Mi a baj? Mivel? Konkrétan? Velem.
Képtelen vagyok helyreállítani a logisztikát így év közben. Káosz, halmozott feladatok, felborult rendszer, ennek következménye az időhiány. Hiányzik a blogom. De nem jutok hozzá. Pedig a posztok ott vannak fejben, csak éppen nem jutok oda, hogy le is írjam őket. Pedig lenne mit. Hiszen zajlik az élet, elképesztően sok változással. Mérföldkövekkel.
Nem adom fel.
Ne is add fel, Márti! Mivel hasonló korú gyerekekkel áldott meg a sors, mint téged, és nekem is dolgoznom kell, mint neked, talán nem meglepő, ha azt mondom: átérzem a problémádat és minden nap megélem! Utálom, hogy nem jutok semminek a végére, hogy mindig elmaradással vagyok valamiben. Arra jutottam (magamat is vigasztaltam), hogy ez is valószínűleg az anyaság egy intenzív periódusa. Nem úgy, mint babakorukban a pelenkacseréléssel és a kezük fogásával, hanem máshogy. Odafigyeléssel, beszélgetéssel, különórákra-hordással, programok szervezésével és lebonyolításával. És közben még csak fiatalabbak sem lettünk.
VálaszTörlésFel a fejjel hát!
Puszi