácsonyfa, ámultak a kicsik mekkora, mennyi fény szikrázik rajta és persze a csíkosba csomagolt meglepetések izgatták fantáziájukat. 

Azért lett süti is: hókifli, mákos beigli, karácsonyi mintás palacsinta, habcsók.... Felkerültek a dekorációk.

Bulik.
Domi előszilveszterezett barátokkal, ott alvós buliban. Fergeteges volt, nem aludtak reggelig. Volt éjszakai foci a kertben, x-boxos kockulás és persze játék - játék - játék...
Még alig értünk haza, mikor érkezett a következő meghívás, immár Szilveszterre :)
Névnapoztunk. Készült rá fatörzs torta. És persze teljesült a névnapos kívánsága is.

Roham léptekben véget ért a szünet, hogy újra nekiinduljunk a leckéknek, iskolának, tanulásnak, munkának.
Mégis csodás két hetünk volt itthon sok-sok sétával, mókával, játékkal, haverokkal.

Elmaradások...

Ahogyan elrohant Advent, majd az Ünnepek, úgy rohan most a január is. Annyi írni valóm lenne, annyi gondolat motoszkál a fejemben, de nehezen születnek a bejegyzések. Van, ahol egyszerűen csak az idő hiánya az ok, máskor pedig a dilemma az oka az írás hiányának. Van amikor nem tudom megtehetem-e, hogy írok, máskor pedig nagyon nehéz szavakba önteni a gondolatokat.

Azért igyekszem....

Családi mozizás

Régen voltunk hatosban moziban, talán még a nyári szünetben. De a szünetben ez kötelező :)

Most egy vidám Disney filmre esett a választás és nem bántuk meg. Elsa, Anna, Sven, Kristoff és természetesen a nagy kedvenc Olaf a hóember mindenki szívébe belopta magát....

Bálintnál :)

Aki ismer, tudja, hogy mániám a sok-sok fénykép. Na persze nem annyira rólam, inkább a gyerekekről, a helyekről, ahol jártunk, járunk, a programjainkról, hogy maradjanak beszédes-képes emlékek. Így nem meglepő az sem, hogy ellátogattunk Bálinthoz  :) Nem tudok csalódni a készült műremekekben. És hogyan lehetséges, hogy mégis csak most mutatom meg a remekműveket? Hát az egy dolog, hogy ez volt az één ajándékom, de a fényképek a nagyszülőknek készültek ajándékban.

 

X-mas

 

Boldog Karácsonyt kívánunk :)

Advent

Advent.

Már számoljuk visszafelé a napokat egy jó ideje. De azért ennyi fiúval mégiscsak más a várakozás időszaka, mint lányokkal. Ők számolnak, listát írnak, várják a fényeket az ablakba, de a sütögetés, koszorúkészítés nem hozza túl nagy lázba őket. Pontosabban a nagyobbakat. A kicsik élvezik a tésztagyúrást, a díszítést, bár inkább nyalakodnak ők is, mint díszítenek. Persze ha már elkészültek a finomságok, akkor mindenki lelkes látogatója a konyhának.

Még a sütögetés ideje nem érkezett el nálunk, de a fények elkerültek a gyerekszobák ablakaiba a nagyon kedvelt rénszarvasokkal.